Volt egy kutyank

Mikor bayram utan visszatertek a többiek Ankarabol, Vafa (a tuneziai szarmazasu francia lany) egy kiskutyaval tert vissza.

Magaval szerette volna vinni Franciaorszagba, de papirok nelkül nem lehet.

Ugy döntöttünk, miutan hazamegy, en fogok ra vigyazni.

Szombaton elmentek ket napra Kappadokiaba. A kutyat egy uj francia lanyra bizta (en ekkor tertem vissza Trabzonbol). Fel nap alatt sikerült elvesztenie.
Talan megtalalta valaki, es befogadta, de sajnos itt az emberek nem allatbaratok. Talan meg el, talan visszatalal hozzank.

Mid-term meeting – Trabzon

(Felidös talalkozo)

A feleves vagy annal hosszabb önkenteseknek van egy felidös ’kepzesük’ is, ahol beszamolhatunk az addigi tapasztalatainkrol, megbeszelhetjük a problemainkat, tanacsokat kapunk, hogyan tudunk majd visszailleszkedni hazateres utan.
En egyedül utaztam a szervezetemtöl, mert a többiek vagy nagyon ujak, vagy mar hazafele tartanak. Ez most egy kis csapat volt, 12-en voltunk, akikböl 9-et mar ismerek  az erkezes utani treningröl. Az Rize alatt volt İkizdereben, ez most nem messze töle Trabzonban a Fekete-tenger partjan.
Ez egy gyönyörü videk, a tenger utan szinte rögtön hegyek vannak, es minden zöld, mert itt van fü, bokor, fa. Nem ugy, mint Antepben, ahol csak a varosi parkban latni fat, azon kivül minden kopar.
Repülövel mentem ankarai atszallassal, nincs közvetlen jarat a ket varos közt. Mentem volna busszal is a 20 oras menetidö ellenere, mert ugy többet latok a tajbol. De igy legalabb mar a 10. fel- es leszallasomon vagyok tul! Ami egesz hihetetlenül hangzik, hisz Törökorszagba jövet repültem elöször, 3 honappal ezelött.
A repter mellett a Yalı Park Otelben voltunk elszallasolva, kilatassal a repterre es a tengerre (persze nem mindenkinek, nekem pl ki kellett hajolni az ablakon, hogy lassam).

Negy csillagos szalloda, egyedül a hangszigetelesre nem adnak.
A trening szokas szerint nem volt tul izgalmas. Sokkal jobban elveztem a kirandulast a masodik napon a Sumela monostorhoz. Kb. 40 kilometerre delre Trabzontol.
A monostor a hegyoldalba van beepitve.

Egy gyaloguton is fel lehet maszni oda fel ora alatt. Kettö kivetelevel azt valasztottuk. Faraszto, de nagyon megeri.

Mikor felertünk, es beleptünk a kis bejaraton, elkepesztö latvany fogadott. Egy önallo kis vilag, mesebeli hazakkal.

Hihetetlen hely, sajnos nem minden török gondolja igy. Sok bevesett nevet talaltunk a freskokon.

Maradtam volna meg, de vacsorara visszamentünk a varosba. Egy volt erödben ettünk, nagyon hanglatos hely.

Elötte volt egy orank a varosközpontban szetnezni. Teljesen mas hanglatu varos, mint Antep. Sokkal europaibb. Az emberek is masok, nagyon valtozatosak. Vilagos bör, elterö fejforma, sok szöke. Nagyon sokfele ember keveredett itt össze. A varos esti hangulata minket a karacsonyra emlekeztetett.
Penteken 1-kor ebeddel zarult a program. Arturral mi indultunk a legkesöbb, 9-kor ment a gepünk Ankaraba. Volt par orank varost nezni. Ö az elözö trening elött mar bejarta a varost, tudta hova kell menni.
Voltunk az ovarosban, a piacon es kimentünk a tengerhez. Onnan gyönyörü latvany a domboldalba epitett varos.
Oriasi a különbseg eszak es del között. Ott fent europai jellegü az epiteszet, itt lent arabos, közel-keleties. Hihetetlen orszag ez, barhova megy az ember, böven van mit felfedezni. Valami különleges latnivalo mindenhol akad.

Odafele a repülön valaki ült a helyemen. Gyorsan tisztaztuk, hogy neki a masik oldalon van a helye. Visszafele szinten ült valaki a helyemen. Neki ket sorral elörebb volt a helye. Mar kesesben volt a gep, mozdulni sem lehetett a folyoson a leülni igyekvöktöl. Ugy döntöttem, üljön csak a helyemen, en megyek az ö helyere. De ott is ült valaki ugyanazzal a szammal! Na most mi a megoldas? Szolni a stewardesnek. Valamiert nem a rossz helyen ülöt ültette at, hanem nekem kellett varnom, hogy helyet kapjak. Talan a tömeg miatt egyszerübb volt engem mozgatni. Nekem is sok idömbe telt, amig elöre verekedtem magam a szembe forgalomban. A filmekben olyan tagasnak tünik a repülö, pedig szük mint egy busz, vagy meg rosszabb. A pilotafülke is kicsi.
Vegül kaptam egy helyet a masodik sorban egy nagydarab ferfi mellet. Ott szorongtam vegig. Kerdeztem, hogy ülhetek-e eggyel elörebb, ahol a 3-bol ket hely szabad volt, de nemleges valaszt kaptam. Nem ertettem pontosan, lehet hogy a pasas fizetett mind a 3 helyert. Atszallas utan hamarabb beszalltam az elsök közt, biztos ami biztos.

A törökök birkat vagtak, en hajat

Kedden (okt. 15) kezdödött Bayram, a legnagyobb ünnep Törökorszagban. Reggel imadkozni mennek, aztan levagnak egy birkat, vagyis felaldozzak Allahnak. A fiataloknak ez valami ferfiva valasi ceremonia is, ha jol ertettem.
Bövebben az ünnepröl itt:
http://torokorszag.network.hu/blog/torokorszag-egzotikus-vilaga-hirei/kurban-bayram-a-legnagyobb-iszlam-unnep
Egy zsufolt nagyvarosrol van szo, berhazakkal. Nincsennek kertek, ezert vagohelyek vannak a varos több pontjan, de sokan az erkelyen vagy a teraszon vagjak le az allatot.
Tegnap este, mikor hazamentem, lattam egy kikötött birkat a szomszed lepcsöhaz elött.

Masnapra csak a birkabogyo maradt utana.

Az egyesület szomszedsagaban az erkelyröl lelogo kötelre akasztottak az allatot, es ugy nyuztak meg, daraboltak fel. Sajnos kep nincs rola. Kaptunk kostolot, de meg nem probaltam.
A vert nem eszik meg, tiltja a vallas, igy itt-ott vercseppeket latni az egesz varosban, valahol patakokban folyik a ver. Itt epp tova allt össze.

A ver a kisebbik gond, mert nyuzas utan meg pörzsölnek valamit, vagy elegetnek valamit, mert az egesz varos büdös az egett ször, szaru szagatol.
Az utak szinte teljesen kiürültek, a szokasos forgalom jo ha 10%-a van az utcakon. Idealis idöpont biciklizesre, amit sajnos nem tehetek meg, mert leesett a pedalkar a bicajomrol.
Hetfö ejfelkor Mehmet (aki gyakorlatilag az egyesületnel lakik) elkerte a biciklimet, hogy hazamehessen (nagyon messze lakik). Akkor mar logott a pedal, sejtettem, hogy nem lesz jo vege, de kölcsönadtam.
Bicikli nelkül otthon maradtam, es törököt tanulok. Remelem mihamarabb kinyitnak a boltok, nem csak jövö heten.

Delutan Szabi kitalalta, hogy akar a hajaba egy 27-est (ezzel kezdödnek az antepi rendszamok) es a török holdat a csillaggal.

A csillag bonyolult, elöbb filctollal felrajzoltam. A vegeredmeny tökeletes lett.

Ket kerekkel több van

Vettem egy biciklit kedden, de csak most merem megirni vasarnap, mert most tünik ugy, hogy tenyleg bicikli, nem csak annak latszo targy. Volt vele nemi gond. A törtenet a következö:
Hetfön meg akartam venni a 200 liras biciklit 100-ert (mert ugye a masik felet kifizeti a kedves idegen). Mikor visszamentem a boltba, kiderült, hogy nincs utofinanszirozas, a boltos nem ismeri a ferfit, ez egy csak akkor, csak ott, csak nekem alkalom volt. Azt sajnos elszalasztottam, mert akkor meg abban a hitben eltem, hogy van bicikli 100 lira alatt is. (Van is, csak sokat kell utazni erte)
A legolcsobb biciklik 200 körül vannak, nehany 180-ert. Elindultunk Adrival a bazarba, ö börkabatert, en bicikliert. Ott 300-ert volt markas. A var mellett talaltam egyet 180-ert (teleszkopos, utolag talan az let volna a jobb valasztas). Visszafele tallatam egy masik boltot, ott 170-ert volt a legolcsobb. Ennel olcsobb mar nem lesz, ezt most meg kell venni. Lealkudtam 150-re (az volt minden penzem).
A bicikli nem volt menetkesz, be kellett allitani a valtot, meghuzni nehany csavart, stb. El kellett mennem a szervizbe, ahol megcsinaljak. Kicsit meglepödtem, hogy nekem kell elvinni (mi van, ha nincs is szerviz?). ketszer is megkerdeztem, hogy ugye nem kell fizetnem erte? Megnyugtatott, hogy nem, bar egy kicsit nyugtalan maradtam.
Utközben gyanus lett, hogy az a szerviz lesz az, ahol az elöbb voltam. Es tenyleg!
Mar vart a pasas, mert a boltos felhivta. Nekiallt összerakni a bicajt, engem leültetett az iroasztala möge, hogy addig netezzek, de az nem müködött. Aztan teat rendelt nekünk, es ö is leült inni velünk. Közben beszelgettünk a csaladjarol, stb. Mikor megittuk, közölte, hogy kesz a bicaj. Mondtam neki, hogy azert ne siessünk annyira, meg az ülest es a valot is be kene allitani. Megcsinalta.
Elbucsuztunk, mondta, hogy ha baj van, nugodtan jöjjek. Mentem egy probakört, jonak tünt minden. Visszaindultunk.
Menet közben eszrevettem, hogy a kormanynal a nagy csavar nincs meghuzva. Azt kezzel meghuztam, amennyire tudtam. Majd egyre nehezebb lett tekerni a bicajt. Az elsö kerek feldagadt egy ponton, es belelogott a fekbe. Gyalog kellett visszavinnem a boltba.
Mutattam, hogy rossz a kerek. Szetszedte a boltos, akkor lattuk, hogy a külsö oldala ki van szakadva. Hozott egy uj külsöt es belsöt. Vegigtapogattam a felni belsejet, es ereztem, hogy valami sorja van benne. Ez az uj gumit is ki fogja vagni. Felhivtam ra a boltos figyelmet, de ö azt mondta a problema az volt, hogy a szervizes tul sokat fujt a gumiba, es ha nem fujjuk fel teljesen, akkor jo lesz. Nem tul jo magyarazat, nem is jo megoldas, de nem vitatkoztam vele. Remenykedem. Hazamentem a felig lapos kerekkel. Egyben maradt.
Este biciklizni indultam, de ket perc utan egy emelkedön egyre nehezebb lett tekerni (es nem a felfele menet miatt). Leeresztett az elsö kerek. Szuper!
Masnap visszatoltam a boltba, es mondtam, hogy rossz a kerek, cserelje ki. De kiderült, hogy egy rajzszög szurta ki a gumit, meg benne volt.
Hozott egy uj belsöt, es összerakta. A biztonsag kedveert most sem fujta fel teljesen. Kerdeztem mennyibe kerül, de nem kellett fizetnem (nem is tudtam volna). Ket ev garanciam van ra.
Mentem vele egy probakört. Mivel lapos a gumi, kanyarodaskor kimozdul a külsö a felniböl. Visszavittem. Megigazitotta. Ujabb probakör, de megint kimozdult. Megint visszavittem. Mar nekem volt kellemetlen. Jobb lenne az egesz kereket kicserelni, ha igy folytatjuk, minden nap itt leszek. Megint megigazitotta, es a biztonsag kedveert kicsit többet fujt bele. Most mar öt is erdekelte a problema, ö vitte el kiprobalni. Ment vele egy kicsit, mondtam neki, hogy azert meg menni kene vele egy kicsit. Nem volt problema.
Mielött hazaindultam, nehany percig a bolt elött forgolodtam. Jonak tünt minden. Mire hazaertem, megint kimozdult egy kicsit. Elhataroztam, hogy addig nem hasznalom, amig nem veszek szerszamokat, meg reszelöt, es ki nem reszelem azt a hibat, hogy rendesen felfujhassam a gumit.
Csütörtökön vettem allithato csavarkulcsot, szigszalagot, imbuszkulcskeszletet, meg reszelöt. Pentek deleöltt pumpat meg biciklizarat.
Szombaton szetszedtem, es kireszeltem a hegesztesi hibakat. A küllök vegeit szigszalaggal leragasztottam, mert nincs a felnin gumiszalag. Összeraktam, de vagy a reszeleskor ferdült el a felni, vagy eleve ilyen volt, mert forgaskor beleakad a fekbe. Na mindegy, kesöbb talan fogllakozom vele, a lenyeg, hogy jo az elsö gumi.

Delutan vendegek erkeztek Mersinböl (a teknösmentös önkentesek), 3 magyar, 1 olasz. Elindultunk velük a bazarba. En vittem a biciklimet, mert kellenek a tesztkilometerek.
Egy idö utan a bal oldali pedal rosszul forgott, azt hittem eltörtek a csapagyak, de mikor megneztem, lattam, hogy a pedalkar log. Ugy tünt, azt a csavar meghuzasaval lehet orvosolni. De nincs hozza szerszamom, es a pedalfejek sem voltak rendesen betekerve. Közel voltunk a szervizhez, igy elmentem oda. Nem a multkori pasas volt ott, hanem ket fiatal. Meghuzattam velük minden csavart. Megoldodott a problema. Fellelegezhettem.

Most ugy tünik a következö 6 honapra van egy biciklim, de a biztonsag kedveert ma megneztem a hatso kereket is. Azt is le kellett reszelni.
Tanacsom a jövö biciklivasarloinak, hogy huzassanak meg minden csavart, es ne a legolcsobb bicajt akarjak!

Heti nagybeszamolo

Idöjaras 

A heten varatlanul beköszöntött az ösz. Oktoberben errefele meg nyarvege szokott lenni, de most napközben is hüvös volt a het eleje. Hetfön mar megjelentek a felhök, kedden egesz deutan esett. Honapok ota az elsö esö.
Öszies az idö, arnyekban fazok, a napon melegem van, es mihelyst lemegy a nap, zuhan a hömerseklet. Jaj annak, aki otthon felejti a kabatjat.
Hajnalonkent mar fazok az agyban, lefekveskor meg jo, de 5 körül jön a fazas. Ennek oka a resnyire nyitott ablak is lehetett. Mikor felraktam az egy honapja leesett függönyt, eszrevettem, hogy a csukottnak hitt ablak valojaban nyitva van.

Projektem

A mult het a megerkezese volt, ezen a heten elkezdtem a projektet a gyerekekkel. Voltunk a fiatalok központjaban, ahol 16-22 közötti fiuk vannak. Szegeny csaladbol vannak, a szülök nem tudjak eltartani öket, igy ott lakhatnak. Ez egy jol felszerelt epületnek tünik (eddig meg csak az udvaron voltunk). Voltunk egy iskola utani iskolaban is, ahol a gyengebb tanulokat korrepetaljak. 6,7,8. osztalyosok vannak ott, a varos egyik legszegenyebb negyedeben. Az iskola is eleg lepusztult. Voltunk az onkologian, ami a varoson kivül van, hamarosan körbeepitik, egy uj varos születik ott. Dzsamit is epitenek. Ezt a helyet szeretem a legjobban. Van a gyereknek egy nagyon jol felszerelt jatszoszobajuk. Itt jatszunk velük, ha van kedvük, energiajuk. Ha nem az se baj, nagyon jol elvagyok a jatekaikkal, csak az a baj, hogy legojuk nincs.

Nyomi lettem

Napok ota santikalok. Het elejen sikerült nekem is belerugnom az oly sokat ’rugott’ lepcsöbe. Van az udvaron egy teljesen felesleges 5 cm-es ’lepcsö’, amit mar sokan megtalaltak. Sikerült ugy belegyalogolni, hogy kek, zöld (nehol piros) a bal nagylabujjam. Raterhelni nem tudok, ezert nagyon hülye a jarasom.

Fözöcske

A heten sütihet volt. Egyik este Szabi azzal allitott be, hogy süssünk valamit. Piskota lett belöle. A tepsibe ragadas ellen olajjal vedekeztünk, mert nem volt sütöpapir. Olyan jol bevalt, hogy ezutan mindig ezt hasznaltuk, akarmit csinaltunk.
Vekony lett a teszta, a szeleken egett, ezert a darabokat lekvarral kevertük össze.
Masnap megint piskota, de ketszeres mennyisegben, es kerek formaju. Nutellaval a tetejen. Volt egy kis rantottas mellekize, de mindenki dicserte (mar akinek jutott).

Harmadnap kiharcoltam a linzert. Meg szaggatot is talaltunk hozza, de nem volt semmi alapanyag, ezert elmentem boltba. Vettem sütöport, lekvart, porcukrot, margarint meg 4 kilo cukrot. Ezen nagyon elcsodalkozott a boltos, de minden cukrunk elfogyott. Felirattam hitelre, de kerdezte, hogy a fönök megengedte-e. Mondtam, hogy meg szep! A biztonsag kedveert felirat a nevem. Kesöbb kiderült, hogy kell meg margarin, vissza kell mennem. Oke, de hogy fogom kimagayarazni a fönök elött? Visszamentem, es pont ott volt ö is. Mondtam neki, hogy sütünk (talan ö is kap belöle), kell vaj, ja meg az elöbb vettem 4 kilo cukrot (a többiröl nem szoltam), azt mondta oke. Akkor minden rendben, talan meg venni kene ezt-azt. Szigoruan a köz javara.
Szabi összegyurta a tesztat, majd pihenni hagytuk. Az idö letelte utan azt mondta, fejezzem be. Mar csak kinyujtani, kiszaggatni es kisütni kell, meg betölteni. Semmiseg.
A teszta tul hig volt, ezert jelentös mennyisegü lisztet kellett meg beledolgoznom. Nyujtodeszka nem volt, a retkes konyhapulton nem akartam dolgozni, ezert egy kis tepsi aljat valasztottam. Azon sokszor kellett kinyujtani a tesztat.
Az elöirt 10-15 perc helyett fel oraig sült az elsö tepsi, talan az olaj miatt, vagy csak 200 fokon kellett volna sütni 150 helyett. Közben szaggattam folyamatosan. Mar egyszerre ket tepsiben sütöttem, de ujabbak kellettek, mert a teszta sosem akart kevesebb lenni. Az olajozas bevalt, könyen levalt a tepsiröl a süti. Folyton mosogattam a tepsiket, mert rengeteg teszta volt meg. Csak nyujtottam, sütöttem, nyujtottam, sütöttem, mosogattam. Ejfel körül elfogyott, es kisült minden. A felsö reszek közepet mar nem lyuggattam ki, pedig volt ra egy jo ötletem (Fantas kupak).
Betöltöttem lekvarral, es eltettem masnapra.
Az egyik talcat körbekinaltam ebednel, sikerem volt, a masik talcat meghagytam estere a bucsupartyra (az olasz lany tavozasat ünnepeltük/sirattuk). Mindenki örült neki, különösen, hogy nem en ettem meg mindet. Azert legközelebb ketszer is meggondolom, hogy akarok-e pepecselös sütit.

Ott az asztal közepen az az enyem.

Vasarlasok

Neten vettem egy magyar-török szotart. Remelem minel hamarabb megerkezik.
Napok ota ragom a törökök fület, hogy mozgositsak ismeröseiket, hol tudok nagyon olcso biciklit venni. Lassan haladnak a dolgok, de azt a fülest kaptam, hogy a Sanko Park utan van valahol az olcso biciklik boltja. Elindultam arra. Elsantikaltam arrafele, majd mikor mar eleget mentem, leszolitottam egy biciklis ferfit, hogy tudja-e merre van egy bicajbolt. Magyarazott valamit, de mikor latta, hogy nem ertem, elkisert (nem volt messze, de visszafele egy kisebb utcaban).
Kerdeztük mennyibe kerülnek a biciklik. Nagy szamokat mondott az elado, 3, 4, 500 lira. Azt hittem rosszul hallok. Egy masik boltban 130-160-ert kapok. Mondtam, hogy ez tul sok, melyik a legolcsobb? Mutatott egy 200 lirasat. Elöl-hatul teleszkop, nem tünik tul rossznak, de a 200 lira erösen tulhaladja az 50 liras alomhatart. Valaki azt mondta, ennyiert is lehet kapni, masok szerint lehetetlen (kb. 6000 Ft). Mondtam, hogy nekem ez is sok. Erre a biciklis jotevöm felhivta egyik baratjat, aki tud angolul. Nem ertem miert hivjak ilyenkor mindig az ismeröseiket, telefonon keresztül ugy sem tudnak segiteni. De most kivetelesen nagyon is hasznos volt.
Mondtam neki, hogy olcso biciklit akarok. Mondta, hogy uton van, 1 perc mulva odaer.
Mar menni akartam a dragasag miatt, de ekkor megerkezett a barat (egy barattal) egy fekete BMW-vel. Csodalkozott, hogy ilyen fiatal vagyok, a telefonban azt hitte, 50-es vagyok.
Mondtam, hogy minden bicikli draga, kene egy olcso hely. Kerdezte tetszik-e valamelyik, mondtam igen, de sokba kerül. Mondta, probaljam ki. Minek, ha nincs ra penzem? De mondta, ne aggodjak, probaljam ki. Mentem vele egy kört. Mondta, hogy 100 lira nekem, a többit ö kifizeti. Mondtam, nem fogadhatom el, de nem engedett, kifizeti. Abban maradtunk, hogy ha nem talalkok olcsobbat, visszamegyek.
Visszafele talalkoztam Emrevel, a nagy biciklis ankaraival. Elmeseltem neki a storyt, hogy 100 liraba kerül. Azt mondta, legközelebb lehet, hogy meg olcsobb lesz.
Kesöbb az jutott eszembe, lehet, hogy nem is olyan dragak arrafele a biciklik, csak nekem mondott irrealisan magas arat az elado, hatha le tud huzni. Es a BMW-s pasas nem is fizetne a masik felet, csak nekem mondta, az eladonak meg megmondta, hogy ’Ne szorakozz mar, mennyiert adod?’. Lehet, hogy a 100 a normal ar.
Vasarnap nagyon unatkoztunk, ezert kikocsikaztunk a Metrohoz. Ott biztosan van olcso bicikli, de csalodni kellett, mert a legjobb ajanlatuk ez volt:

Tapasztalatok

Az ablakbecsukas nem oldotta meg a hajnali fazast. A halozsakomat is magamra vettem, de igy is hideg volt. Ma magameva tettem egy vastag takarot.

Az egyik török, aki felvett minket stoppolaskor, es kesöbb összefutottam vele a varosban, mondta, hogy tudok venni 50 liraert biciklit. Ma felhivattam öt, es kiderült, hogy azok az olcso biciklik Mardinban vannak.

Szept. 29

Rumkale 3

Szombat reggel egy nagy ketnapos turara indultunk volna Kappadokiaba, de pentek este az utolso pillanatban (szokas szerint) meggondoltak magukat a lanyok, es mashova mentek. Nekem maradt a B terv, Rumkale vasarnap. Igy legalabb sokaig tudtam aludni, es egesz nap a visszaemlekezeseimet irtam.
Kivetelesen nem a mikrobusszal mentünk, hanem stoppal. Reggel 6-ra volt megbeszelve a talalkozo, elötte szendvicskeszites. Az telefonom meg magyar idö szerint ebresztett, igy kestem, de masok is.
Kibuszoztunk a varos szeleig (egy igen hosszu utvonalon). Kilencen voltunk, harom csoportra oszlottunk. Nagyjabol egyszerre vettek fel minket. Mi egy uj, fekete, jo BMW-be szalltunk be. Elöl egy ferfi, mellette a szöke baratnöje vagy felesege vagy ki tudja kije. Megalltunk tankolni, es kocsit mosni. Megdöbbentem, hogy ez a kocsi is gazzal megy. Kaptunk tölük vizet. A nö nagyon valogatott a CD-k között, de 20 perc mulva sem talalt megfelelö zenet.
Birecikig vittek minket, ahonnan eszakra kell fordulni. Hamarosan az egyik csoport is odaert. A következö kocsi egy feher, ös Renault volt (termeszetesen gazos) egy öreg hazasparral. Kivetelesen nem az en nemzetisegemnek örültek, hanem a francia lanynak, mert az ö lanyuk Parizsban lakik. Ök majdnem a celig vittek minket. A regi Halfetitöl 10 km-re levö uj Halfetiig. Itt megint beert minket az elöbbi csoport.
Lestoppoltak egy kis traktort. Felültünk a rakomany tetejere, engem meg hivott a soför a sarvedöre.

Nem tul kenyelmes, nagyon kell kapaszkodni. Kb. 6 kilometerre vittek el, de eleg is volt.

Nem volt nagy forgalom, a masik csoport elindult gyalog. Mi vartunk, en ettem. Majd mi is elindultunk, es hamarosan felvett minket egy fiatalember egy feher, uj Hundaijal.
Halfetiben a megbeszelt helyen vartuk a többieket, de ök mashol vartak minket. Hala a telefonnak, egymasra talaltunk. Heten mar elötte nap odautaztak, es a ket fö buszozos, nemstoppolos csapat is megerkezett.
Felszalltunk a hajora, ami kivitt minket a ’nyilt vizre’. Eljatszottak a lemerült akksi poent, es masfel orat kell varnunk a segitsegre. Elhittük, es uszni kezdtünk. Hideg volt a viz. Sikerült lebeszelnem az uj olasz lanyt, hogy felhevülten belevesse magat a vizbe a hajo tetjeröl.
Buvarkodni nem tudtam, a viz nagyon mely a közepen, semmi latnivalo, 2 m a latotavolsag. Csak a felszinen uszkaltam, meg egyszer lemerültem a hajocsavar közeleben, de lehetetlen tajekozodni a tejszerü vizben.
Majd csodak csodajara megjavult a motor, es visszamentünk a partra. Mindenkeppen el akartunk menni a szokott helyünkre.

Ayhan felhivta a hajos baratjat, aki elvitt oda minket ingyen, de csak arra futotta, hogy körbenezzünk a hajorol, mert utasokat vett fel a hajo. Velük mentünk vissza Halfetibe. Sajnos uszni mar nem tudtunk, indultunk vissza.

Voltak akik azonnal talaltak kocsit egeszen Antepig, nekünk elöbb meg kellett ennünk a jegkremünket.
Megallt egy jo BMW, de valami felreertes miatt nem vett fel minket, viszont a föntebb levö ket csapat (5 fö) beszallt. Ezutan sokat kellett varni, senki se oda ment, ahova mi.
Majd az egyik parkoloör leintett egy jo Volkswagent nekünk. Bizonytalan volt a soför, hogy elvigyen-e minket, de nem engedtük el. Itt is volt valami felreretes. Azt mondta, nem Antepig megy, csak Birecikig. Nekünk az is jo, beszalltunk.
Utközben kiderült, hogy Isztambuli, es Frankfurtban dolgozik, meg hogy beszel nemetül, de azt meg en mar elfelejtettem. Az is kiderült, hogy Antepbe megy, nem Birecikbe.
Nagyon meleg volt a kocsiban, szerintem melegebb, mint kint, de öt nem zavarta. En majdnem elaludtam.
Ö volt az egyetlen török, aki azt mondta – rögtön beszallas utan – kössem be magam. Kesöbb meg is lett a haszna, mert megallitottak a rendörök, de tovabbengedtek minket. Mas kocsikat atvizsgaltak.
Antepbe erve kerdeztem, hogy a varosközpontba megy-e. Mondott valamit, hogy elöbb a cegehez megy. Vegül en ceget nem lattam, viszont az autopalyakauval meggyült a baja. Nem volt kartyaja, pittyegett a kapu. Visszatolatott, de nem tudott venni jegyet, igy athajtottunk. Gondolom kesöbb büntetest fog fizetni.
A varosban követtük a varosközpont tablakat, majd megallt egy jo szallodanal. Mondta, hogy itt lakik. Kiszalltunk, es elindultunk gyalog. Ereztük, hogy nem vagyunk messze. Majd a biztonsag kedveert elövettem a GPS-em. 1,5 km volt az egyesületig.