feb. 23

Sziklamaszas

Köklüce

Eleg faradtak voltunk Payas utan, de azt terveztük, hogy masnap Adıyamanba megyünk. Talan az utolso egynapi jaroföldre levö települes, ahol meg nem voltam. De azt mondtak, nincs ott semmi, menjünk a kanyonba a sziklamaszo csoporttal. Oke, legyen. Az csak 60 km. Reggel 6-os indulassal. De minek olyan koran kelni, ha ilyen közel van? Vitanak nem volt helye, koran indulunk.
Kilencen voltunk, 4 csoportban. Kibuszoztunk a ’nagy utig’, de most nyugat helyett eszaknak mentünk. Hosszu az ut az ipari területig, de minket kivitt egy munkaba igyekvö az adıyamani utig. Hamarosan a harom fös csoport is megerkezett.
Alig volt forgalom, kellett ilyen koran indulni vasarnap! Ök lentebb voltak, kesöbb megallt nekik egy szemelyauto, minket is felvett. Ayhan elöl, mi negyen bepaszirozodtunk a hatso ülesre. Csak 4 km-t kell kibirni egy benzinkutig. Ott mi voltunk kedvezöbb pozicioban, a többiek fentebb voltak.
Ujabb varkozas, majd leintettem egy kamiont, de nem nalunk allt meg, hanem a masik csoportot vette fel. Ki tugja meddig kell varni a következö lehetösegre? Jöttek neha autok, de tele voltak. Kb. fel ora utan vegre megallt egy kamion.
Arabanig megy, nekünk egy kicsit elöbb kell balra lekanyarodni. Kb. 30-35 km van meg hatra. 1 ora 5 perc alatt le is küzdöttük ezt a tavot a csigalassu, 30 tonnas jarmüvel. Az atlagsebesseg 20-25 km/ora lehetett, emelkedökön csak 10-15. neztem is, hogy gyalog gyorsabb lenne. Miert nem tud egy ilyen nagy jarmü (telezsufolva loerövel) haladni? Lejtökön folyton fekezett a soför. Mindössze ketszer gyorsultunk fel 60-70-re, de csak rövöd ideig. Az mar fenysebesseg volt!
Ilyen lassan meg nem tettünk meg ilyen kis utat. A keresztezödestöl meg kb. 5 km Köklüce falu.

A talalkozohely a masodik (sarga) dzsaminal van.
Mikor kiszalltunk, egy tarktor epp befele hajtott, azt jo lett volna elerni, mert mas jarmü nem nagyon volt.
Begyalogoltunk kb. felutig, ekkor jött egy szemelyauto 4 emberrel, de felvettek. Elöl az anyosülesen Borival az ölemben. Nem helyiek voltak, ök is kirandulni jöttek.
Igazi videki falu, az utcan kecskeket terelö pasztorral. A többiek mar vagy 40 perce ott vartak rank. Vettem nehany kekszet a falu talan egyetlen boltjaban. Semmi nem utalt arra, hogy bolt, ha Ayhan nem segit, nem is talalnam meg. Ide kene jarni, mert igen olcso (mondjuk alig van valasztek).
Elindultunk a falu szelen a tragyadombon keresztül a kanyonhoz. Nagyon jol nez ki. Szerintem egy csomoan nem is tudjak, milyen szep helyek vannak a közvetlen közelükben. De ez rank is igaz. Magyarorszagon is vannak jo helyek, amikröl nem tudunk.

Felmentünk egy barlanghoz. Regebben illegalis összejöveteleket tartottak itt.
Helga nem birt magaval, maszhatnekja volt.

Majd lementünk a patakhoz, az könnyebb terep. Helga hegyet maszni jött ide, ö fenetbb folytatta.

Majdnem mindenki atment a patak tuloldalan levö berlanghoz. En a hatammal inkabb nem ugralok a csuszos köveken.

Majd jobbra fordult a patak, ott atkeltünk a labszarközepig erö vizen.

Mindent kecskeszar borit, vigyazni kell partra lepeskor. Mondta Ayhan, hogy ez termeszetes kecskeszar, de en inkabb egy nagy követ valasztottam a csipöfelvetelhez.
Kicsit nehezebb terep következett, nagy sziklakon keresztül kellett menni. A taj lenyügözö! Nagyon megerte ide jönni.

Kicsit kesöbb megint at kellett kelni a patakon.

Pihenö es eves utan kezdödött a legnehezebb szakasz, felfele a hegyen.

Ezt azert talan nekem nem kene a rossz hatammal, de nincs visszaut. Egy masik uton megyünk vissza. Eddig igyekeztem nem megeröltetni magam.
Itt-ott figyelmeztetett Ayhan, hogy nagyon vigyazzunk, mert ez egy veszelyes szakasz.

Van is benne veszely, de sokkal könnyebb volt, mint mondta. Csak ovatosnak kell lenni. A fajdalomcsillapitok olyan jol müködtek bennem, hogy meg sem ereztem a maszast.

Fantasztikus a latvany fentröl!

Kicsivel odebb ket sziklaparkanyon megpihentünk.

Helga tovabb maszott.

Majd egy könnyü terepen felfele indultunk vissza a faluhoz.

Kiertünk egy kövesutra, onnan sokat kell setalni.

10-15 perc uatn a ket nemetet felvette egy kocsi, mi baktattunk tovabb. Nagysokara leintettem egy mikrobuszt egy keresztezödesnel. Ök balra mennek Arabanba, mi jobbra. De Araban is jo, onnan is tudunk stoppolni a föuton.
Mindannyian befertünk. Ayhan nem akarta felfedni magat, külföldinek tettette magat, de a varosba erve leleplezödött. Mondta, hogy ne vigyenek be minket a központba, mert stoppal megyünk.
Eleg hamar megallt ket kocsi, ketten-ketten beszalltunk. Antpebe mentek, es gyorsan. Amit a kamionnal vesztettünk, most bepotoltuk. A belvarosba mentek, a egyesülettöl nem messzire.
Meg csak delutan kettö volt. Meg beleferne egy nagyon rövid ut valahova.

feb. 22

Kamionos nap

Payas, Toprakkale

Pentek este meg nem volt tervem a hetvegi utazasra. Aztan Bori mondta, hogy Payasba mennek, mehetek. Van ott egy var, egy regi hid, meg egy 1350 eves olajfa. Ezeken kivül jelentektelen tengerparti kisvaros.
Korai, reggel 7-es indulasban allapodtunk meg egy masik csoporttal együtt.
Minket egy szemelyauto kivitt a varos szelere. Ott vacillaltam, hogy a normal uton vagy az autopalyan menjünk-e. Az orszaguton nagyobb a forgalom, fökent szemelyautok mennek ott, nem lassü kamionok. De aztan a palyara vezetö uton megallt egy kamion, es beszalltunk.
Nagyon örültem, hogy üres, igy 90-nel mentünk meg az emelkedökön is. Fel tavnal is tovabb vitt az Osmaniye utani lehajtoig. Onnan egy masik – szinten üres (gyors) – kamionnal mentünk. Iskenderunba tart, ami talan azt jelenti, hogy elvisz minket egeszen Payasig, ami az ö celja fölött van. De egyszer csak megallt egy csomopontnal. Sajnos nem egyfele megyünk. Atsetaltunk a fizetökapun, at a masik utra. Egy mikrobusz megallt nekünk. Meglepödtem, hogy gaykorlatilag Payasban voltunk. Elvitt minket a varhoz.
Nagyon gyorsan ideertünk, a masik csoportra meg biztos varni kell.
Megneztük a varat a tizorai es nehany iskolas csoport utan. Sik terepen van, es belül szinte teljesen üres. Mintha disznek epitettek volna oda.

A masik csoportrol semmi hir, nem valaszoltak az SMS-re.
Megneztük az ezereves olajfat. Egy dzsami udvaran van.

Majd az öreg köhid következett. Nem tul nagy szam.

Kisetaltunk a tengerhez a varos szelen allo falusias/tanyasias hazak között. Nagyon nem bamultak meg minket, de szerintem nem mindennapi latvanyt nyujtottunk.

A part köves, sokaig sekely. Uszni nem igazan lehet. Azert bokaig, terdig belementünk. A tavolban egy-ket hajo, egy ferfi horgaszik.

1-kor hazaindultunk, hogy idöben hazaerjünk, ki tudja lesz-e olyan szerencsenk, mint idefele.
A partrol egy kocsi bevitt minket a varoshoz. Onnan kigyalogoltunk a szeleig. Egy indulo kamionba bekeredzkedtem. Vigyen el minket az autopalyaig. Onnan egy ujabb kamion kb. 20 km-en at. Majd ujabb kamion. Osmaniye közeleben kerdeztem, hogy tudja-e hol a toprakkalei var? Lattam a terkepen, ha egyszerü odajutni, meg kene nezni. Tudta. Elvitt egy utig, ahonnan mar közel van. Onnan mar lattuk is. Eddig eleg jol haladtunk, megengedhetjük ezt a kiteröt, de azert sietni kell vele.
Lemasztunk az autopalyarol az orszagutra, es elindultunk a var fele. Majd lestoppoltunk egy kamiont, ami elvitt oda.
Felgyalogoltunk a varhoz.

Nagyon meleg volt (talan 27 fok is). Volt ott egy angolul beszelö ferfi, mondta, hogy ez Törökorszag legmelegebb resze.
Meg az elözö kamionos figyelmeztetett, hogy ne menjünk be a varba, mert veszelyes, csak kivülröl nezzük meg. Nekem okes, de a gyerekeknek (a gyerekeimnek!?, Borinak es a gruz lanynak) veszelyes. Oke, hogy idösebbnek nezek ki, ök meg talan fiatalabbaknak, de ez azert tulzas. Na mindegy. Ha ott vagyunk, akkor alaposan körbenezünk. Eleg lepusztult a var, a mennyezet itt-ott beomlott (veszelyes, ha az ember nem figyel).

Bori a teriszonya miatt lemaradt, (mar az elözö varnal is feluton a biztonsagos talajt valasztotta). A gruz lany egy lyuk fölötti atkelesnel maradt le. En megneztem a hatso reszeket is.

A varat harom ut veszi körbe, vagy visszamegyünk az autopalyaig az egyik iranyban, vagy az orszagutra megyünk a masik iranyban. Ki tudja melyik a jobb? Ugyhogy a ket sav között rohangaltam, stoppolva a kocsikat, attol függöen, hogy epp melyik savban jött valaki. Az autopalya nyert. Egy kamion visszavitt minket oda. Aztan megint egy kamion. Irakba tartottak, vagyis erintik Antepet, vagy legalabbis közel kerülünk hozza.
Elkepesztöen lassan haladtunk. Sima terepen 50-60-nal, emelkedön 20-30-cal. Pedig voltak nalunk gyorsabb kamionok, jobban megrakva. Ök miert tudnak haladni? Mi miert nem? Vagy csak kimeltek a kocsit? Es miert engednek fel a palyara ilyen lassu jarmüveket? Gyakorlatilag allo jarmüveknek szamitanak! Nalunk nem mehet fel semmi, ami nem tud minimum 60-nal menni.
Nagyon lassan mult az idö, lassan fogytak a kilometerek. Igy rank fog esteledni meg Antep elött. Ez be is következett ugy 30-40 km-re a varostol. Az ipari parki lehajtoig jutottunk. Mar nem vagyunk messze, csak alljon meg valaki. Meg is allt egy uj Volkswagenes harmincas ferfi. Meg volt lepödve, hogy stoppal utazgatunk, meg hogy megallnak nekünk. De hat ö is ezt tette!
A belvarosban tett ki minket, kb. fel 7 lehetett.
A masik csoportol meg mindig semmi hir. Valami baj lehet! Felhivattuk mindket telafonnal rendelkezö lanyt, aztan vegre megnyugodhattunk. Minden rendben, visszaertek a varosba.