dec. 26

A nagy meneteles

Karkamış – Zeugma

Egy egynapos körutra indultunk Lucaval (2 honapos olasz) az utolso napjan. A cel Karkamış volt a szir hatarnal. Volt ott valami hettita települes. Aztan Zeugma, ahol okori görög romok vannak. Vegül setalni akart Birecikben az Eufratesz partjan.
Reggel indultunk, elözö este megneztük  merre kell kimenni a varosbol. Abbol az iranybol meg nem hagytuk el Antepet, de lattuk, hogy az egyik települes, amin keresztül kell mennünk, a repter fele van. Igy a repternek vettük az iranyt. Mivel nekem van a varosban helyismeretem, kivezettem csoportunkat a repter fele tarto uthoz, ahonnan mar stoppolhatunk. Gyalogoltunk vagy 2 kilometert bemelegiteskepp.
Az elsö soför, aki felvett, egy sziriai volt. Mar regebb ota itt lehet, mert beszel törökül, es valami tervezökent dolgozik. Egy nagyobb keresztezödesig vitt minket. Onnan egy arabnak kinezö török vitt minket a repter fele. Rola kiderült, hogy egy magyar lany tanitja angolul. A magyar lany, aki mar 3 eve el itt. Talalkoztam vele ketszer. Ö az egyetemre ment, ugyhogy megint uj kocsi kellett. A harmadik soför egy fiatal meteorologus volt, a repteren dolgozik. Kitett minket a leagazasnal. Onnan egy narancssarga Opel terepjaroval mentünk tovabb, amit igazan nem is akartam megallitani, mert valamilyen sürgössegi munkat vegezhetnek. Gondoltam ugysem allnak meg, de tevedtem.
Ketten voltak, valami kemiai veszelyelharitok. Pont oda mentek, ahova mi.
Karkamışbe erve Luca magyarazott nekik, hogy a hettita romkat akarjuk megnezni. Hosszas tanakodas utan beljebb vittek a varosban, majd meghivtak teazni. Ott mondtak, hogy ahova menni akarunk az katonai terület, es ala van aknazva.

Ugyhogy ez nem jött össze.
Elindultunk begyalogolni a varost, illetve a 3500 lakosu falut, ami eleg elmaradottnak latszik. A rendörseg szep, de a többi haz tanyasias.

Megtalaltuk a vasutallomast, ami reszben szinten katonai terület.

Aztan a szir hataratkelöhöz ertünk. Egy egeszen kicsi hataratkelö. Egy nagy vaskapu az egesz.

Közelmereszkedtünk, de a katona elhajtott minket, meg epp tudtam csinalni egy kepet. Aztan meg bameszkodtunk ott, a katona idegeire menve. Majd jött egy vonat. A gyerekek felugraltak ra es vitettek magukat. Eleg sok szir acsorgott ott. Talan a csaladtagjaikat varjak, vagy at akarnak menni. A zöldhatar le van drotkeritesezve.

Aztan ujabb seta a települesen, vissza az elöbbi iranyba egeszen a vegeig. Luca megszallottan kereste a hettita nyomokat, de nem voltak, igy setalhattunk vissza a falu masik vegebe. Alig volt forgalom. Volt, aki megallt, de nem arra mentek, vagy penzt akartak. Vegül 3 arab vett fel minket, ök egy elagazasig vittek. Antepbe tartottak, mi Nizipbe. Majd ujabb arabok vettek fel. Negyen voltak. Beültünk hatra a felnött es a fiu melle. Eleg nagy volt a zsufoltsag. Ök is Nizipbe mentek. Ott kiszallt ket ferfi, az egyik kocsija ott parkolt. A soför es a fia elvitek a Zeugmaba tarto keresztezödesig. Ott penzt kert a pasi, mondvan, hogy ez taxi volt. Na erre nem szamitottunk. Luca magyarazott, hogy nincs penzünk, ezert jöttünk stoppal, de jobbnak lattam adni valamit, hog ne legyen balhe. Volt a zsebebmben 8 es fel lira, azt odaadtam. Ezzel el is hallgatott a soför, es elindulhattunk.
A varosban nem allt meg senki, ugyhogy haladtunk kifele a szele fele.

Megint sokat kellett gyalogolni. Majd egy dolmuş allt meg, azt mondta Zeugmaba megy, felszalltunk. Ket liraert jo lesz. Utolag akartam fizetni, mert jol ereztem, hogy nem megy odaig, de elkertek a penzt. Egy keresztezödesnel allt meg, ahonnan meg 4 kilometer. Forgalom alig volt. Vartunk, majd setaltunk, majd felvettek minket, de csak egy rövid darabon. Megint seta. Atmentünk az autopalya fölötti felüljaron. 2-3 szaz meter utan tabla mutatta az utat. Par szaz meter utan egy piros teherauto vett fel minket. Kirakott minket egy föbejaratnak kinezö valahol. A tabla szerint arra van Zeugma.

Mentünk a dombok közt a kanyargos uton, de görög romoknak nyoma sem volt.

Mar nagyon untam. Vissza akartam fordulni, de Luca folyton azt hajtogatta, hogy meg 100 meter, csak a következö kanyarig, emelkedöig. Majd jött egy Volvos es felvett minket. En nem tudtam mit mondjak neki, mert azt hittem Zeugma mar nem is letezik, nincs itt semmi, de Luca mondta, hogy hova megyünk, es a soför mondta, hogy szalljunk be.
Vegre megerkeztünk az igazi bejarathoz. Jegyet nem kellet venni, mehettünk. Van egy nagy vas vedöszerkezet epitve a legfontosabb rom föle.

Azt neztük meg elsönek, majd az Eufratesz partjan a többi romot.

A parton meg is ebedeltem. A romok egy resze a viz alatt van a közelben levö Birecik duzzaszto miatt.
De igy nagyon szep latvany az a par kö. A folyo kristalytiszta, a duzzaszto miatt hatalmas, a szine mint a tenger, es ugy is hullamzik. Gyönyörü az a taj, nyaron uszni is jo lenne a romok fölött.

Fel 3-kor visszaindultunk. A soförünk mondta, hogy ö meg marad egy kicsit, mehetünk gyalog. Fel oraig tartott visszaerni a bejaratszerüseghez, onnan meg 25 perc az autopalyaig. Luca mindenkepp el akart menni Birecikbe, en meg vissza akartam erni Antepbe sötetedes elött. Szetvaltunk. Atmasztam a felüljaron a drotkeritesen, lementem az autopalyahoz, atmasztam a szalagkorlaton, atmentem a jo oldalra, es stoppolni kezdtem. Egy Mersinbe tarto kamion allt meg, az Antepet is erinti. De kb. 25 kilometer utan megallt egy pihenöhelyen. Mondta, hogy egy ora mulva indul tovabb. Azt en nem vartam meg. Fel orat vartam a következö kamionra, addig vegigneztem a naplementet, meg egy kicsit setaltam is. Antepbe tartott a kocsi. A varos szelen tettek ki, elindultam befele, de aztan elegem lett a gyaloglasbol. Nagyon messze voltam meg a belvarostol. Felszalltam egy helyi buszra. Mondta, hogy bemegy a központba. 15 percet alltunk a dugoban, majd az eszaki varosresznek vette az iranyt, ott kanyarogtunk vagy fel orat. Remeltem, hogy tenyleg bemegy a belvarosba, vegül bement. Kb egy orat ültem azon a buszon, aztan egy kis seta haza.
Aznap gyalogoltunk vagy 10-15 kilometert. Jo volt, hogy Luca nem adta fel, es eljutottunk Zeugmaba. Nagyon jo hely, oda meg mindenkeppen vissza akartam menni.

dec 28

Ugy adodott, hogy erre egy nap pihenövel került sor. Szabival mentem, honnan mashonnan mint a Sanko Parktol. Megallt egy kocsi, beszalltunk. Nem rank vart, hanem a baratjara, de mint kiderült Szabi ismeri. Odajar hozzank az egyesülethez angolt tanulni. Elvitt minket a nagy utig, de rossz helyen voltunk, senki sem akart megallni. Kijjebb gyalogoltunk, elhagytunk vagy harom keresztezödest. Majd egy ferfi vitt minket a varos szeleig, onnan ket idesebb ferfi, akik Nizipbe tartottak. Nem akartunk az orszaguton menni, mert Nizipböl kivergödni a felüljaroig eleg nehez. Az autopalyarol csak fel kel lmaszni a felüljarora, es setalhatunk is 1 orat Zeugmaig (ha nincs kocsi).
Ugyhogy mondtuk nekik, hogy alljanak meg, mert mi az autopalyan megyünk. Atmasztunk a szalagkorlaton, es a fentebb levö autopalyara akartunk menni, de drotkerites van meg rendör. Kisse arrebb talaltunk egy keritesmentes helyet.
De nem az autopalyan voltunk, hanem valami összekötöuton. Fel kellett mennünk az autopalyara, de 300 meter utan fizetökapu van rendörrel. Az meg lehet, hogy nem fog felengedni minket, ezert stoppolni kezdtünk. Egy Transitos allt meg nekünk. Urfaba tartott. A felüljaronal megalltunk, felmasztunk es lesetaltunk.
Jött egy kocsi, ami felvett. 200 meter utan balra kellett volna lekanyarodni Zeugma fele, de ment tovabb egyenesen. Kerdeztem, hogy erre is el lehet-e jutni oda, igen volt a valasz. De 10 percnyi kocsikazas utan egy szir menekülttabornal allt meg.

Mondta, hogy nem megy tovabb. De mi a francert hozott minket ide? Talan azt hitte, hogy szirek vagyunk? B.. meg! Mehetünk vissza. Csinaltunk nehany kepet a taborrol suttyomban, nehogy lelöjenek meg a vegen.

Ugy döntöttünk, nem gyaloglunk vissza a keresztezödesig, mert onnan meg ujabb 1 ora gyaloglas Zeugmaig, hanem elmegyünk a folyo menten, hisz ott van lejjebb. A tabor mellett akartunk elhaladni, de az örtoronyban levö katona azt tanacsolta, inkabb menjünk visszabb.
Akkor ugy döntöttünk, hogy a franc fog visszabb menni, atmegyünk a dombokon, a fenyök közt, barmi közt a legrövidebb uton.
Egy-ket domb utan a bireciki duzzasztohoz jutottunk, közel a taborhoz.

A folyoparton nem tudunk menni, mert drotkerites van a gat miatt. Marad a ’hegymaszas’. Elindultunk. Dombokon le, fel, meredek domboldalban.

Egy kikötöhöz ertünk, ott elenkjöttek, hogy mit keresünk itt (korabban is volt, akikek talan mem tetszett, hogy ott maszkalunk). Mondtuk, hogy eltevedtünk, Zeugmaba megyünk. Nem küldtek vissza, hanem utbaigazitottak.

Megint keresztül a dombokon, majd talaltunk egy utat.

Azon lementünk, de zsakutca, egy büfe van a vegeben. Ott megint utbaigazitast kertünk. Mondott valamit a ferfi, hogy van egy ut. Kicsit visszabb talaltunk is egy ösvenyt, azon elindultunk.

Vegre kijutottunk a partra. Ott jarhatonak tünt a terep. Talaltunk egy-ket szep öblöcsket.

A viz gyönyörü, tengerszerü, a hullamok is ezt az erzetet keltik. Jo lenne ott lakni a semmi közepen. Elkepesztö a taj.
Vegigmentünk a part menten. Hol köveken lepkedve, hol meredek domboldalban ketlabnyi szeles ösvenyeken.

Majd vegre meglattuk a romokat. Mentünk egy kökeritesen a domboldal es a folyo hataran. Volt ahol szakadekos volt a part, alattunk 10 meterrel a folyo.

Nagyon jo kis tura volt, kb. 1 orat tartott. Ekkor mar örültem, hogy a soför a taborhoz vitt minket, es mi a dombok közt jöttünk. Ezt a turat meg maskor is meg kene tenni.
Megneztük a muzeumot, meg a part menti romokat. Egy kicsit arrebb a bejarattol balra esö romokat is meg akartam nezni. A köveken ülve akartam megebedelni, nezve a folyot. De a hülye jandarma (a rendörseg es katonasag közti szervezet) egyik embere nem engedett oda minket. Ketten allomasoznak ott. Ket napja semmi gond nem volt, de ma nem mehettünk oda. Megprobaltunk mindent, meni balrol, ha nem enged jobbrol, de nem tagitott. Elindultunk visszafele, es mikor mar nem latott minket, elndultunk lefele a pisztaciaföldeken keresztül. De kiszurt minket, vissza keleltt jönni. Elindultunk kifele. Kb negyed ora utan megalltunk a folyo egyik holtaga fölött. A viz nagyon zöld.

Le akartam menni, hogy ott megkajaljak, de nagyon meredek a domboldal. Ott nem jutunk le egyben. Fentröl csodaltuk a tajat.

Mikor kigyönyörködtem magam, elindultunk. Epp jött egy kocsi, beszalltunk hozzajuk. Elvittek az autopalyaig. Harom kincskeresö volt. Okori romai penzeket keresnek. Egy jo allapotu penzert 3-5 szaz dollart is fizetnek.
Az autopalyan nem kellett sokat varni, felvett minket a fiatal feher Volkswagenes pasi. Rendör Antalyaban, amugy urfai. Az antepi lehajtoig vitt minket. Ott azonnal felvett egy masik feher Volkswagen. Nem Passat, de rendben volt. Talan egy-ket kilometert vitt minket a fizetökapuig. Ott atkert minket egy masik kocsiba, ami Karataşba ment. Antep egyik kerülete. Az nekünk pont jo, a mi celunk utbaesik. Nem voltak helyiek, mondtam, hogy tudom mere van a hely, de sajnos csak reszben hallgattak ram. Telefonos segitseget kertek, meg kikerdeztek a kocsibol. Ha ram hallgatnak, mi sem gyaloglunk, ök is hamarabb eljutnak oda. Igy meg elmentek a fenebe szerintem.