feb. 2

Bevettünk egy török varat

Tamasnak az a kivalo ötlete tamadt, hogy menjünk el Osmaniye föle egy tohoz. Kicsit utananeztem a helynek, erdemes-e oda menni? Erdemes! Ösi hettita köfaragasok vannak ott egy külteri muzeumban.
A csoportbontast megcsinaltak. Ket csoport lesz, ram mint fiura mar nincs szükseg, de mehetek, ha akarok, mondta Tamas.
Masnap reggel kiderült, hogy nagyon is szükseg van ram, miutan Tamas inkabb aludt a sajat kirandulasa helyett.
Elkezdtünk stoppolni a varosban, de vasarnap leven kicsi a forgalom. 25 perc kiabrandito varakozas utan inkabb kibuszoztunk a ’nagy’ utig. A masik csoport mar ott volt, sikerült kocsit talalniuk. Ha jol emlekszem egyszerre vettek fel minket onnan.
Ezzel vagy a masodik kocsinkkal Anteptöl 40 km-re jutottunk az autopalyan a maraşi lehajtoig. Ott sem volt nagy forgalom, bekeredzkedtünk egy pihenöben varakozo kamionba. Utközben lehajtottunk az autopalyarol, aminek nagyon nem örültünk. Igy is eleg lassan haladtunk, emelkedön meg plane. Gondolkodtam, hogy kiszalljunk-e, es vissza az autopalyara, de vegül maradtunk. Kesöbb visszatertünk az autopalyara. Osmaniye eszaki reszen kiszalltunk, ahonnan valami mellekuton kell menni eszak fele. A masik csapat csak egy kicsivel korabban ert oda.
Együtt masztuk le az autopalya alatti keresztutra. Ott minket vettek fel elsönek.
Kb. 5 kilometer utan mutattak, hogy jobbra van valami. Elöször csak okori oszlopsort lattam, majd egy varat is egy domb tetejen. Na ide delutan vissza kell jönni!
Egy keresztezödesig jutottunk, ahonnan meg 8 km a park.

Forgalom alig, de nem kellett örökke varnunk, egy 3 gyerekes csalad allt meg egy nagy belterü kocsival. A legkisebb gyerek elörement az anyjahoz, nekünk meg helyet szoritottak hatul. Egy ujabb keresztezödes, de onnan mar csak 1 km seta.

Megerkeztünk a parkba, megvettük a belepöt, es vegigsetaltunk a viszonylag nagy parkon.

Ket helyen vannak kövek kiallitva, közöttük seta az erdöben. Mar idefele is meglepödtünk, hogy ezen a környeken erdö van, annyira nem megszokott latvany ez itt delen.

A park nagyon szep, egy dombon van egy erdöben egy to (duzzaszto miatt) partjan.
A seta utan a kiallitotermet is megneztük.

Ekkor vegre megerkezett a masik csapat is. Velük ujra bejartuk a területet, közben nemi ücsörges, napfürdözes egy sziklafalon.

Közben körenkgyült nehany idösebb török, es nagyon örültek nekünk. Gondolom nem gyakran talalkoznak turistakkal.
Miutan mindent vegigneztünk, meg teaztunk egy darabig, pedig indulni kene, ha a varat is meg akarjuk nezni, meg sötetedes elött hazaerni.
Kigyalogoltunk a keresztezödesig piknikezök csoportjain keresztül a to partjan (sok csalad jar ki oda piknikezni).

Nem tünt könnyünek kocsit talalni. Az akeves auto, ami jön, tele van piknikböl hazaterökkel. De aztan jött egy Volvo egy hazasparral. Mind az ötünket felvettek. Nagy volt a zsufoltsag, de csak 7 km-t mentünk a masik keresztezödesig.

Ott leintettünk egy dupla kabinos, platos terepjarot egy idös bacsival. Mondta, hogy csak hazaig megy, az meg nagyon közel van, de addig erösködtünk, hogy felvett minket. Tenyleg nayon közel lakott, kb. 100 km utan lekanyarodtunk. Ott ki akartam szallni, de mondta, hogy maradjunk. Csak hazaugrott valamiert, es mentünk is tovabb.
Kivitt volna az autopalyaig, de a varnal kiszalltunk. Majdnem nem neztük meg, mert valami olyat mondott, hogy nem lehet bemenni, meg draga is. Akkor legfeljebb csak kivülröl nezzük meg, ha mar itt vagyunk.

Van valami biztonsagi szolgalat. De jegyet nem kellett vennünk. Megneztük az oszlopokat, meg a környezö romokat. A 3 lany miatt mindezt igen lassan. Haladni kene, mert a vegen ranksötetedik.

Aztan Julia elkoborolt a tiltot tterületre. Utana menetem, de nem talaltam. Aztan a többiek is utana mentek, en meg az egyik romnal vartam naluk. Par perc utan meglattam Juliat a domb tetejen a varban. En is fel akarok jutni, de azzal tul sok idö menne el. Vegül elindultam, ha mar itt vagyok, en is felmegyek. Meg kellett kerülni az egesz dombot, mire talatam valami bejaratszerüseget, aztan egy ösvenyt a dombon. Fentebb összefutottam a többiekkel, a bejaratot kerestek. Julia epp visszafele jött. Az ö segitsegevel feljutottunk.

Fentröl jol latszik egy okori szinhaz maradvanya is.

Miutan kielveztük a latvanyt, lemasztunk, bizva abban, hogy nem latnak/lattak meg, es nem hivjak rank a rendörseget.

Egy kocsival kivitettük magunkat az autopalyaig, majd ujra ket csoportra valtunk.
Talan ket kocsi eleg volt a hazajutashoz, egeszen az egyesületig.