dec. 21

Harran

Utazasi laz

Harom honap utan ujra stoppoltam. Eddig visszatartott a tel, meg nagyreszt jartam mar azokon a helyeken, ahova az uj önkentesek mentek. Mar egy hete ’tavasz’ van. 10-13 fok napközben, ejjel 0- -1. A minuszok eltüntek, ahogy a ho is lassan. (A napközbeni meleg ellenere az arnyekos helyekröl abnormalisan lassan olvad.)
Csütörtök este hivott Szabi az utra. Elötte nap gokartoztam, aminek kesöbb meg lesz jelentösege.
Harran a cel, megnezni az orszag elsö egyetemenek romjait. Nem sok van belöle, de mar a nyaron is el akartam menni oda.

Este születesnapi party volt az uj lakasomban (a regit pont a partik miatt hagytam hatra egy honapja, de ez legalabb kulturaltabb volt), ezert alig tudtam aludni, meg kicsit nathas is voltam a sal nelküli gokartozas miatt. Hiaba melygarazs, kell az a sal.
A betegseg pentekre csak rosszabb let. Meg megfejeltem egy udvaron focizassal, rohangalassal az arvahazban. Jol leizzadtam, estere be is lazasodtam (vagy csak höemelkedes, ki tudja ezt eldönteni hömerö nelkül). Az orrom is folyt megallas nelkül, egyidejüleg be is volt dugulva.
Abban maradtunk, hogy ha reggelre nem javulok, akkor egyedül megy Szabi. El akartam menni, ezert bepalinkaztam, meg lazcsillapitoztam (felszivodas utan).
Este megint nem tudtam aludni, csak szenvedtem a nathaval. Idönkent lemondtam az utazasrol, de reggelre egesz jol voltam a körülmenyekhez kepest.
Negyed kilenckor indultunk. Az ut kb. 3 ora stopposoknak. Szokas szerint elsetaltunk a Sanko Parkig, es onnan stoppoltunk. Nem fizetünk buszjegyet, hogy eljussunk a varos szeleig.
Egy feher mikrobusz vett fel, harom munkaba igyekvövel. Megerte törököt tanulni, mert nem csak azt tudtam elmondani, hogy hova megyünk, hanem azt is, hogy a keresztezödesig vigyenek minket, mivel ök nem oda tartottak, ahova mi. Ilyenkor korabban nem vettek fel minket, de most mar ra tudom venni öket, hogy kisebb darabon reszeredmenyeket erhessünk el. Aznap meg vagy haromszor jött jol ez a kepessegem.
Aztan egy idösebb hazaspar vett fel minket, egy nehany eves Peugeot-val. A szomszed varosig, Nizipig vittek minket. Adtak volna perecet, de visszautasitottuk. Igy viszont megkapta egy keregetö.
Nizipben nem volt kedvünk megint keresztülsetalni a varost, ugyhogy elkezdtünk stoppolni. Ott varoson belül nehezen vesznek fel stopposokat, de vegül egy mikrobusz kivitt minket a szeleig.
Majd egy regebbi kocsi vett fel minket, benne egy közepkoru ferfival, es egy 12 ev körüli fiuval. Szeritem a fia, de Szabi szerint nem, mert tiszteletlenseg az apa elött cigizni. Dohanyzott  a gyerek! is. A következö varosig, Birecikig vittek. Itt a szokott helyünkön, a hidon stoppoltunk. (Kene oda valami emlekmü a jövö önkenteseinek.)
Majd egy normalis auto vitt minket Urfaig. Probaltam elerni, hogy vigyen minket keresztül a varoson, hogy a harrani uton stoppolhassunk. Latszolag bele is egyezett, de a varos közepen tett ki minket.
Megkerdeztük az iranyt, es a következö ketresztezödesig elgyalogoltunk. Ott mar ki volt tablazva. Onnan megint vitettük magunkat par szaz meteren, majd ujabb kocsi a varos szeleig.
A következö kocsissal kb. 20-25 km-t mentünk. Megallt, es felvette az ismeröset. Ezt kihasznalva Szabi bekereckedett, es bejött!. 30 körüli pasi volt egy uj Volkswagenben. Es nyugati zenet hallgatott! Ilyet meg nem hallottunk. Meg elöttünk kirakta utasat, aztan talan Szirianak vette az iranyt.
Az odaut utolso kocsijaban (a kilencedikben) ket ferfi volt. Arabul beszelgettek, de az egyik törökül is tudott. A rendszam török volt. Utolag azt hallottam, hogy Harranban 90%-ban arabok elnek. Kerdeztek, hogy katonak vagyunk-e, de mondtuk, hogy masfele önkentesek.
Vegre megerkeztünk. Jarhatnak arrafele turistak, mert mellenk lepett valaki, es idegenvezetni akart minket (tudott angolul).
Az egyetem föbejarata megmaradt, de eleg szemetes a környeke, egyatalan nem turistacsalogato.

Belül ugy nez ki, mint egy atomhaboru utani halott zona.

Van egy ut is a toronyhoz, de biztosra mentünk, toronyirant at a dombokon.

A romokat drotkerites vedi. Csalodottak voltunk, hogy nem mehetünk be, de kesöbb talaltunk hatul folytonossagi hianyt a keritesen.

Aztan elindultunk a kupos haz fele, amiröl kiderült, hogy falumuzeum.

Teve is van.

Visszafele hoztam 3 kilo rossz minösegü apro követ. Egy varat akarok epiteni Szabi akvariumaba.
Lattunk egy Enszes autot, nem elöször. Antepben is latni idönkent.

Nehany perc varakozas utan kivitt minket a föutig egy Transit. En a platora akartam volna menni, de behivtak magukhoz. Negyen zsufolodtunk a fülkeben. Majd rögtön megallt egy kamion, ami Urfaig vitt minket. Az elkerülöutnal szalltunk ki. De Antep fele nem sokan mentek. Szabi lestoppolt egy rendörkocsit, amit nem kellett volna. Erdeklödtek a taskaink irant. Bele is kukkantottak, de csalodtak. Remeltem nem kobozzak el a köveimet, meg amugy is hogy nez mar ki 3 kilo kö! Jo lenne sötetedes elött talalni egy kocsit hazaig. Egy ujabb kamion vett fel minket, majdnem az elkerülöut vegeig.

A soför dolgozott az uton, eleg uj, talan azert nincs rajta forgalom, de volt aki a szembesavban jött. Egy platos kisteherauto vitt ki minket a keresztezödesig.
Megint varni kellett egy kicsit. Egy barom meg rank akart ilyeszteni, rankhuzta a kormanyt.
Aztan egy biztonsagi örnek kinezö ferfi vett fel minket. Rövid idö utan teazni hivott. De nem ut menti etterembe mentünk, hanem a munkahelyere. A kamionok sulyat merik, meglepöen sokan. Az 5x5-ös szobaban voltak vagy 10-en. Miutan megittuk a teat, tovabbindultunk, nehogy ranksötetedjen.
Kiküldtek velünk egy embert, hogy segitsen kocsit talalni. Azt hittük hatalma van megallitani barmely kocsit, de csak utban volt. Egy autobol mutogattak, hogy ket ember meg okes lenne. Igy hat elbucsuztunk töle.
Egy ujabb Ford Transit következett egeszen Antepig. Faradtnak tünt a soför, de figyelt (en is öt). Szabi is en is majd elaludtunk. Aztan Nizipben mondta, hogy megall. Kerdeztük mikor indul tovabb, de mondta, hogy marad. Talan meggondolta magat, vagy felreertettük egymast. Dolmuşt ajanlott a hazautra. Ekkor mar sötet volt.
A buszsoförök rögtön megerzik a preda szagat. Minket is hivtak. Szabi elövette legnyomorusagosabb abrazatat, es mondta, hogy nincs penzünk. Elöször nem hatotta meg öket, de nehany perc mulva mondtak, hogy elvisznek minket.
A varosba erve szerencsere nem a külvarosban levö buszpalyaudvaron allt meg, hanem bement a belvarosba. Csak 10-15 percet kellett gyalogolnunk.
16 jarmüvet fogyasztottunk aznap, ez az uj rekord. De megerte meg betegen is. Az orrom nagyreszt be volt dugulva, szajon at lelegeztem. Orror fujni igyekeztem a legcsendesebben, mert itt nagy illetlenseg a trombitalas. Neztek is a buszon, de hat mit lehet tenni? A gyerekek meg felraktak a labukat az ülesre, amikor egy igazi török kinthagyja a cipöjet a lakas elött.