Szept. 25

Ide(vissza)ut

A jegyet meg az elözö projekt vegen megvettem, nehogy beteljen a gep, bizva abban, hogy megkapom a vizumot.

Becsböl repültem 3 okbol. Onnan sokkal (40%-kal) olcsobb, mint Peströl, onnan 30 kilo cuccot hozhatok, nem csak 20-at. A harmadik es igen fontos ok, igy Györböl hozhatok diopalinkat.
Elötte nap utaztam Györbe, este ott aludtam, de kisse csalodott voltam, hogy a 2 liter palinkabol csak 1 liter volt a dio (annak a fele meg ajandekba megy). Kell a fenenek a hagyomanyos, a masfel liter dio is keves lenne. De nem volt mit tenni.
Masnap reggel Szabi apja kivitt az M1 Arrabona pihenöhelyre. Onnan indul az Orangeways busz Becsbe. Hogy miert nem tud bekanyarodni a belvarosba, hisz az autopalyara csak taxival lehet kijutni, buszközlekedes nincs oda.
Egy benzinkuton dekkoltam több mint egy orat. Tiz perccel indulas elött kimentem a kut ele, de a busznak nyoma se volt. Aggodni kezdtem. Vegül egy kis kesessel begördült egy akarmilyen busz. Logo nincs rajta, de szivesen lattak. Kiertünk a repterre 10 utan valamivel. A gep csak 5-kor megy. Tengernyi idö az unatkozashoz. Ültem, vartam, ettem, ültem, vartam, ültem, vartam, ettem, ültem, vartam, majd 3 körül elindultam megkeresni a becsekkolasi helyet. Könnyü volt megtalalni, a 35 kilo csomag nem is tünt neheznek. Ujabb seta a kapuhoz, majd varakozas. Mar-mar azt hittem meguszom a biztonsagi ellenörzest, schengen vagy mi a fene, es be tudok vinni vizet a fedelzetre, de az ellenörzes közvetlenül beszallas elött volt. A vizet önkent kipakoltam, latva, hogy nem lesz irgalom, de ket almat fel tudtam vinni a gepre (amiböl az egyiket kesöbb Szabi ette meg, mondvan, hogy az az ö almajuk).

Mikor kiosztottak az etlapot nem voltam boldog az ujboli füstölt lazac lattan, ezt most inkabb kihagytam. A marha helyett a csirkevel töltött padlizsant valasztottam. A desszert nagyon finom turos süti volt, de az elmaradhatatlan kekszhez mar nem volt etvagyam. A dobozos viz mellekize sem teszett, orak mulva is müanyag izüt böfögtem.

İsztambulban a Sabiha Gökçen repteren kellett atszallni. Az utlevelellenörzes kihagyhatatlan. Volt nemi gond, mert ket vizum van az utlevelemben, a rontott es a jo. Az ellenör meg a rosszat pecsetelte le. De szemfüles leven felhivtam a figyelmet a problemara.
A beszallokapunal meg legalabb egy orat varakoztam. Valaki ottfelejtett egy angol nyelvü regenyt, azt magameva tettem, jo lesz meg olvasgatni. Ket bacsi varakozott mellettem, kerdeztek hova megyek, honnan jövök, meg hogy nemet nyelvü-e a könyv. Mindent elmagyaraztam nekik.
Belföldi jarat leven talan en voltam az egyetlen nem török. Nem voltam ehes, de megettem szendvicsemet. Megittam teacskamat.
15 perccel korabban landoltunk, 23:40-kor. Ki tudja  miert? Talan fujt a szel.
Gyorsan dolgoztak a fiuk, kiszallas utan 5 perccel mar jöttek is a csomagok a poggyaszkiadonal. Hiaba vartam az enyeimet, egyszer csak megallt a szalag, es egyedül maradtam. Ekkor odalepett hozzam egy dolgozo, es kerdezte, hogy atszallo utas vagyok-e. Mondtam igen. Hivott, hogy menjek vele. Mindenkeppen vinni akartam egy kocsit a 3 csomagnak, de lebeszelt rola. Atszeltük a repteret, es a masik vegeben ott vartak a csomagjaim egy kocsin kisse meggyötörve. Meg atvilagittattak velem, de aztan mehettem dolgomra.
Az ajton kilepve epp megerkezett Mehmet a koordinatorom. A mikrobuszban vart meg az uj mentorom Sevim, meg a holland es az egyik olasz lany, es egy ket eve volt önkentes nemet lany, aki most nyaraloban van itt.
Eleg hüvös szel fujt. Bementünk a varosba. Visszakaptam a regi lakasomat, szobamat, agymat.Kipakoltam, visszaköltöztem.
Meg elemenetel elött tartalekoltam egy lefolyotisztitot, az most jol jött.