marc. 25

Tökeletes stoppolas

Vegre eljutottam a Nemrutra

Ugy volt, hogy hetfön indulunk Verenaval es - szinten nemet – baratnöjevel, aki egy hetre erkezett latogatoba. A hetfö estet Adıyamanban töltöttük volna (couchsurfing) egy töröknel, de az utolso pillanatban visszamondta. Hetfö este ugy döntöttünk, hogy egy eletünk egy halalunk, lesz, ami lesz, megkockaztatjuk egy nap alatt. Nem a tavolsag a gond (230 km, egy nap alatt bejarhato), hanem hogy nem tul forgalmas uton lehet odajutni a hegyhez. Fel meg ki tudja hogy.
Hatkor indultunk. Ha delre odaerünk, akkor vissza is jutunk meg aznap. Csak legyünk ott delre!
Az arabani utat valasztottam, amin mar ketszer stoppoltam. Nem a kedvencem, alig van forgalom. Murat egy masik utat javasolt, (50 km-rel hosszabb, de forgalmasabb). Ayhan az arabanit.
Segithetett az esti ima, mert 17! autot hasznaltunk odafele, ennek ellenere 12 elött fent voltunk a hegyen!
Minden kocsira mar nem emlekszem, de a vege fele volt egy Adıyamantol Kahtaig egy idös bacsival (soför), meg talan a lanyaval es unokajaval. Velük jo hangulatban telt az ut, a vegen fotozkodtunk is.

Sok kocsi utan, amikor mar csak 40 km volt hatra, felvett valaki. Mutatott fenykepeket az elözö heti kirandulasarol. Azt hittük megint oda megy, de 24 km-rel a hegy elött tett ki minket egy keresztezödesnel.

Ott kezdödik a legforgalmatlanabb szakasz. Kisse remenytelennek tünt a helyzetünk abban a poros faluban, de jött egy fekete auto 3 ferfivel. Kb. 7 km-t vittek minket, meg mindig volt vagy 15.

Ujabb kocsi, de csak 3 km-t mentünk a hegy elötti utolso faluig. Ott egy panzio mellett setaltunk el. Kijött a tulaj, hogy felvisz minket a hegyre 50 liraert. Mondtuk, hogy az sok, majd csak jön egy kocsi, de mondta, hogy most nincs szezon, nem biztos, hogy jön valaki. Igaza van, es ha mar ilyen közel vagyunk, kar lenne az idöt vesztegetni. Lealkudtuk 40-re, es elindultunk. (Szerintem ez is sok, de monopol helyzetben volt.)
A bejaratnal jegyet kell venni (meglepödtem), raadasul a dragabbik fajtabol, (sok helyre a belepö 1-1,5 lira). Itt 5,5 a diak, 11 a felnött. Kerlelhetetlen volt a jegyes, mivel nem tudtam diakigazolvanyt felmutatni, a teljes arut kellett megvennem. Egye fene, ez talan ugyis az utolso eselyem latni Nemrutot.

Mindenki mondta, hogy hideg van a hegyen (meg fogunk fagyni), meg egy-ket hete az egyik stoppolaskor a kamionsoför is. Vittünk meleg ruhakat. Amugy mar igen meleg van napközben, 20-22 fok. Mar közel voltunk, elkepzelhettelen, hogy hideg legyen ott.

Ahogy felertünk a hegyre kicsit hüvösebb volt a levegö, ho is volt meg egy kicsi, de messze nem olyan hideg, mint mondtak. Egy picit hüvös volt a szel, de igy is eleg volt egy pulover. Nagyon jo idö volt.
Az utolso (sok) metereket gyalog kell megtenni egy jardan fel a csucsig.

Rajtunk kivül meg 4 török volt ott (vagy kurdok, mert Mardinbol jöttek).

Nem olyan nagyok a köfejek, mint gondoltam, de igy is jo latvany.

Nezelödtünk, fotozkodtunk, majd megebedeltünk gyönyörködve a kilatasban a környezö hegyekre.

Sajnos vissza kellett indulni. Meg szivesen idöztem volna ott par orat.
A masik teraszt nem lattuk, azt mondta a soförünk, hogy zarva van a ho miatt.
Vettünk szuvenirt, es irany vissza a faluba. Ott mondta, hogy tovabbi 60 liraert elvisz a 40 km-re levö Kahtaig. Az sok. Stoppolunk. Mondta, hogy senki sem megy most visszafele a falubol. Mindegy, valami majd lesz.

Lett is. A villanyszerelök, akik szinten a faluba jöttek, amikor mi, most visszafele tartottak. Leintettük öket. Kivittek a következö faluig a föutig. Onnan mar minden siman ment (mondjuk eddig is).

Akkora szerencsenk volt, hogy a 8. kocsival tettük meg a Adıyaman utani leagazastol a hatralevö kb. 100-110 km-t Antepig. Söt egeszen az egyesületig hozott, közel van a munkahelye. Utközben megalltunk ket helyen.

Ahhoz kepest, hogy ket nap siman kellhet ehhez az uthoz, mi mar fel 6-ra otthon voltunk. Nem semmi!

Fözöcske

Mikor kb. 1 honapja az egyesület elküldte a szakacsnöket, es beköszöntött a magunkra fözünk korszak, mindenki ugy gondolta, hogy ez milyen rossz lesz. Nehanyaknak (sokaknak?) igy is lett, de nekem a lehetö legjobban jött ez.
Mar befejeztem a projektet, a szabadnapjaimat hasznalom, igy van idöm es kedvem fözni. Vegre megtanulhatok!
Kezdtem egy nemzetközi pizzaval.

Itt meg nem bontakozhattam ki teljesen, de ezutan mar önalloan fözök. Humuszt föztem, arab velemeny szerint is ehetö.

Arab stilusban diszitve.

Csinaltam egy lencsefözeleket, ami jol sikerült. Bar a rantas csomos lett (ket kanallal nyomkodtam szet), es nem akart besürösödni, de 1 liter le lemerese utan kialakult a fözelek allag. Es az ize is jo volt.

Majd sütemenyekkel folytattam. Pl. kuglof, turos taska, ami kivalo lett. Meg az enyhe megeges sem tudott rontani rajta.

Ezutan etelujrahasznositas következett, a megkezdett alapanyagok felhasznalasaval. Arab kenyerböl valami reteges rakott keszitese, meg csöbensült.

Mediterran csicseriborsos egytaletel (ketszer). Könnyü, egyszerü, de finom.

Sajnos ez netes kep, elfelejtettem lefotozni.

Majd egy elsöre frenetikus almas lepeny (legközelebb meggyes lesz).

A nyujtas-technika sajatos, de hat ha nem akar tepsi formaju es meretü lenni!

Ma tyukhuslevest meg pogacsat csinaltam. Mint az otthoni!
Az egesz tyuk megvasarlasa egyszerü volt, a fagyasztobol is eszembe jutott kivenni elözö este. De azutan jött a nehezebb resz. Fel kell darabolni! A zsacskobol kiveve meglepödtem, hogy szarnya is van. (Nem szamitottam ra, gondolatban csak a melelhusaval es a combokkal törödtem.) a kisse eletlen kes ellenere ment a darabolas, bar fura erzes fogdosni a hideg, puha, nyirkos, elettelen testet.
Harom ora alatt kivalo levest föztem belöle.

A pogacsa mar gyerekjatek volt. Csak szaggato hijan egy yoghurtos poharat hasznaltam.

Ezalatt a 2-3 het alatt olyan önbizalomra tettem szert, hogy most mar barminek nekimegyek!

marc. 20.

Nagy kaliberek

Tegnap ujbol löttem. Meg het elejen meghirdettem a Facebookon, hogy aki akar jönni, az felkeszülhessen. Voltak is jelentkezök, de indulaskor a szokasos jatszodott le. ’Most nem tudok menni, a jövö het jobb lenne.’, ’Szeretnek, de majd maskor.’, stb.
A vegeredmeny: a potencialis 10 jelentkezöböl csak en es Iurii maradtunk. Jobb lett volna egy nagy csoporttal menni, de a jövö heten ugyanezeket az indokokat hallgathatnam. Inkabb most.
Iurii (ukran) nem sokat tud angolul. Mondta, hogy 7 eve (vagy 7 evesen?) mar lött Kalasnyikovval az iskolaban. Az iskolaban?!
Idöpontot nem tudtunk foglalni, de mikor megerkeztünk, teljesen üres volt a löter.
Szivelyesen fogadott a lövezetö. Csak mi harman voltunk.
Mondtam Iuriinak, hogy mennyibe kerülnek a löszerek. A legolcsobbat valasztotta. Eleg lesz kezdesnek 5 löves, en majd utana a nagy(obb) kaliberekkel.
Fölfele tartotta a pisztolyt. A lövezetövel probaltuk korrigalni, de öt löves utan erintetlen (lyukasztatlan) maradt a tabla.
Ekkor összegeztük, hogy mar 15 liranal tart (fegyverhasznalattal együtt). Ledöbbent. Elözöleg mondta, hogy 20 liraja van. A döbbenet hatott a lövezetöre, mondta, hogy csak egy fegyverhasznalati dijat kell majd fizetnünk a vegen (5 lira). Vagyis löhet meg 4-et, 5-öt, de inkabb nem tette.
Következtem en es a 9 mm-es, 15 meterröl. Ez mar rendesen visszrug. Meg kell fogni, különben kiugrik a kezböl. Mind az öt betalalt.

Következhet a 45-ös (11 mm). Szinten 5 löves. Mintaha ez kisebbet rugna, hiaba a több löpor. Kettöt elszortam, de jo lett.

Meg is dicsert a vezetö. Kerdezte, hol tanultam meg löni? Ö rendör, de en mit csinalok, miert tudok löni? Mondtam, hogy otthon legfegyverrel szoktam gyakorolni.
A vegelszamolasnal egy marhanagy kedvezmenyt kaptunk. Csak 2,5 lirat fizettünk a fegyverekert (3 db, normal esetben 15 lira).
Meg a forgotarasat is jo lenne kiprobalni.

marc. 16.

Masik kanyon

Hetvegere nehez volt uticelt talalni. Mielött hazamegyek meg mindenkeppen el kene menni a Nemrut hegyhez es Kappadokiaba meg talan Pamukkalebe. De ezek 2-3-4 napos utak. Olyat talalni, ami egy napba belefer nem könnyü, mert mar mindenhol voltam a környeken.
Hosszas keresgeles utan talaltam egy masik kanyont 100 km-re. Ket nemet lany nem volt benne biztos, hogy akar-e jönni. Iurii volt a biztos pont. Reggel 7-kor indulunk, 6-kor kelünk.
Reggel, mikor felebredtem, gyanusan vilagos volt. 7:15. De miert nem ebresztett az ora? (Biztos csörgött, csak le volt tekerve a hangerö.) Iurii is elaludt. Jo kis kesesben vagyunk. Fel 9-kor indultunk, 9-kor kezdtük meg a stoppolast. Egy kocsival kijutottunk az ipari parkig. Nem szeretem az Adıyamanba tarto utat. Kicsi a forgalom. Most is fel orat vartunk, mire felvett valaki. Mar azon gondolkoztam, hogy vissza kene menni.
Harom kocsival meg egy kamionnal eljutottunk a celig. Az utat is megtalatam, ahol le kell fordulni a kanyonhoz.

Kb. 2 km seta utan megerkeztünk.

Elindultunk a patak menten. Jol nez ki, de a masik kanyon jobb Köklücenel.

Egyszer csak egy nagy kutya ugat minket egy drotkerites mögül. A gazdaja is ott volt. Addig nincs gond, amig a kerites mögött van, de kesöbb kijött, es ugatva követett minket. Iurii-jal kis összetüzesbe keveredtek. A taskajaval probalta elüldözni. Szerencsere nem tamadott meg minket. Eleg nagy volt, es szöges nyakörvet hordott, nehogy elharaphassuk a torkat. Lemaradt, de kesöbb megint utanunk jött. Szep nyugodtan haladtunk, aztan vegleg lemaradt.
Lattunk több hegyi pasztort.

Kesöbb kis, müvelt földterületek voltak a patak menten.

Ott mar kezd megszünni a kanyon.

Hamarosan visszafordultunk.
Iurii kerdezte, hogy nincs-e mas ut, mert nem akar megint talalkozni a kutyaval. Mondtam, hogy viszünk követ meg botokat, ha elfajulna a dolog. De nem helyeselte. Talan mar nem is lesz ott, mire odaerünk.
Egyszer csak egy pihenö kecskenyaj allja utunkat.

Ahol kecske van, ott juhaszkutya is. De nincs mit tenni, lassan keresztülmegyünk rajtuk. A kecskekkel nem is volt gond, de mikor mar majdnem kiertrünk, ott a kutya! Most alazatos-baratsagos keppel jött, enyhe mosollyal a szajan. En kiertem, de İurii ahogy meglatta, visszafordult.

Intettem neki, hogy jöhet, nincs gond, de inkabb atkelt a patakon, hogy a masik oldalt folytassa. Probaltam elmagyarazni a juhasznak, hogy fel a kutyaktol.
Nagynehezen atert, de hamarosan ott is talkalkozott egy masik nyajjal. Nem tudom kutya volt-e.
Kesöbb volt egy hely, ahol vissza tudott jönni.

Visszaertünk a ’bejarathoz’. Van ott par asztal, ott akaram megkajalni, de ott egy kutya! Ugyanolyan mint az elöbbi. Valoszinüleg ez az ugatos. Visszafordultunk, nem törödött velünk.
Elmentünk jobbra is megnezni mi van ott.

Majd irany haza, közben a kivezetö uton meg megebedeltünk. Tavol a kutyaktol.
Most se volt nagy forgalom, de 20 perc utan megallt egy kamion, ami Antepbe vitt minket. A varos szeletöl egy szönyeggyari munkasokat szallito mikrobusz bevitt minket valahova. Onnan buszoztunk.