Aug. 25. 

Felül forro, alul jeges

Megint Rumkaleben

Vasarnap masodjara is Rumkaleben voltam. Mar vartam az ujabb lehetöseget, mert nagyon szep, es nagyon jo ott uszni. Nem volt unalmas, ujabb helyeket fedeztünk fel, oda- es visszafele is egy masik uton mentünk.
Rövid hajout utan megerkeztünk a szokott helyünkre.

Mar a hajon megebedeltem, hogy azonnal mehessek uszni. A levegö szokas szerint meleg volt, a viz szokas szerint igen hideg, de par perc alatt meg lehet szokni. Usztam egy kicsit bemelegiteskent, aztan felvettem a buvar felszerelesemet (maszk, legzöcsö, uszony). Elöször a sekely reszen buvarkodtam a halak, a kövek es a hinar közt. Kesöbb a belga fiu kölcsönkerte az uszonyomat, neki volt sajat maszkja. Ö es meg valakik elmentek a tuloldalon levö felig elsüllyedt mecsethez.

Mikor visszafele jöttek, en es a lengyel fiu is odamentünk, a belga pedig visszafordult. Ö mar korabban felterkepezte a helyet, mutatta hol merüljünk, hol vannak az ajtok (de lehet, hogy ablakok voltak). A viz 1 m alatt elkepesztöen hideg, 2-3 m körül mintha hirtelen jegben uszna az ember. Többször is (sokszor) lemerültünk kb. 3, max. 4 m melyre, es körbeusztuk a mecsetet. A falakat es az ablakokat benepesittettek a kagylok, elkepesztö latvany. Nagy szükseg lenne egy vizallo fenykepezögepre. Nem tul kellemes a jeghideg viz, de talan kevesebb oxigent fogyasztunk benne. Felemelkedeskor kellemes melegnek tünik az egyebkent hideg felsö reteg. Fura volt, hogy nem zavart a viz nyomasa, nem kellett egyenlitenem. Egyszer viszont odalent begörcsölt a bal vadlim, hirtelen nagyon összehuzodott. Par perc mulva folyatttam a merülest. Idönkent elhaladt mellettünk egy-egy hajo tele turistakkal. Mikor mar elegge faztunk, visszamentünk a többiekhez.
Ket török fiu uszni tanult. Sokan nem tudnak uszni, nem tanitjak az  iskolaban. Eleg viccesek voltak, belefeküdtek a terdig erö vizbe, es gyorsan kalimpaltak, de nem haladtak egy centit sem. Valami baj lehet ezekkel a török nepekkel, es a bulgar lannyal is, mert ugy elsüllyednek, mint a kö.
Visszafele az egyik falunal atmentünk egy függöhidon, ami bagyon kileng a leptek alatt. Ugy mentünk rajta, mint a reszegek.

Rajöttem, hogy jol müködik a naptejem, mert ahol nem ertem el a hatam közepet, ott leegtem, ahol be tudtam kenni magam, ott minden oke.

Nem szeressük a belgakat 

A belgak koszosak, büdösek, visszataszitoak es undoritoak. Harom garnitura (kb. 10-12) belga is megfordult mar itt. Az elsö csoporttal nem volt gond. A masodikban csupa komplexusos, szindromas egyed volt, öket nem kedveltük. Az utolso ket egyed – egy fiu es egy lany – külsöre ugyan jol neznek ki, de hihetetlenül igenytelenek. Nem fürdenek, kezet sem mosnak WC-zes utan, utana meg markolasszak a kajat. Felrakjak a retkes labukat az asztalra, a divanyra cipöstöl. Balszerencsemre egy szobaban vagyok egy francia es a belga fiuval. A francia elviselhetönek tünik, de a belga meg nem valtott ruhat, nem is fürdött napok ota. Az alsogatyaja elmozdithatatlan, se le, se fel nem veszi, mindig rajta van.
Este mikor lefekszünk, büzfelhöben kell aludni, meg jo hogy nyitva az ablak es az ajto. Hamarosan szeptember lesz, az estek mar kicsit hüvösebbek, mint egy honapja. Tegnap este meg is faztam egy kicsit, de nem lehet becsukni az ajtot a tulelesem erdekeben. Meg ket hetet kell kibirnom vele.
A belga lany nagyon csinos, de ö is irtozik a viz börrel valo erintkezesetöl. A tarsasagban fingastol sem riad vissza.

Aug. 20. 

Orvosnal

Ma dokinal voltam, mert nem akart elmulni a torokfajasom, amit Rizeböl visszajövet kaptam. Elkisert a mentorom. Egyszer csak benyitottunk egy ajton az utcarol, nem tünt rendelönek. Belül egy labirintus volt a hely, többen is rendeltek ott. Nem volt zsufoltsag, csak egy nö vart elöttem.
Megnezte a torkom a doktornö, es felirt ket gyogyszert, meg orrsprayt es toroksprayt. Aztan irany a gyogyszertar. Nem kellett fizetnem, az egyesület megvette helyettem a gyogyszereket.

Idojaras

Ma különös dolog törtent. Delutan beborult az eg, es egy-ket csepp is leesett a felhökböl. Ilyen meg nem volt itt!

Este

Este negy uj önkentes erkezett. Kettö Szloveniabol, kettö Franciaorszagbol. Kimentünk elejük a repterre a minibusszal hatan-heten. Sokat kellett varni rajuk, addig a poggyaszszallito kocsikkal ökörködtünk. ’Gokartoztunk’ velük.
A szlovenok erkeztek elöször. Meg akartuk trefalni öket, hogy töröttek a projektet, vissza kelle menniük, mi is epp visszautazunk, de nem vettek be.
A franciaknak mas viccet talaltunk ki. Ayhan a busszal a tavolban vart rank. Mi pedig mondtuk nekik, hogy stoppal kell mennünk, mert lerobbant a kocsi, es draga a busz. Bevettek, elindultunk az ut fele. Ayhan felvett minket, ugy tettünk, mintha egy idegen lenne. Par perccel kesöbb eljatszotta a lerobbant kocsi jatekot. Meg kellett tolnunk, majd hirtelen elhajtott. A böröndök meg a kocsiban voltak! 100-150 m utan megallt, mi meg rohantunk utana. A francia lany nagyon ingerült lett, beszallt a müverekedesbe, amit az egyik török kezdett, csak a lany komolyan is gondolta. Mikor mondtuk neki, hogy csak vicc volt, alig akarta elhinni. Teljesen a müsor hatasa ala került.

Aug. 19. 

Fodrasznal

Vegre el tudtam menni fodraszhoz. Mar ket hete terveztem. Sok kerdes es rajzolas elözte meg. A magyar lany es a török baratja elkisertek. Mondtam nekik mit akarok, ök meg tolmacsoltak. Felül olloval a felet, oldalt 9 mmre vagjak le a hajamat. Elmagyaraztak a fodrasznak, aztan mentek a sajat dolgukra, engem meg a borbely kezeben (szekeben) hagytak. Lesz ami lesz, remeltem tul nagy baj nem törtenhet.
Ferfi fodrasz ferfiaknak, itt nincs keveredes. Elöször leragasztotta a nyakamat egy papircsikkal, aztan ramadta a köpenyt. Mas technikaval dolgozik, mint otthon a fodrasz. Oldalt kezdte geppel, ekkor ugy neztem ki, mint egy gomba, majd a hatuljat csinalta meg. Idönkent ki-kiment, vagy telefonalt, remeltem nem hagy gombafejün. Aztan olloval eltüntette a kiallo reszt oldalt. Nagyon gyorsan dolgozik. Vegül a fejem teteje következett. Elsösorban a fesüt es az ollot hasznalta, csak a vegen fogta közre az ujjaival a hajamat. Ezt viszont eleg hatarozottan es nagy erövel tette (de azert nem okozott kart bennem).
A vegen egy hullamcsatszerü valamire (csak kb. 20 cm) vattat csavart, es a fülemhez mutatott. Azt hittem ki a karja takaritani (pedig nem is volt tul koszos), de alkoholt vagy valami mas eghetö anyagot öntött ra, es meggyujtotta. Azt hittem fertötleniti, mint korabban a borotvat, de kerdezett valamit, en meg mondtam, hogy nem ertem. Aztan megertettem. A fülemböl egette ki a szört, oda-odaerintve a forro, egö vattat.
A vegen teat kaptam, mindezt 10 liraert (Nizipben csak 5).

Aug. 12-19. 

On Arrival Training - İkizdere

A tizennegy liras hasmenes

Gaziantepböl Rize melle İkizderebe utaztunk az erkezes utani treningre. A tavolsag 1000 km, kocsival kb. 13 ora. Gaziantep Törökorszag legdelebbi reszen, İkizdere a legeszakibb reszen van. Gaziantep szaraz, meleg, İkizdere a hegyekben van, paras, esös. Teljesen mas. A levegö tiszta, a patak gyors es hideg, rengeteg a növeny. A hegyeket sürü erdö boritja.
Tizen indultunk delelött 11-kor a buszmegallobol egy tavolsagi busszal, közvetlenül Rizebe. Repülövel csak 1-2 ora lenne, miert kell több mint fel napig buszoznunk? En nem bantam, mert igy legalabb lathatjuk az orszagot.
Török szokas szerint 20 perces kesessel indultunk. Az elsö meglepetes az volt, hogy a csomagokra matrica került, mint a reptereken, nem csak ugy bedobaljuk a rakterbe. Nem. A soför vagy a steward pakolja be a böröndöket. A masodik meglepetes, hogy a buszokon steward van.

1,5-2 orankent vegigtolja a kocsijat a buszon, es kavet, teat, üditöt vagy vizet oszt. Ezert nem kell fizetni, ez benne van az arban.

A jegy elegge olcso, 1000 kmre 65 lira volt, kb. 8-8500 Ft. Kesöbb megtudtam, hogy ez kedvezmenyes ar volt a csoport miatt, a teljes ar 90 lira. Kaptunk 20-25%-os kedvezmenyt, de anelkül sem rossz. Ezert cserebe elvittek minket a celallomasra, es az ut alatt kb. 2-2,5 liter folyadekot ittunk meg, de szabadon vehettünk magunknak vizet a hütöböl. Söt az ut elejen es vegen kaptunk egy kis kuglofot is, napközben jegkremet. Szoval igen magas a szolglatatas szinvonala, a magyar arakhoz kepest 2-2,5-szer kisebb összegert.
Este fel tiz körül megalltunk vacsorazni egy etteremnel (ez mar önköltseges). Valami menzaszerü hely volt. Egy hatalmas csirkecombot vettem kenyerrel es rizzsel. Jo volt, a csirke (csirkepörkölt is), de elkövettem azt a hibat, hogy ittam a melle adott csapvizböl is. Ez masnap gyakori WC-zesre ösztönzött. Nem tul durva, egy nap a latt keresztülmegy rajtam.
Vacsora utan szamolgattuk a hatra levö idöt, es ekkor tudatosult bennünk, hogy ez bizony nem 13 ora lesz, mint kocsival, nem is 15, amit mondtak nekünk, hanem 20, mert 7-re fogunk Rizebe erni. Es meg csak az ut felenel tartunk!
En tudtam, hogy egy hosszu uton sok kajara van szüksegem, ezert reggel ket kenyeret is megkentem mogyorokremmel. Az itteni kenyerek puhak es finomak, de kicsik, max. fel kilosak, de lehet, hogy kevesebb. A lenyeg, hogy az egyik kenyeremen mar reg tul voltam. A masodikat a vacsora miatt tudom tartalekolni reggelre, de komoly bajban lennek, ha nem vacsoraztam volna az etteremben.
Ejfel körül mar elegge faradtak voltunk, de nem igazan lehet aludni egy szük buszon. 1-2 körül mar muszaj volt valahogy aludni, de nagyon kenyelmetlen volt beszorulva az ülesek köze. Eleg nyügös is lettem, mar-mar szet akartam verni az elöttem ülö szeket (meg talan öt is), de aztan inkabb megkertem, hogy allitsa vissza a szeket, ne feküdjön rajtam. Ez egy kicsit segitett, de csak annyira, hogy ne tomboljak. Hajnali 3 körül vegre felszabadultak helyek, igy el tudtam foglalni ket ülest magamnak, es vegre semmi sem nyomta a terdemet. A legkülönbözöbb pozokban probaltam aludni, de mar egy jo ideje a hegyek közt utaztunk. Folyton jobbra vagy balra kanyarodtunk (közte nem volt egyenes szakasz, hogy kicsit elengedhessem magam, folyton egyensulyozni kellett). Orakon keresztül 15-25 km/oras lassusaggal haladtunk, ugy tünt a sötetben, hogy utepites/javitas folyik, ezert valami rögtönzött kavicsuton haladtunk.
Egyszer volt, hogy a szerpentinen egy kamion a kanyarban elözött. Ha a soförünk nem figyel, frontalis is lehetett volna belöle. Egyeb veszelyek az uton: meg a delutan folyaman talalkoztunk tehenekkel es juhokkal az ut közepen, de tudtak mar a dörgest, gyorsan atmentek a masik oldalra. Egyszer a felezön jött velünk szemben egy tehen.
Valamikor hajnalban (meg sötet volt) megalltunk pihenni. Mikor leszalltunk a buszrol rövidnadragban, poloban, majd megfagytunk. Hihetetlenül hideg volt (14 fok körül). Ez 25 fokos elteres Gaziantephez kepest, ugy tünt, mintha fagypont körül lenne. Ekkor a faradtsagtol mar tantorogtam a hideg ellenere.
Nagyon lassan es nagyon kenyelmetlenül haladtunk, majd pirkadatkor felebredtem. Ekkor mar gyorsabban haladtunk, de csak a hegyi utaknak megfelelöen. Nagyon szep volt a taj. Maçkaköy környeken különösen. Hegyek, szerpentin, szakadekok, hazak a hegyoldalon. Sajnos fotozni nem tudtam a keves feny miatt. Ugy döntöttem ideje felelni a kenyerkeszletet.
Inenntöl a gyönyörü hegyvideki tajban gyönyörködtem, egeszen Trabzonig. Onnantol a Fekete-tenger partjan haladtunk. Fel 8-ra ertünk Rizebe. Elmentem WC-re, volt egy angol WC-s fülke is szerencsere, de nem nagyon lehetett hasznalatban, egy csavarhuzoval nyitottak ki nekem. A földön egy kisebb (nagyobb) tocsa allt. A szagok, a kosz es az esti csapviz utohatasa együttesen az egyik legemlekezetesebb toalett-elmenyt eredmenyeztek.
Reggel volt, a busz delutan 5-kor indul a szallodaba, van meg 9 orank a varosban.

Egy közeli parkban megreggeliztünk, majd elindultunk a központ fele. Egy parkban kötöttünk ki, arra jutottunk, hogy el kene jutni a szallodaba, mielött az ehsegtöl es unalomtol elpusztulunk. Az ott levö rendörökkel felhivattuk a hotelben levö kapcsolattartot. Mondta, hogy mehetünk, de a sajat költsegünkön. Reka talalt egy dolmuşsofört, aki 8 liraert elvisz minket. A kocsiban rakerdeztünk, hogy tenyleg a szallodanal tesz-e ki minket, mondta hogy az 25 lira. Mindenki felhördült, mondtuk, hogy alljon meg, de vegül sikerült elerni, hogy az eredeti arert elvigyen minket. Egy orat kocsikaztunk, közben majdnem ölre ment egy masik bussoförrel.
A szallodaba megerkezve varnunk kellett a szobara es ebedre masfel orat. De legalabb nem egy parkban varakoztunk estig.  Delutan szaunaztunk egyet a vacsora elött.

A szallodarol

Ötcsillagos szalloda a semmi közepen. 6 kmre van a legközelebbi falu, Rize kb. 50 kmre, de a taj elkepesztöen szep. Totalisan mas, mint Antepben.
A szalloda nem tünik 5 csillagosnak, vannak furcsasagok, pl. Miert vannak szabadon kecskek, tehenek es tyukok az udvaron? Kecskebogyo van mindenhol. Meg a hallban levö közös gepen sem müködött a net. Az etteremben a szekek koszosak.

Aug. 13-17. 

On Arrival Training

A kedd a megerkezes napja volt, aztan minden nap fel tizkor indult a program. Ez nagyon korai volt, tekintve a 21 oras buszutat elötte. Szabadidönk alig volt, estig le voltunk foglava. Szerettem volna megnezni a tajat, setalni, hegyet maszni, lemenni a tengerhez, es uszni benne. De csak az egyik delutan tudtam setalni egy keveset a szalloda körül. Masnap szerencsere szerveztek oda egy delutani programot. Nagy zajt csaptunk, hogy ezert-e, vagy mas okbol, de egy auto kicsit nekiment a hegyoldalnak. Ekkor persze megelenkült a forgalom a hegyi földuton, es 3 kamion is ott akart elmenni. Az egyik vegül elvontatta a kocsit.
Mikor visszafele mentünk a szallodahoz, egy kocsi ment at a patak feletti hidon, es az egyikük a levegöbe lövöldözött tölem kb. 80-90 meterre. Nem volt ijesztö a helyzet, de az okatok mondtak, hogy huzzunk bele.
Penteken delutan elmentünk Uzungölbe.

Egy gyönyörü to körül voltunk, sok a turista, sok az arab. Egy etteremben ebedeltünk 3-4 fogasos ebedet kb. 1 oran at. Ezzel szinte el is ment az idö, 1 orank maradt szetnezni. Jo lett volna uszni a vizben, de nagyon hideg. Lehet ott gokartozni, quadozni, paraglidingolni, vizibiciklizni. Nagyon jo hely. A to körül hegyek, a csucsok közt felhök.

Estere Rizebe mentünk vacsorazni egy ’tengerparti’ etteremhez. Hal volt, elötte 2 elöetel. Mire a fö fogashoz ertünk, mar szinte jol is laktunk, de a sok varakozas miatt nem volt problema. Uszni itt sem tudtam, mire vegeztünk mar reg besötetedett, de amugy sem lett volna jo uszni a tengerbe ömlö szennyviz miatt.
10 körül egyesek tancolni kezdtek, egy nagyon fura zenere. 11 körül mar sokan indulni akartunk, elertük, hogy az egyik busz visszainduljon. Masnap megint koran kellett kelni, söt korabban a delutani utazas miatt. Reggel össze keleltt pakolni a csomagokat, es kijelentkezni a szallodabol.
Az ujabb 21 oras ut miatt jo magyar szokas szerint annyi kajat csempesztünk ki az etteremböl, amennyit csak tudtunk. Ezt ebed utan is folytattuk. Összegyült nemi süti, meg kenyer hussal, par liter innivaloval.
Az 5 nap alatt a napot szinte sosem lattuk, allandoan felhös volt az eg, de nagyon tetszett. Mondtak, hogy vigyünk meleg ruhat, de nem volt ra szükseg, kellemes huszonvalahany fok volt. 830 m magasan voltunk, körülöttünk meg kb. 100-150 m magas hegyek. A felhök a csucsok közt kusztak, ha valaki a hegy tetejen all, olyan mintha ködben allna. Gyönyörü latvany.

Meg Antepben azzal riogattak, hogy veszelyes a Fekete-tengerben uszni, mert gyorsan melyül, es a hullamok befele visznek. A visszauton lattam, hogy sokan usznak a vizben a sziklas part ellenere, es Of varosanal vannak kis (mini) homokos strandok.
Visszafele ugyanazzal a busszal es szemelyzettel mentünk. Feluton nem volt valtas, legalabbis a steward ugyanaz maradt, nem tudom a soför cserelödött-e. Estefele mar nagyon faradtak voltunk, elfogllatuk az üres helyeket, de a steward visszakergetett minket a helyünkre. Ezt meg jo parszor eljatszottuk. Este 10 körül aludni akartunk a leghatso tök üres szekeken, de mindig visszazavart minket. Azt mondta, az a gyerekeknek van fenntartva, de egy gyerek sem volt, aki oda akart volna menni. Valoszinü, hogy maganak tartogatta a helyet, mert többször is ott aludt. A szenvedes kreativva tesz, olyan pozokban aludtam (volna) a szeken, amik nem is lehetsegesek. Ha nyomta a szek a terdem, a függönyt hasznaltam parnanak, de ezert is leszidas jart. Sok baj van az önkentesekkel.
Az idö nem akart telni, orak mulva is meg hosszu orak voltak hatra. A hegyi utak miatt nem lehet nyugton ülni, folyton egyensulyozni, vagy kapaszkodni kell. Nem tul pihentetö allapot. A kajat gyorsan feleltük köszönhetöen azoknak, akik nem gyüjtöttek semmit. Reggelre meg volt ket bolti edessegem. Mindkettö csomagolasa nagyon etvagygerjesztö, de az epres habcsok ehetetlenül undorito volt (igy lelkifurdalas nelkül szetosztottam), a masik töltött csokis kesz csak siman rossz volt.
A torkom egesz este fajt a tegnap esti legkondis busz miatt.
Fura volt visszaerkezni Antepbe, a napsütesbe. Teljesen megszoktam a felhös, hegyes, gyönyörü Ikizderet.

Aug. 9-10

Uszas az emberevö halak közt

Bayram hete volt. A törökök a csaladjukkal ünnepeltek, nehanyan Ankaraba mentek par napra. Penteken heten İskenderunba indultunk stoppal. Elvileg közel van, ezert nem indultunk tul koran. Dolmuşsal kimentünk a varos szeleig, es stoppolni kezdtünk. Ket csoportra valtunk, mi harman voltunk. Minket vettek fel elöször. Az elsö soför valami vegyesz volt, valami gyogyszergyarat akar letrehozni, ha jol ertettem. Öt gyereke van, a nagyok mar nagyok. Utközben megalltunk, es szerencsetlensegünkre ayrant rendelt mindenkinek. Udvariassagbol leküzdöttem kortyonkent.

A következö jotevönk egy idösebb bacsi volt. Egy regi autoval döcögtünk fel a hegyre. Csak a következö varosig vitt minket. Ott hamarosan megallt nekünk egy szinten nem uj kocsival utazo csalad. Elöl a ferfi es a kendös asszony, hatul a kisfiu. Melle zsufolodtunk be mind a harman. Eleg kenyelmetlen volt, de majdnem a celig vittek minket. Nehany autobol kiabaltak, hogy valami baj van a kipufogoval. Az egyik varosban pont egy kipufogo ’specialista’ mellett haladtunk el, igy visszafordultunk. 15 perc alatt keszen is voltunk. 

Az egyik szerelö hideg vizzel kinalt minket, de a közös poharbol nem volt gusztusom inni. Az İskenderum elötti varosban elbucsuztunk, es dolmuşsal mentünk tovabb. İskenderumban a PrimeMall nevü bevasarloközpontban talalkoztunk a többiekkel, es indultunk tovabb. Mint kiderült nem itt fogunk uszni, hanem a kb. 25 km-re levö Arsuzban.

Megint ket csoportra valtunk. Minket gyorsan felvett egy fiatal tanarnö, es szinten tanarnö utasa a kisbabajaval. Ök teljesen masok voltak, mint a nök Antepben. A kocsi egy uj Toyota volt, ök is mindketten nagyon modernek voltak. Rövidnadragban voltak! Ez teljesen szokatlan, talan leehtelen is Antepben.

Egy supermarketnel raktak ki minket. Megadtak a szamukat, hogy ha holnap vissza akarunk menni, akkor elvisznek. Bevasaroltunk, es bevartuk a többieket. Ezutan elindultunk a strandra. Utközben kerestünk valami szallast ejszakara, de minden tele volt. Mar nagyon untam a sok setat. Vegre a strand fele haladtunk, de itt is csak a megfelelö helyet kerestük. 

Nagysokara vegre a vizbe mehettem. Nagy hullamok voltak, jo moka a vizzel ringatozni. Ha az ember elnez a tavolba, ugy tünik, mintha emelkedne  a viz.

Majd telefonalt a tanarnö, hogy tud egy jobb helyet a parton, es elvisz minket oda. Megint seta. Egy benzinkutnal talalkoztunk. A csomagokat beraktuk a kocsiba, es negyünket elvitte. Harman a benzinkutnal vartunk a füben. Es vartunk, es vartunk. Kar volt a csomagomat a kocsiba tenni, nem a bizalom, hanem a kaja miatt. Kb. 1 ora mulva visszajött ertünk a ket török fiuval együtt. Hogy miert jöttek ketten vissza a kis kocsival, amikor meg harmunkat kell elvinni, nem tudom. A lanyok a strandon voltak.

Azt hittem hosszu ideig fogunk utazni, de kb. 10 perc mulva megerkeztünk. Nem ertettem mit csinaltak korabban annyi ideig.

Mar kesö delutan volt, de mar korabban ugy dönntöttünk, hogy maradunk ejszakara a hosszu utazas miatt. Nem ket oraig, hanme 4 vagy 5 oran at tartott.

Este meg tudtam uszni egyet. Probaltunk kerni ejszakara napozoagyakat, de hajthaatlan volt az ember, mindet összeszedte, es lelancolta.

Este setaltunk a varosban, es egy etteremben vacsoraztunk. Ejfel körül visszaindultunk a partra. A tehetösebbek nyaraloi közt mentünk, amikor az egyik török fiunak nagyon kezdett fajni a laba. Meg estefel megharapta egy hal a vizben. Elöször azt hittük meduzarol beszel. Mifele hal harap? Különben sem lattam semmifele elölenyt a vizben a maszkomon keresztül. 

Egy kivilagitott reszen leültünk a jardara, es mondtam a törököknek, hogy kerjenek segitseget a nyaraloktol. Igy is tettek. Ök meg hivtak egy orvost a közelböl. Ott ejjel az utcan ’megvizsgalta’ Veyselt, de nem volt tul komoly a serüles. Az egyik nyaralotol kapott jeget a labara. Mehmetnek a keze volt begipszelve, öt is megvizsgalta a doki, es mondta neki, hogy vetesse le a gipszet, mert mar tul regota van fent. Aztan mindannyiunkat vegigkerdezett, van-e valami bajunk. Kerdezte honnan jöttünk. Nagyon rendes volt. Arrafele az emberek sokkal nyitottabbak.

A jeget ujrahasznositotta Veysel, a kolajat hütötte vele. Visszaindultunk a partra. Ekkor egy kobor kutya csatlakozott hozzank, csak sokara tudtuk lerazni, amikor mas kutyakkal talalkozott.

Alvohelyet kerestünk magunknak. A ket felhalmozott napozoagy-halom egyiket kette tudtuk valasztani, igy lett harom agyunk. A legmagasabbat elfogllatam, es a törölközömmel betakaroztam.
Csak egy napra keszültem, ezert nem vittem magammal pulovert, csak ket törölközövel tudtam gazdalkodni. Az egyiket kezdetben parnanank hasznaltam, de hamarosan olyan hideg lett, hogy azt is magamra csavartam. Atmenetileg segitett, de kesöbb meg hidegebb lett. 4 körül mar elviselhetetlen volt a hideg müanyag agyon feküdni. Ekkor lattam, hogy harman tüzet gyujtottak a parton (mas csoportok is igy jartak el). Hamarosan kialudt volna a tüz, ezert gyüjtögetni indultam. Semmi sem volt a parton, ezert a palmafak kerget, szaraz leveleit tepkedtem. Ezt hajnali 5-ig meg parszor megismeteltem.

A napfelkelte nem volt tul izgalmas, a hegyek eltakartak a napot, csak azt lattuk, hogy egyre vilagosabb van.

Megreggeliytem, majd 8 körül uszni indultam. A ketmeteres vizben egyszer csak halakat lattam. Szürkes szinüek, ha bizonyos szögben usznak, eszrevehetetelenek. Valamit ettek a homokbol. Sokaig követtem öket, de nem akartam, hogy engem is megharapjanak. Kesöbb egy masik halrajt is lattam, ezek 2-3 cm hosszuak voltak, az elöbbiek 15-20 cm-esek. Beljebb mentem a kb. 3,5 meter mely vizbe, es talaltam egy sörösüveget a feneken. Jatszottam vele. Felhoztam, elengedtem, megint felhoztam. Kicsit meglepödtem amikor lattam, hogy egy kis polip lakik benne. Kiusztam vele a partra, es lefenykepeztem. Elegge sztresszes volt, nagyon szuszogott. Visszaindultam vele a vizbe, de tulsagosan feleledt, es kimaszott az üvegböl. A vizbe ugrott, es elindult  a mely fele. Probaltam az üvegbe invitalni, de nem tetszett neki az ötlet. Neztem, ahogy battyog visszafele a melyben.

11 körül visszaindultunk. Megint ketfele ’szakadtunk’. Negyen elmentek reggelizni, mi harman stoppolni kezdtünk. Elöször a rossz iranyba, de egy dolmuş utbaigazitott minket. Egy kisteherauto vett fel. A fülkeben mar nem volt hely nekem, igy a platora szorultam. Feldobtam a csomagjaimat, csak azt neztem van-e hely nekik, majd en is felugrottam. Odafent lattam csak, hogy az olajoskanna melle dobtam a cuccaimat. A napkalapom csupa olaj lett. Meg jo, hogy csak a varos szeleig vitt minket.
Nem rossz a platon utazni, a hajam lobog a szelben, de ha oldalra forditom a fejem, nehez lelegezni. Ha elöre nezek a levegö magatol bemegy az orromba. Nem tudom az ejtöernyösök kapnak-e levegöt, ha nem elöre neznek?

A masodik kocsi egy mikrobusz volt. Ö is csak egy kisebb tavon vitt minket. Majd következett a legrövidebb ut. Egy hazaspar vett fel minket, mondtuk hova megyünk, mondtak, hogy egy 80 kilometeres szakaszon elvisznek. Ebböl talan 800 m lett, hamarosan kiraktak minket. Nem tudjuk miert?

A 4. kocsiban egy fiatal par volt (talan csak elettarsak voltak). A fiu beszelt angolul. A lany sajat keszitesü sütivel kinalt minket. Eleg jo volt. Letertek utjukrol, hogy minket az autopalyan tegyenek ki. Kerdeztek, hogyan tudunk bizni az emberekben, de ilyen emberek mellett ez nem kerdes.

Az 5. kocsiban egy 50 fele tarto apuka ült a 10-11 eves fiaval. Bezsufolodtunk hatra. A legkondiciomalast eleg magas fokon üztek, hideg volt, mint egy hütöhazban. Eleg vallasosak lehettek, mikor megtudtak, hogy Ayshe (a bolgar lany) muzulman, elegge belelkesültek. Talan meg akartak ’teriteni’ minket. A fiu korahoz kepest nagyon ertelmes volt. Felnöttkent vett reszt a beszelgetesben.

A 6. kocsiban egy hentes ült az anyosülesen. Most talan föszakacs egy etetremben, de lehet hogy ö a tulajdonos. Meghivott minket oda. Mikor megtudta, hogy Ayshe muzlim, ö meg jobban fellelkesült, de nem akart megteriteni, csak örült a közös vallasnak. Antepbe erve mondtuk, hol akarunk kiszallni, ismertek az egyesületet. Kaptunk tölük egy kulcstartot.

Aug. 8 

Szabadnap

Ma Bayram van. A varos elegge kiürült, mindenki megy a rokonaihoz. Igy mi önkentesek szabadnapot kaptunk. Egyesek Ankaraba mentek, masok maradtak. En is mentem volna Ankaraba 3 napra, de egy hasmenes miatt maradtam, bar a hajnali WC latogatas utan mar jol vagyok. Talan tudtam volna menni, de reggel meg nem akartam kockaztatni.
igy viszont nehanyan elmentünk a varosba, de szinte minden zarva volt. Egy helyen beültünk baklavazni. Nem volt tul jo, tul sok volt a pisztacia. 

Kesöbb egy nagyon kellemes kavezoba mentünk. 

A lengyel es a belga fiu vizidohanyozni kezdtek (nem tudom pontosan mi a neve), en is kiprobaltam, de maradok a tiszta levegönel. (A rendeleskor azt hittem egy üveg zöld alma izü üditöt rendelnek, mondtam en is beszallok, de kiderült, hogy a dohany volt zöld alma izü.)

 

Tavozaskor volt egy kis gondunk a fizetessel. A szamla 23 liraraol szolt, a lengyel fiu fizette a 10 liras dohanyzast, en 50 lirat adtam az egeszert, hogy majd kesöbb ideadjak nekem a penzt a többiek. Nem figyeltem, hogy volt-e penz a dobozban, en beleraktam az 50-et. A pincer visszahozott 27-et, tehat minden rendben. A kavezon kivül szamolgattuk, kinek mennyit kell adnia, s akkor mondtak, hogy a lengyel 10-et a dobozba tett. De nem 60-bol kaptunk vissza, hanem 50-böl.
Visszamentünk, hogy hol a penz. Elöször ugy tünt megertettek a problemat, es visszaadjak a penzt, de nagy tanacskozasba kezdtek, es mondtak, hogy csak 50-et adtunk. Hiaba mondtuk, hogy 60-at fizettünk, nem tagitottak. Igy nehany perc mulva 10 liras hiannyal tavoztunk, latva hogy nem akarjak elismerni a 10 liras tevedest.
Valoban nem emlekszem, hogy volt-e 10 lira a dobozban, mikor en az 50-et beletettem, de megbizom a lengyelben. Volt egy kis kavar a fizeteskor, talan a pincer borravalonak ertelmezte a 10 lirat, vagy csak eltette, es kesöbb nem akarta visszaadni.
A vegeredmeny, hogy 10 lira eltünt (talan a szel fujta el!?). A veszteseget felosztottuk egymas közt.

Aug. 7

Gokart, paintball

Este tizenöten/hatan elmentünk gokartozni es paintballozni. Szokas szerint a 8:30-as indulas fel orat csuszott. Valaki(k)re mindig varni kell. A napirendbe be is lehetne irni minden program ele, hogy 30 perc varakozas.

Odaerve is kisse lasan mentek a dolgok, mindenkinek fel kellett irni a nevet egy papirra. 15 perc ezzel is eltelik.

Vegre beülhettünk az autokba. 7 perc 10 lira, nyitott palya, esti futam. Öt müködökepes kocsi volt, öten indultunk. Szerencsere jo kocsit valasztottam, es az istenaldotta tehetsegem, meg a tavalyi, tavalyelötti nehany gokartozos alkalom miatt sorra elöztem le mindenkit. Nagyon elveztem, mar egy eve nem vezettem. Probaltam a lehetö leggyorsabban menni, a palya teljes szelesseget kihasznalva.
Mikor leintettek mondtak a többiek, hogy egy ’örült’ vagyok. Jol esett a dicseret. A masodik körben is indultam, ekkor ket lany is beszallt a jatekba. Megint tövig nyomtam a gazt, a fekre csak a balesetek elkerülesekor volt szükseg, meg a vegen megallaskor. Ujfent levadasztam mindenkit.

Harmadjara is indultam volna, de nem költhetem felelötlenül a penzt, meg a paintballozasra is kell hagyni.
Ekkor megerkezett Ali, az egyesület igazgatoja. Kerdezte, ki a legjobb. A kezek felem mutattak. Mondta, hogy ki akar hivni, mondtam nincs penzem, mondta meghiv, mondtam oke. Öten indultunk fiuk, ferfiak vegyesen. Harman elhuztak, mögöttem Ali. Majd en is elhuztam töle, de hogy izgalmasabb legyen, bevartam. De hiaba az igyekezet, hiaba lassitok, nem tud utolerni. Ekkor nagyobb tempora kapcsoltam. Mar nem emlekszem pontosan mi törtent, de egyszer csak a palya hatso reszeben azt vettem eszre, hogy a kocsi hirtelen megall, a hatulja megemelkedik, en nekivagodok a kormanynak (ha az nincs ki is repülök), a szemüvegem majdnem lerepül. Nagyon nagy volt a lassulas, nem ertettem mi törtent. Egy-ket masodperc utan felfogtam, hogy nekimentem a palya szelen a gumifalnak. De miert alltam meg ilyen hirtelen es fajdalmasan? Jött a ’palyamunkas’, es nem vissztolt a palyara, hanem megemelte a kocsi elejet, es ugy tett vissza a palyara. Ekkor lattam, hogy a gumik között 2-3 vascsö all ki a földböl, az ütközes miatt elhajlitodtak. A hasamat nagyon megütötte a kormany, es a kezeim is megserültek, de azonnal mentem tovabb, es gyorsan meg is elöztem valakit. A futam hatralevö reszeben beertem Ayhant (a mentoromat), es öt probaltam megelözni. Jot meccseltünk, ö is jol vezet. A vegen talan sikerült is megelöznöm, talan valami hibat vetett. Leinteskor Ali melle parkoltam hirtelen es szorosan, ekkor belemrohant valaki, es megütöttem a jobb terdemet. Kiszallva lecsekkoltam testi epsegemet, fajt a hasam egy kicsit, de nem tünt veszelyesnek.

Kis szünet utan paintballozni mentünk, 10 körül lehetett. Miközben varakoztunk, eszrevettem, hogy veres a bal kezem. Nem volt tul komoly, ugyhogy mentem lövöldözni.

15 ember megpaintballoztatasa szinten nem egyszerü. A legtöbben elöször jatszottunk. A vezetö el akarta mmagyarazni a szabalyokat, de a ’bolondok’ beszabadultak az öltözöbe. Hiaba mondtak nekik, hogy a szabalyok elmagyarazasa utan lesz idö beöltözni, senkit nem erdekelt. Mintha meg sem hallottak volna. Ha sikerült az eppen bent levöket kihivni, masok mentek az öltözöbe. Ki-be jarkaltak, mert kellett egy masik kesztyü, egy kisebb nadrag, egy nagyobb felsö, vagy egy pancel, vagy csak valamijük nem volt, ami a masiknak igen. Ez is eltartott 10-15 percig, csak Ayhan es en nem öltöztünk be. En mar csak azert sem, hadd szenvedjenek a melegben beöltözve, majd atöltözök a szabalyok utan, ök meg varjanak es szenvedjenek.

Nagynehezen sikerült vegighallgatni a szabalyzatot, ezutan kek es zöld csapatokra oszlottunk. Emiatt nehanyaknak at keleltt öltözniük. Erdemes volt legelöször ezzel huzni az idöt.

En a zöld csapatban voltam. A kekek a ’haznal’ voltak a sötetben, nekünk a nyiltabb terep jutott a kivilagitott reszen. Akit eltalaltak, vissza kellett mennie a ’töltöszobaba’ talalatszamlalasra, majd mehetett vissza. Aki felemelt fegyverrel ment, arra nem lehetett löni, de ezt a kekek elöszeretettel elfelejtettek.

A maszk miatt szemüveg nelkül voltam, de talan nem jelentett akkora problemat. Eleg gyorsan eltalaltak, mehettem a ’szobaba’. Ez többször megismetlödött. Nem tul jo moka, egy igazi haboruban mar reg halott lennek.

Elkepesztöen megterhelö. 15 perc utan mar hullafaradt voltam, pedig nem is volt nehez felszerelesünk. A combom teljesen kikeszült az allando guggolas miatt, fujtattam. Kb. fel ora es 6-7 talalat utan szünet következett, jol esett a pihenes. Az uj taktika az lett, hogy együtt maradunk, es vedekezünk a barikadok mögött.
A sötetben levö ellenseget nem igazan lehet latni, ök viszont könnyen levadasznak minket. Probaltam a lövesek hangja alapjan bemerni a helyet, meg idönkent kikemleltem, de legtöbbször csak talalomra löttem a semmibe.

Az az erzesem, hogy egy igazi lövöldözesben nem fel, nem izgul, nem retteg az ember. Szerintem nyugodt, es arra koncentral a katona, hogy megtalalja es likvidalja az ellenseget.

A vege fele eleg közel voltunk a kekekhez, de mindenki barikadok mögött lapult, igy nem lehet eltalani senkit, csak ha kimereszkedik a nyilt terepre. Jo helyezkedes utan sikerült eltalalnom valakit, tisztan lattam. Vegre elegtetelt ereztem a sok talalat utan.

Hullafaradtan, hasmenestöl gyötörve, gokartozastol megserülve hazafele indultunk, de a mikrobusz nem akart beindulni. Gyerünk mar, nekem WC kell! Par perces szereles utan beindult, es visszamentünk az egyesülethez. Eleg hoszu es intenziv idöt töltöttem a WCn.

2-kor feküdtem le, masnap (aznap) 5:30-kor kellett kelni, mert Ankaraba indultunk volna. Reggel meg mindig volt egy kis hasmenesem, ugyhogy maradtam. Napközben aztan mar nem volt problema a hasammal. Utolag kiderült mehettem volna, de talan jobb, hogy maradtam, mert aludhattam delig. Egyebkent meg rettenetes izomlaz van a combjaimban, jobb hogy nem kell sokat gyalogolnom.

Aug. 4

Kirandulas Şanlıurfaba

Stoppal mentünk Şanlıurfaba, ami kb. 150 kilometerre van Anteptöl. Dolmuşsal kimentünk a varos szeleig, amin meglepö modon nem volt kalauz (söt Urfaban is olyan buszokon voltunk, ahol a soförtöl kellett megvenni a jegyet).
Egy feher kamion vett fel minket. Nem haladtunk fenysebesseggel, de jo volt a tempo. A soför nagyon erdeklödött a ket macedon lany felöl, hogy testverek-e, de mindig mondtam neki, hogy nem, csak baratok. Ö az ut kb. negyedeig vitt minket.
A következö jargany szinten egy kamion volt (zöld).

A lanyok panaszkodtak a kenyelem miatt (az alvofülkeben ültek), de kicsi volt a forgalom. Nem akartam valogatni, es ö megallt. Mondjuk nekem sem volt kenyelmes a tul meredekre allitott ülesben. Rossz valasztasnak bizonyult a kamion, mert teljesen meg volt rakodva. 39620 kilogrammot nyomott, abbol kb. 200 kilo mi voltunk. Ezt onnan tudom, hogy utközben megalltunk mereckedni (at kellett hajtani egy merö ponton). Elötte pedig közuti ellenörzesre allitottak meg a rendörök. Szerencsere minden rendben volt, igy csak par percet alltunk. Ekkor lattam hogyan müködik a tachográf. A sebessegmerö müszert ki lehet hajtani, es egy papirlapot kell behelyezni möge.
Ott tartottam, hogy nehez volt a kamion. Ezt a meres elött is könnyen meg tudtam itelni, mert enyhe emelkedökön sem mentünk 30-nal többel. Gondoltam ki is szallhatnek, es a lejtö aljan ujra felvehetne. Remeltem jobb lesz, de a hatralevö uton sok emelkedövel talalkoztunk. Na mindegy, a lenyeg, hogy elvisz minket Urfaba. A varosba beerve valahol a szele es a közepe között tett ki minket, es mondta, hogy busszal be tudunk menni a celhoz (Balıklıgöz - Halszem). A buszmegalloban megkerdeztem egy szimpatikus fekete nadragos feher inges fiatalembert, hogy merre van a Balıklıgöz. Mondta, hogy ö is oda megy, mutatja az utat. Nagyon rendes volt, a buszon fizetett helyettünk. Rövid idö utan leszalltunk, es gyalog mentünk tovabb. Utközben kiderült, hogy altatorovos. Ettöl meg szimpatikusabb lett. Örültem, hogy nem baltas gyilkos esti müszakban. Aztan megint buszra szalltunk, nem ertettük miert, de megbiztam a fiuban. Megint fizetett helyettünk (kb. 3-500 Ft a ket busz harmunknak), majd szolt,hogy itt leszallunk. Elindultunk együtt a cel fele, es lattuk, hogy a többiek mar ott vannak. Örültünk, hogy megerkeztünk, örültünk, hogy jo helyre vezetett minket a fiu.

Urfa belvarosa nagyon szep. A varnal es a környeken voltunk. Körbejartuk a varat, nem mentünk be a 3 liras (kb. 360 Ft) belepö miatt (pedig nem sok). Kivülröl is nagyon szep volt. A var alatt van egy halas medence szökökuttal, mellette ettermek a fak arnyeka alatt.

Elmentünk a bazarba, majd beültünk egy kis, egyszerü etterembe. Kebapot ettünk. Eleg soka keszült el, a tesztaja nagyon ragos volt, de azert jo volt. Kezzel ettünk, a villat amugy sem akartuk hasznalni, mert elegge koszos volt.

Ebed utan visszamentünk a Balıklıgözhöz. Egy hosszu, de sekely (50 cm) halas medence körül egy gyönyörü boltives epület van es egy mecset. Rengeteg hal van a vizben, sötet, zöldesszürkek, meg volt egy aranyhal is, de eleg bena volt a feje. A helyiek es a turistak etetik a halakat.

A helyiek sokkal hagyomanyörzöbbnek tünnek az öltözködes teren, mint Antepben. Az idösebb es közepkoru ferfiak a hagyomanyos török nadragot hordjak, ami eleg bena, a közepresze a terd ala log.
Visszaindulas elött elmentem egy nyilvanos WC-re, ami egy lyuk a földön, mellette csuszasgatlo müanyag a labaknak. Eleg undorito.
Dolmuşsal mentün kegy darabon, majd a ’nyomornegyed’ utan stoppolni kezdtünk. Egy ötvenes ’videki’ török vett fel minket. Valami olyat mondott, hogy egy B. betüs varosba megy, ami jo lett volna nekünk. Utközben megalltunk tankolni. Törökorszagban ki se kell szallni a kocsibol, megtankoljak, es a visszajarot is kihozzak a kocsihoz.
Egyszer csak lekanyarodtunk a föutrol/autopalyarol. Kerdeztem miert, valami olyat mondott/mutogatott, hogy kerülövel megyünk. Beerve egy varosba megalltunk, azt hittük mindjart indulunk tovabb, de mondta, hogy szalljunk ki. Ott allt egy mikrobusz, ami Antepbe tartott, es fel akart rakni minket ra. Mondtuk, hogy nem akrajuk, stoppal akarunk menni, es nincs penzünk. Majd probaltuk megertetni, hogy a varos szeleig hajlandok vagyunk elmenni. Ugy tünt megertettek, mondta a soför, hogy 3 lira fejenkent (9 összesen). Ezt lealkudtam 6-ra, de a lanyok ugy döntöttek, hogy menjünk vissza gyalog a föuthoz, nincs messze. A települes vegehez erve, odaertünk a befele jövet latott rendörcsoportosulashoz. Egy ’tisztason’ 6-8 rendör es sok helybeli, körülöttük rendörautok es pancelozott katonai/rendör kocsik. Mintha valami tömegoszlatasra gyültek volna össze, de nem volt eröszak. Mondtuk nekik a problemankant, hogy stoppal akarunk Antepbe menni, es vissza akarunk jutni a föutra. A problemat megertettek, de a föutra visszavitelröl szolo ’elöadasomat’ nem ertettek, vagy csak senki sem akart minket elvinni. Azert okoztunk nekik nehany vidam masodpercet a hülye turistak ittragadtak a semmi közepen szituacioval. Kisse csalodottan tovabbindultunk.
Hamarosan egy közlekedesi csomoponthoz ertünk, ahol egy masik pancelozott jarmü allt jaro motorral. Tabla mutatta az utat Gaziantepbe, de az egyik lany valamiert ertetlenkedett, nem akarta a tablat követni, mashogy akart a felüljarorol az autopalyara jutni. Szerencsere nem lepett ’akcioba’. Nem meglepö, de a tablakat követve kb. 100 m utan lejutottunk az autopalyara. Közben probaltunk stoppolni, de senki sem arra ment, amerre mi. Leerve stoppolni kezdtünk. Nagyon meleg volt, a lanyok – különösen az egyik – panaszkodtak a hösegre. Mondtak, hogy menjünk a felüljaro ala az arnyekba. Elindultunk a kb. 80 meterre levö arnyek fele. Hogy egy hösegtöl szenvedö ember miert nem halad a megszokottnal gyorsabban az arnyek fele, azt talan sosem fogom megerteni, de ök tovabbra is a kirakatnezegetö sebesseg felevel haladtak tovabb. Igy sosem erjük el az arnyekot. Nekem volt kalapom, vizem is. Szerencsere vizet ök is vettek Urfaban, de valami erthetetlen okbol elöszeretettel indulnak el a 40 fokos Törökorszagban stoppolni topban, kalap es viz nelkül, egy zsebkendönyi retiküllel. Ez biztos nagyon trendi, de szerintem eletveszelyes.
Nem kaptunk högutat az arnyek elött 30 meterrel, mert ket fiatal felvett minket. 20 körül lehettek, valahonnan valahova tartottak. Szerencsere a valahova Gaziantepet jelentette. Korabban mar felvettek ket franciat, rolunk is azt hittek, franciak vagyunk. De hat nekünk mast adott a sors. Kolaval, vizzel kinaltak minket, de leven nekünk is volt, vissza keleltt utasitanunk.
Jo tempoban haladtunk, 140 körül, a minimalis követesi tavolsagot ök tenyleg minimalisnak veszik, 1-2 m mar elegendö. Olyan elözeseket hajtottak vegre, amik Maagyarorszagon mar leszoritas lenne ,de itt normalis.
A varosba beerve a piros lampa összerazza kicsit az autokat, itt a követesi tavolsag meg jobban lecsökken. Gaziantepben majdnem elütöttünk ket nöt. A soför mentsegere legyen mondva, miattunk nem figyelt. Kereste a Sanko Parkhoz vezetö utat (ott akartunk kiszallni). Kisebb autokazas utan ismerösse valt a terep, majd mondtuk, hogy a benzinkutnal kiszallnank. Az az utca az egyesület utcaja. Nem ertettek miert akarunk a cel elött kiszallni, de talan sikerült elmagyaraznom, hogy ’Sanko Park jo, itt nagyon jo’. Hat ennyi ezen kirandulas törtenete.

Törökök es turistak

A törörkök nagyon segıtökeszek a turistakkal, hajlandok sokkal többet tenni, mint ami a kötelessegük. Pl. a busz leter az utjarol a kedvünkert.
Nyaralohelyen nagyon ramanösek. Fiatal fiuk a buszmegalloban varjak a turistakat, es ha megvan a szemkontaktus, mar szinte viszik is a csomagokat a szallodaba.
Ha az ember az utcan setal, a szallodakba hivogatjak az embereket. Azt mondjak olcso, de mikor megmutatjak a szobakat, hirtelen felmegy az aruk.

Jul. 31 - aug. 1

Viz nelkül

Szerda este 6 körül elment a viz. Az egyesületnel ez meg nem okozott akkora gondot, mert az ivoviztartaly (20 l) kb. felig megtelt, igy tudtunk inni. Este viszont hiaba vartunk a vizre, nem tudtunk fürödni, pedig nagyon kellett volna. Szerencsere inni tudtam az elözö naprol megmaradt narancsleböl. Reggel nem mentem a török orara, mert vartam a vizre, elegge ehes is voltam. Aztan 11:30 körül felkeltem, es az erkelyröl lattam, hogy a parkban van viz. Az emberek flakonokat töltenek meg vele. Összeszedtem minden üres üveget, es elindultam a parkba. Kb. 10 liter vizzel jöttem vıssza, es vegre meg tudtam fürödni. Ezutan bementem az egyesülethez ebedelni. Kesöbb, 1 körül megjött a viz, kb. masfel napot kellett ra varni.

Jul. 27-28

Kirandulas Kızkalesibe

Reggel 6-kor stoppal mentünk Kızkalesibe, a tengerpartra. A Sanko Parktol dolmuşsal mentünk a varos szeleig, majd stoppolni kezdtünk. Az elso kocsiban egy fiatal ferfi vitt minket kb. 30-40 km-re. Egy helyen megalltunk teazni. Nem ertettük egymast, de minden rendben volt.
A masodik kocsiban egy fönök volt, egy butorboltlanc üzleteit latogatja vegig kocsival. Nagyon jol beszelt angolul, egeszen Adanaig vitt minket .
Adanatol ket munkas emberrel mentunk tovabb. Nem ertettük egymast, de megertettek, hogy a Mersin Forumhoz akarunk menni. Nagyon rendesek voltak, vizet is kaptunk, mint az elözö embertöl.
Mersinben a Forumnal vartuk a többieket. Mi 10:45-kor erkeztünk, es 3 orat vartunk a többiekre. Az nagyon unalmas volt.

Mersinbol dolmuşsal mentünk Kızkalesibe, 8 lıra a költseg.
Kızkalesi es környeke nagyon szep. A tenger sekely, es csak homok van az aljan. A tengerviz nagyon sos, rossz ızu.

Delutan usztunk, este a parton ettünk halkonzervet kenyerrel. Este a parton probaltunk aludni, de nagy volt a szel, es rankfujta a homokot. Napkeltekor ’ebredtünk’, es összeszedtük a holminkat. Delelött reggeliztem egy keveset, majd usztam es sznoriztam egy kicsit. Nagyon nehez uszni a vızben a hullamzas miatt, a latotavolsag kb. 2 m.

10:15-kor indultunk vissza Kızkalesiböl. Stoppolni probaltunk, de par perc utan felszalltunk egy buszra. A kalauz beszelt valamennyire angolul, es megertette, hogy stoppal akarunk Antepbe menni. Elvittek minket Mersin masik vegebe, ahonnal tudtunk stoppolni. Ott egy helyi segiteni akart, de nem ertettük egymast.
Az elsö kocsiban egy apuka volt a kisfiaval, ök egy kis darabon vittek minket. Nem beszelgettünk. A masodik kocsiban egy 26 eves rendor volt. Eleg laza volt, probalt beszelgetni, nehany szot tudott angolul. Utközben megalltunk, es egy kis helyi vendeglonel ayrant ittunk. Olyan, mint a folyekony kremsajt. Nem rossz, de ehhez az allaghoz nem valo ez az iz. Ö bevitt minket Adana közepebe. El akart vinni minket a szeleig, hogy ott stoppolhassunk, de nem talalta a jo utat, vagy valami masert a varos kozepen tett ki.
Ott utbaigazitast probaltam kerni valakitol, de kiderült, hogy hajlektalan, 2 lirat adtam neki. Masvalaki telefonalt valakinek, aki tudott angolul, de ö a buszt ajanlotta. Igy stoppolni kezdtünk, de odajöttek a helyiek, hogy mit csinalunk itt. Mondtuk nekik, hogy stoppal akarunk Antepbe menni. Nagyon segitokeszek voltak, es mondtak, hogy menjünk velük, nem nagyon akartunk, de vegül követtük öket. 50-60 m utan egy dolmuş megallohoz vezettek minket. Megertettek, hogy a varos szeleig akarunk menni, hogy onnan stoppal menjünk tovabb. Felraktak minket egy buszra, es mondtak a soförnek, hogy vigyen minket az autopalya kezdeteig. Nagyon rendesek a törökök a turistakkal, segitokeszek.
Az autopalyanal eleg hamar megallt egy kocsi, megertettük, hogy nem Antepig megy. Sokat beszelt hozzank, pedig nem ertetük egymast. Egyszer csak lekanyarodott az autopalyarol. Mondta, hogy az fizetös ut, es ö nem fizet. Ennek nem örültünk. Egy orszaguton mentünk, ami ugy tünık, hogy törökorszagban mindig 4 savos. Egyszer csak mondtuk neki, hogy inni szeretnenk, megertette, es beletaposott a gazba. Tudta, hogy hol lehet vızet inni. Mi azt hittük, hogy egy benzinkuton all meg, es palackos vizet vehetünk, de egyszer csak megallt egy ısten hata mögötti lepusztult benzinkuton, es egy ’vızautomatabaol’ vızet tudtunk inni. Vegyes erzesekkel megittuk a vizet, es feltöltöttük a palackokat. A benzinkutas fel akart hivni valakit, hogy segitsen a stoppolasban, de nem jött össze. Aztan megertettük, hogy a ferfi csak idaig hozott minket, ugyhogy tovabbindultunk. Valamit magyaraztak, hogy a stoppolas nehez es veszelyes, de nem törödtünk velük.
Szinte rögtön felvett minket egy hazaspar a Dacia/Renaultjukba. Ezereves auto, tipikus videki török emberek. Ök egy kısebb daarbon vittek minket, majd egy rendörsegnel tettek ki. Ott a GPS-t nezegettem, amire odajöttek a rendörök, es kerdeztek, hogy mit csinalunk. Mondtuk, hogy stoppal megyünk Antepbe. Elmagyaraztak, hogy az autopalyan valoszinüleg nem sok ember fog megallni nekünk, szemben az orszaguttal. Igy az orszagutat valasztottuk. Hamar megallt ket ferfi egy szinten ezereves jargannyal. Ök szerencsere Antepbe tartottak.
Mivel orszaguton mentünk, lathattuk a tajat, a falvakat, az embereket. Hegyi uton mentünk, emelkedökön csak 50-nel tudott menni a kocsi, de a latvany gyönyörü. Egy kutnal megalltunk, es barackot adtak nekünk. Tovabbhaladva meg több szerpentin következett. Lathattuk a hegyen athalado alagutak bejaratat, es az autopalya hidjait. Elkepesztö latvany.
Gazianteptöl 30-40 km-re nagyon szegeny falvak vannak. 10-15 haz, növenyzet alig, csak por es höseg es sıvarsag. Beerve Gaziantepbe mondtuk, hogy a Sanko Parkhoz akarunk menni. Megertettek, es elvittek oda minket. Mıkor odaerrtünk, mondtam, hogy tovabb akarunk menni, nem nagyon ertettek, hogy mıert, de tovabbvittek. A GEGEDhez közel szalltunk ki. Elköszöntünk.

Jul. 21

Kirandulas Rumkalebe

Kirandultunk Rumkalebe, a taj nagyon szep, dımbes-dombos, cserjeszeru fak, es pisztacıafak mindenfele.

 

Muvelt mezogazdasagi földek a semmi közepen, visko nincs a foldeken, viszont be van csövezve, öntözött földek.
Gaziantepen kıvul harmadik-vılag szerü települesek vannak. Poros utcak, minden kopar, Afrıkaszeru.

Rumkale gyönyöru, kanyonszeru, zöldes, tengerszeru a vız. Nagyon tiszta, de hideg. Sznoriztam egy keveset, a felsö 1 meter huvos, alatta hirtelen hideg a vız. A latotavolsag kb. 1-1,5 m. Ha a vız felszinen uszok, az 1,5 m-nel melyebb vızben nem lehet latni mi van a feneken, de ha lemerülök, azonnal megjön a latotavolsag a fenek közeleben. A felszinrol nem lehet latni, de alamerülve mindenhol halak vannak, kb. 10-13 cm hosszuak. Csapatban eszik a kovekrol a moszatot vagy mıt. A vız tele van elsullyesztett epületek köveivel, nagy elmeny fölöttuk/közöttuk uszni. Legzokeszülekkel meg jobb lenne.

 

A tisztatalansagrol

Elsösorban nem a török allapotokrol akarok irni, de ha mar elkezdtem...
Törökorszag koszos. Törökorszagban az emberek szemetelnek. Ami eldobhato, el is dobjak. Ha jobban belegondolunk ök jarnak el helyesen, hisz eldobhato, nem kidobhato/kidobando. Mindenhol szemet van, de a zöld területeket rendben tartjak a közterületesek.
Kızkalesiben a tengerpart tiszta, a szemet a kukakban es azok körül összpontosul, de Arsuz strandjan a homokpart egyharmadreszt homokbol, egyharmadreszt ökölnyi köböl es egyharmadreszt szemetböl all. Ha igy folytatjak, nehany even belül müanyag boritasu lesz a part. (Igaz kukak sincsenek ott.) A viz tiszta, de ha keres az ember, talal ezt-azt benne.

A török eletstilus az itt levö önkenteseket is megihleti. 10-böl 8-an nem igazan törödnek a tisztasaggal. (25-35-en vagyunk, mindenki eszik, iszik, stb.) mindenhol hegyekben all a szemet. A lakasokban es az egyesületnel is, (most különösen, hogy 4 napja egyedül vagyunk a Bayram miatt). A mosogatas nem erös oldala senkinek. Meg az is nehezseget okoz, hogy legalab ba mosogatogepbe betegyek a mosatlant, de  meg a kajamaradek tanyerbol kukaba athelyezese is tul alantas egyeseknek. Arrol nem is beszelve, mi a teendö ha a mosogatogepben tiszta evöeszközök vannak. (A jövendöbeli önkenteseknek irom, hogy ilyenkor elöször ki kell venni a tiszta tanyerokat, evöeszközöket, stb., es el kell helyezni öket a konyhaszekrenyben. Ez kicsit talan frusztralo, olyan sokminden van, tul sok a lehetöseg, hogy mi melyik polcra valo. En sem tudom, de beteszem valahova.)
Minden heten elmondjak, hogy mosogassunk el magunk utan, de senki sem erzi magaenak a problemat, mindenki halogat es haritja a felelösseget. Nem tudom, mi törtenne egy honap alatt, ha teljesen magunk lennenk. Talan megölnenk egymast az utolso tiszta poharert.
Neha elöfordul, hogy en sem mosogatok, de az is elöfordul, hogy masok helyett is. Idönkent meg a szemetest is üritem.

Tegnap a mosogep szüröjet takaritottam ki, sokminden volt benne.

A mi projektünk a szemetujrahasznositasrol szol, de mi magunk sem vagyunk kepesek meg a legszükebb környezetünkben sem rendet tenni, nemhogy szelektiven gyüjteni a sajat szemetünket. Ilyen fenenagy elkötelezödes mellett nehez lesz megvaltoztatni a török mentalitast.
Melelsleg mi önkentesek valoszinüleg sokkal többet szemetelünk es pazarlunk, mint a helyiek. Rengeteg müanyag poharat hasznalunk, folyatjuk a vizet, es egetjük a lampakat. Sokszor folyik a csap feleslegesen, sokszor hagyjak nyitva. A lampak feleslegesen egnek, most epp a macedon lanyok hagytak 4 napig egve (az ajtot bezartak, mert felnek, hogy megnezzük a bugyijukat, amig nincsenek itthon).

Jelentem elek

(bejelentkezes Gaziantepböl)

Sikeresen megerkeztem Törökorszagba (Gaziantepbe), es mar a harmadik het veget taposom. Elnezest az ekezetek hianyaert, de itt nem nagyon hasznaljak a magyar nyelvet.
A repülöut könnyen ment (elöször repültem tök egyedül), bar a repüles kisse kiabrandito, ha az ember nem az ablak mellett ül, az ülesek nagyon szükek, kicsi a ter, mint egy buszban, vagy talan meg rosszabb. Az ablakok kicsik es rossz helyen vannak, nehez rajtuk kilatni, ha az ember nem gyerek meretü. De ha megis kilat az ember, akkor az alattunk levo felhök, es az alattuk levo varosok nagy elmenyt nyujtanak.
Az utvonal Budapest- Isztambul (Atatürk Airport), Isztambul (Sabıha Gökçen Airport)-Gaziantep volt. Igy rögötön az elsö repülesem alkalmaval 2 fel- es 2 leszallast elhettem at. Isztambulban a ket repter között 2 busszal mentünk, a Taksim ter mellett volt az atszallas. Ez is siman ment, a buszosok fel vannak keszülve a turistakra, es ’rakjak fel’ öket a buszokra. Ami meglepö, hogy Törökorszagban a buszokon nem a soför arulja a jegyet, hanem kalauz van a klegkisebb buszon is, es menet közben töle lehet megvenni a jegyet.

Kesö ejszaka ertem Gaziantepbe, az egyik csomagomra valami mez folyt ra ,ennek nem örültem, s annak sem, hogy senki sem vart a repteren. 20-30 percet vartam, probaltam felvenni a kapcsolatot a helyi egyesülettel, de nem volt ingyen wifi. Igy vartam, es remenykedtem. Aztan vegre megerekezett a mentorom. Kiderült, hogy a nemzetközi varoban vart ram. Viszonylag hosszu kocsikazas kezdödött a varosba török stilusban. Szerencsere este leven nem volt sok elüthetö gyalogos (sem mauto) az utakon.
A lakasba megerkezve a többiek mar ott voltak (8-an). Mikor szetneztem a lakasban (különösen a fürdöszobaban), kicsit mellbe vagott a latvany. Szerencsere fürdökad es angol WC, csak kb. 40 eves lakas, es a kosz is hasonlo koru. Kesobb megbaratkoztam vele, amugy is egy europaitol elterö elmenyre vagytam.

A projekt a szemetujrahasznosıtasrol szol, de a napi teendökbe nem fogunk belepusztulni. Hetente egyszer az arvahazba is elmegyünk, meg talan majd a gyerekkorhazba is. Nem kapcsolodik a projekthez, de nem banom. Origamizok a gyerekekkel.

Hetvegente kirandulunk. Szervezetten (ami azt jelenti, hogy az egyesület mikrobuszanak befogadokepesseget maximalisan kihasznaljuk (25-30 ember a 15 szemelyes buszban)), vagy stoppal megyünk valahova.
Az elso hetvegen Rumkaleben voltunk. Egy duzzasztogat miatt elsüllyesztett faluban. Gyönyörü hely, kanyonszerü, a viz olyan mint a tenger. Usztam es sznoriztam (szabadmerüles) az Eufrateszben. A viz hüvös, 1 m alatt pedig nagyon hideg, de tiszta. A kövek es halak közt uszni kis melysegben is hatalmas elemeny.
A masodik hetvegen stoppal mentünk Mersin melle Kızkalesibe a tengerpartra. Este a parton aludtunk (probaltunk). Elöször usztam a tengerben, nagyon sos, es nehez uszni a viz alatt a hullamok miatt. A strand reszen a viz alatt nincs semmi latnivalo, csak homok. Buvarbazist nem talaltam, talan Mersinben.
A stoppolas könnyü a turistaknak, hamar akad kocsi, ami felvesz. A törörkök kedvesek, rendesek. A stoppos kap vizet vagy teat utközben, vagy ayrant, ami olyan mint a folyekony kremsajt. Hajlandok a stoppost oda vinni, ahova akarja. Ha pedig buszra szorul az ember stoppolas közben, a busz leter utjarol, hogy elvigye a turistakat a varos szeleig. Egyszer Adana közepen stoppoltunk Antepbe. Körenkgyültek a helyiek, es mondtak, hogy innen nem jutunk el oda. Mondtak, hogy menjünk velük. Nem ertettük miert es hova menjünk, de követtük öket. 50 m utan felraktak minket egy dolmuşra, ami kivitt minket a varos szeleig. Szoval, ha az ember beszel 1-2 szot törökül, vagy mutogat es rajzol, megertik az emberek, es segitenek. Megertik a problemat, es megoldjak.

Törökorszagrol (Gaziantepröl)

Delutanonkent elegge meleg van, 36-38 fok körül, de alig van para a levegöben (10-40%), igy elviselhetö (arnyekban es szelben különösen). Pl. Szentesen 40 fok körül van mar ket hete 75%-os paratartalommal. Tehat Magyarorszag nyaranta idönkent elviselhetlenebb. Este 6 utan mar jo az idö, estere odakint kellemesen lehül a levegö, a hazakban bentmarad a meleg.

A varos ketszinü, 5-10 perces setaval megtalalhato a Budapest-szerü modern varos, es az Afrikara vagy arab orszagokra emlekeztetö lepusztult szegenynegyed is. Van itt gondozott park (minden zöld területet locsolnak) es olajjal szennyezett autoszerelönegyed is (komolyan több utcaban csak autoszereleö mühelyek). Az emberek is ’ketszinüek’. A ferfiak 90-95%-ban ugy öltöznek mint az europaiak, a nöknel mar mas a kep. Vannak az europai modra öltözö nök, es a hagyomanyörzök. Kendö a fejen, es a ruhajuk is mas, teljes testet elfedö. Meg van nehany arab.
A ferfiak es nok nem erintkeznek, csak ha csaladtagok. Hogy hogy ismerkednek azt jo lenne tudni. A ferfiak közti testi erintkezes viszont gyakori, ölelkezes, puszi talalkozaskor. Ket egymasba karolo ferfi latvanya teljesen megszokott itt.

Az emberek rendszeresen a parkokban piknikeznek/vacsoraznak, padoknal vagy a földön ülve. Most Ramadan van, szoval nap közben is sokan vannak a parkokban (amik nagyon szepek). A teljes belvaroson vegighuzodik egy hatalmas parkrendszer.

Estenkent sok a zaj, mert az erkelyajtokat muszaj nyitva taratni a meleg miatt, de a hangszigeteles amugy sem erösseg itt. En csak füldugoval tudok aludni. Elsö ejjel valamikor hajnalban megszolallt az imara hivas egy közeli mecsetböl. Olyan hangos, hogy a halottak is feledrebdnek ra. Hajnali 3 körül pedig egy ’örült’ jarja a varost, es elkepesztoen hangosan dobol, jelezve,hogy mindjart reggel, es itt az utolso alkalom az evesre. Reggelenkent egy hangos utcatakarito gep nem engedi aludni az emebereket. Ezeken kivül egyeb zajok is vanank, hala a lakoknak.
Gyakori, hogy gyerekek hajnali 1-2-kor meg az utcan vannak. A szabadteri piacosok gyerekei pedig a földön alszanak egy szönyegen nagy zajban.

A közlekedes itt sajatsagos. Mindenki dudal a masikra (a duda nyomogatasa szinte kötelezö mozdulat minden egyeb manöverezesi müvelet elött vagy utan), a masik meg sz*rik ra. A piros lampa es az egyiranyu utca sem mindig akadaly. Gyalogos kedveert nem fog megallni egy autos sem, meg lassitani sem fog. Az utolso pillanatban is inkabb a dudat nyomjak a fek helyett. A regebbi kocsikon (gyakori a 30-40 eves auto, pl. Renault, ami ugy nez ki mint a Dacia) sok a horpadas, de az uj kocsıkat valahogy jobban kimelik. A legjobb valasztas talan egy pancelozott Hummer lenne.
Sok a motoros, a jardara is felmennek, de ennel erdekesebb, hogy egy komplett csalad is hasznalja a motort közlekedesre, jobb esetben oldalkocsival, de anelkül is. Pl. apuka, kisgyerek, anyuka, kisgyerek elrendezesben, vagy a kisbaba oldalt az anyja karjaban. A bukosisak nem divat, kevesen hasznaljak, a megszokott ’motoros szereles’ a polo papuccsal. Amin angyon meglepödtem, hogy a motoros rendörök parban jarnak, de csak egy motorral. A soför mögött ül a masik.

A varoson kivül vannak olyan falvak a domboldalban, hogy nem tudom hol vagyok. Afrikaban? Afganisztanban? 10-15 ketszintes haz kerites nelkül. Fak, növenyzet nincsenek, szinte semmi sincs, csak por es meleg. A varososn kivül a semmi közepen mezögazdasagi földek vannak kapas növenyekkel, amit csaladok müvelnek. Az az erdekes bennük, hogy 20-30 kmen belül nincs haz (a földeken egy kunyho sincs, sem fa, ami arnyekot adhatna), megis öntözik a földeket.

Összefoglalva Törökorszag igen erdekes hely, együtt van jelen a modern europai környezet es a keleti, arab jelelgü, elmaradott terseg.