Tragedia

Nehez idöket elünk. Jelentösen megcsappant, amugy sem jelentös palinkakeszletünk. A ket literes szallitmanybol talan, ha egy liter maradt. Ehhez a veszteseghez csupan ket nap elegendö volt. A helyzetet sulyosbitja, hogy ebböl 1 liter amugy is ertektelen körte es barack palinka. Engem csak a dio fogyasa aggaszt, de nagyon.
Szük körben nekiültünk iddogalni a kivalo diobol, de erkeztek hivatlan plusz fök is. Szabi egy patikus pontossagaval merte ki az adagokat, epp csak megizlelhettük kivalosagat, es maris a fel üveg oda van. Ketsegbeejtö!
Ekkor beallit az egyik maghivott kesve, es vele erkezett egy hivatlan is (szloven lany). A szlovenek komolyan veszelyeztetik a magyarok palinkajat.
Szoval az elöbbi maghivott nem tudta a szokast, elborzadva figyeltem, ahogy majdnem csordultig tölt 3 poharat.
Az üveg mar ürülöfelben. Csak tetezi a bajt, hogy mindenki a diot reszesiti elönyben. A hagyomanyos palinkat nem isszak ilyen hevvel.
Mi lesz velünk 6 honapon keresztül? Talan lesz megoldas. Ayhan a mentorunk vevö ra, hogy hazilag helyben elöallitsuk a finom nedüt. Mar sürgönyöztünk is Magyarorszagra a titkos receptert. Remeljük a legjobbakat.

Szept. 27

Magyar est 

Epp, hogy visszaerkeztem, csütörtök este azzal szembesitettek, hogy masnap mi tartjuk a kulturalis estet. A varva-vart es mar sokszor halasztott magyar estet. Talan megtudtak, hogy egy kisebb palinkaszallitmannyal erkeztem vissza, es aggodtak (joggal), hogy hamarosan el fog fogyni.
Gyorsan eldöntöttük, hogy halaszlevet fözünk aranygaluskaval, elöetelnek zsiros kenyer hagymaval, meg bundaskenyer. En meg baratfület is akartam csinalni egyedül (nem derelyet).

Pentekre ez ugy modosult, hogy a halaszleböl paprikas krumpli lett. A zsiros kenyer alapanyag hijan elmaradt. Nincs zsir a varosban. A baratfüle a tejföl es zsir miatt hiusult meg, igy lett belöle kakaos csiga.
Összeirtuk a hozzavalokat, es elmentünk bevasarolni. Vettünk jo csipös pirospaprikat is, hadd tudjak meg mi az a magyar konyha!
Mondtam, hogy a kakaos csigat en akarom elkesziteni egyedül, de Szabi nem bizott a kepessegeimben. Hiaba mondtam neki, hogy tudok rantottat kesziteni, es 8 eve csinaltam mar egy pudingot porbol. Nem bizta ram a dolgot, atvette az iranyitast, kiturt a sajat kakos csigambol, es mehettem krumplit pucolni. Pedig a tehetseg nem vesz el.

Hat kilo krumplit vettünk (este kiderült, hogy a fele is eleg lett volna), es nekialltunk hamozni. Az egyik eleve kb. 1 kilo volt. En küzdöttem meg a gigakrumplival. Kesöb masok azzal pozoltak a fenykepezögep elött.

A felapritasuk sem volt egyszerü, kellett a fizikai erö az eletlen kesek ellensulyozasara.
Miutan a kakaos csigatol el lettem tiltva, kivalo kepessegeimet a mosogatas területen kamatoztattam. A tepsikröl ki tudja mikori odaegeseket tavolitottam el.

Neha azert szükseg volt az en nelkülözhetetlen kezeimre is a kakaos csiga(m)nal. Pl. amikor Szabi keptelen volt megerinteni a lisztes bögret a ragacsos kezeivel. Ekkor en szortam több lisztet a tesztara.
Nyujtodeszka nem volt a konyhaban, ezert Szabi a szobajabol hozta fel a mobil irodajat (iroasztalat), es azon nyujtottuk ki a tesztat.

Azt mondta, a bekakaozast es csavarast elvegezhetem, de nem adta at a terepet, ö szorta meg a tesztat kakaoval. Es ezek utan meg azt mondja, hogy mindent neki kell csinalnia. Es ez mindig igy ment. Mondta, hogy megcsinalhatjuk ezt meg azt, de mindig ö tette meg. Meg Adri is, a 4-böl 1 magyar lany is meg volt felemlitve. Engedely nelkül nem nyulhatott semmihez. Mikor Szabolcs kiment a konyhabol, Adri vette maganak a batorsagot, es felszeletelte a csigakat.

Ezutan Szabi az aranygaluskat csinalta meg, mi meg a paprikas krumplit. Mondjuk en csak neztem ahogy fö a krumpli, hisz nem ertek a paprikas krumplikhoz. Allitolag meg egy 5 eves hülyegyerek is meg tudja csinalni, dehat nem vagyok se hülye, se 5 eves.
Tamams nem sokat sütött-fözött, elment az arvahazba a gyerekekhez. Ö a prezentaciot vallata magara, meg este a bundaskenyeret. Ram tovabbi mosogatas vart.

A krumplit sokaig föztük magaban, majd belekerült a piritott hagyma es a pirospaprika, es az egyik fazekba kolbasz. Amitöl irtoznak a törökök, leven disznohusbol van.
Este elmentünk savanyusagot es kenyeret venni. Tamas es Adri csinalta a bundas kenyeret, Szabi a habot verte (volna) a vaniliasodohoz, de nem müködött a gep. Kezzel meg csak lagyra sikeredett. En megkaptam a megtisztelö feladatot, hogy kevergetheten (de folyamatosan) a sodot, csak vigyazzak, hogy fel ne forrjon.
Fel oraval kezdes elött hazamentem fürödni, es atöltözni, de hajmosas utan is kajaszagu volt a hajam.
Tiz percet kestem, mindeni ram vart, vagy arra, hogy vegre palinkat ihassanak, de mondtuk, hogy csak kaja utan.
A jo csipös paprikas krumpli nem sokaknak tetszett. A törökök meg se mertek kostolni, mert az egyik fazekban disznohus is volt.

Hiaba mondtuk, hogy a masik biztonsagos, nehanyan inkabb nem kockaztattak. De a kakaos csiga (az en kakaos csigam masok altal keszitve) mindenkinek tetszett, jobban mint a vaniliasodos aranygaluska.

Volt meg Pick szalamis kenyer is. A vegen megkaptak a varva vart palinkaadagjukat is. Barack meg körte, a diot okosan tartalekoltuk.

A vegen nem volt buli, feloszlott a tömeg, nem tanitottunk nekik sem magyar tancot, sem dalt. Raadasul a savanyusag is a konyhaban maradt.
A jo sok megmaradt paprikas krumplit összeöntöttük, es betettük a hütöbe, de masnap reggel nyoma sem volt. Gondolom gyorsan megszabadultak töle. Csip is, diszno is van benne, kinek kell ez?
Legközelebb talan magamra zarom az ajtot, es sütök valamit, es akkor talan büszke lesz ram a Szabolcs.

Szept. 25

Ide(vissza)ut

A jegyet meg az elözö projekt vegen megvettem, nehogy beteljen a gep, bizva abban, hogy megkapom a vizumot.

Becsböl repültem 3 okbol. Onnan sokkal (40%-kal) olcsobb, mint Peströl, onnan 30 kilo cuccot hozhatok, nem csak 20-at. A harmadik es igen fontos ok, igy Györböl hozhatok diopalinkat.
Elötte nap utaztam Györbe, este ott aludtam, de kisse csalodott voltam, hogy a 2 liter palinkabol csak 1 liter volt a dio (annak a fele meg ajandekba megy). Kell a fenenek a hagyomanyos, a masfel liter dio is keves lenne. De nem volt mit tenni.
Masnap reggel Szabi apja kivitt az M1 Arrabona pihenöhelyre. Onnan indul az Orangeways busz Becsbe. Hogy miert nem tud bekanyarodni a belvarosba, hisz az autopalyara csak taxival lehet kijutni, buszközlekedes nincs oda.
Egy benzinkuton dekkoltam több mint egy orat. Tiz perccel indulas elött kimentem a kut ele, de a busznak nyoma se volt. Aggodni kezdtem. Vegül egy kis kesessel begördült egy akarmilyen busz. Logo nincs rajta, de szivesen lattak. Kiertünk a repterre 10 utan valamivel. A gep csak 5-kor megy. Tengernyi idö az unatkozashoz. Ültem, vartam, ettem, ültem, vartam, ültem, vartam, ettem, ültem, vartam, majd 3 körül elindultam megkeresni a becsekkolasi helyet. Könnyü volt megtalalni, a 35 kilo csomag nem is tünt neheznek. Ujabb seta a kapuhoz, majd varakozas. Mar-mar azt hittem meguszom a biztonsagi ellenörzest, schengen vagy mi a fene, es be tudok vinni vizet a fedelzetre, de az ellenörzes közvetlenül beszallas elött volt. A vizet önkent kipakoltam, latva, hogy nem lesz irgalom, de ket almat fel tudtam vinni a gepre (amiböl az egyiket kesöbb Szabi ette meg, mondvan, hogy az az ö almajuk).

Mikor kiosztottak az etlapot nem voltam boldog az ujboli füstölt lazac lattan, ezt most inkabb kihagytam. A marha helyett a csirkevel töltött padlizsant valasztottam. A desszert nagyon finom turos süti volt, de az elmaradhatatlan kekszhez mar nem volt etvagyam. A dobozos viz mellekize sem teszett, orak mulva is müanyag izüt böfögtem.

İsztambulban a Sabiha Gökçen repteren kellett atszallni. Az utlevelellenörzes kihagyhatatlan. Volt nemi gond, mert ket vizum van az utlevelemben, a rontott es a jo. Az ellenör meg a rosszat pecsetelte le. De szemfüles leven felhivtam a figyelmet a problemara.
A beszallokapunal meg legalabb egy orat varakoztam. Valaki ottfelejtett egy angol nyelvü regenyt, azt magameva tettem, jo lesz meg olvasgatni. Ket bacsi varakozott mellettem, kerdeztek hova megyek, honnan jövök, meg hogy nemet nyelvü-e a könyv. Mindent elmagyaraztam nekik.
Belföldi jarat leven talan en voltam az egyetlen nem török. Nem voltam ehes, de megettem szendvicsemet. Megittam teacskamat.
15 perccel korabban landoltunk, 23:40-kor. Ki tudja  miert? Talan fujt a szel.
Gyorsan dolgoztak a fiuk, kiszallas utan 5 perccel mar jöttek is a csomagok a poggyaszkiadonal. Hiaba vartam az enyeimet, egyszer csak megallt a szalag, es egyedül maradtam. Ekkor odalepett hozzam egy dolgozo, es kerdezte, hogy atszallo utas vagyok-e. Mondtam igen. Hivott, hogy menjek vele. Mindenkeppen vinni akartam egy kocsit a 3 csomagnak, de lebeszelt rola. Atszeltük a repteret, es a masik vegeben ott vartak a csomagjaim egy kocsin kisse meggyötörve. Meg atvilagittattak velem, de aztan mehettem dolgomra.
Az ajton kilepve epp megerkezett Mehmet a koordinatorom. A mikrobuszban vart meg az uj mentorom Sevim, meg a holland es az egyik olasz lany, es egy ket eve volt önkentes nemet lany, aki most nyaraloban van itt.
Eleg hüvös szel fujt. Bementünk a varosba. Visszakaptam a regi lakasomat, szobamat, agymat.Kipakoltam, visszaköltöztem.
Meg elemenetel elött tartalekoltam egy lefolyotisztitot, az most jol jött.

Felejtesek

Ket honap utan hazaterve nehany dologtol kisse elszoktam. Mikor ujra biciklire ültem, kisse fura volt, de rövid idö alatt vissza tudtam szokni.
Tevet csak a treningen a szallodaban lattunk. Itthon kicsit el kellett gondolkodni, melyik gomb mire is valo.
A legfurcsabb felejtes a gepeles volt. Törökorszagban sokat gepeltem ekezetlen betükkel, mar teljesen megszokatm. Olyannyira, hogy otthon mar eszembe sem jutott, hogy vannak ekezetes betük a billentyüzeten! Ujra neg kellett tanulni gepelni.
Ha ket honap eleg volt ezekhez, mi lesz a következö 6 honapos projekt utan?

Nyaralas otthon

Ugy 11 napot voltam otthon, mielött visszajöttem a 6 honapos projektre. Az elsö 3 napot a WC-n töltöttem, hala a jo repülös kajanak. Vagy a nyers lazac, vagy a yoghurtos dolgok, vagy a csirke, vagy a vaniliakrem tett be (de nagyon), vagy ez a kombinacio.
Reggel 7-kor kezdödött a rohangalas höemelkedessel mespekelve kb. 6 ora alvas utan. Delutan elmentem a dokihoz, de masfel ora varakozas utan meg mindig vagy 3 idöpontos volt elöttem (ami meg legalabb 1 ora), ezert dühösen eljöttem. Este mentem az ügyeletre.
A gyogyulas utani egy hetben vizumot inteztem, bicikliztem es filmeket neztem. Meg a varosban levö valtozasokat ’csodalgattam’. Mire megint visszajövök, meg fog valtozni a belvaros.

szept 12.

Hazaut

12-en csütörtökön 13:30-kor indult vissza a gep Isztambuli atszallassal. Aznap korabban es kesöbb is utaztak masok, de ebben az idöpontban csak en es Reka utaztunk. Öt Nizipböl kocsival vittek a repterre. Ayhan a repterre tarto buszig vitt engem, Fahmi a tuneziai fiu elkisert. Delben indult a busz, mi mar 20 perccel elöbb ott voltunk, igy volt idö tanulmanyozni a török parkolasi szokasokat (az egymast eltorlaszolo kocsikat).
5 perc kesessel indult a busz. Az ut fel ora, lesz egy szük oram a becsekkolasra. De Ayhan megnyugtatott, hogy annyi idö itt eleg. 50 perccel indulas elött szalltam le a buszrol, de eleg volt az idö. Bar nemzetközi repülöter, de baratsagos meretü. Diyarbakırben a buszpalyaudvar nagyobb nala.
A csomagjaimat 21 kilonak mertek, en otthon 20 kilot szamoltam, Pesten indulaskor 17-et mertek. Ki erti ezt? Volt nemi plusz a csomagomban, de sok mindent Antepben hagytam, több nem lehetne.
Mikor megerkeztem a varoba, Reka mar aggodott hol lehetek, de meg varni kellett egy kicsit a beszallasra. A biztonsagi ellenörzes nem volt tul komoly. Be tudtam vinni kajat es vizet a kezipoggyaszomban. Gyorsan megebedeltem.
Majd beszalltunk. A gep kb. 5 perces kesessel indult. Belföldi jarat leven egy kis szendvicset kaptunk meg valami joghurtos salatat.
Isztambulban ket orank volt az atszallasra, at kellett menni egy masik epületbe, es a lassu utlevelellenörzesen is at kellett esnünk, de eleg volt az idö.
Utközben összefutottunk Tamassal, aki epp akkor utazott Antepbe 9 honapra. Ket het mulva vele leszek a gyerekprojektben.
Talalkoztunk egy növel, akinek a lanya Isztambul melle ment ferjhez, epp hazafele tartott. A fia meg Nemetorszagban lakik.
Nem vettünk kajat, amikor meg csak 3 lira volt, hisz lesz meg lehetöseg ra. Volt is, de az utolso eselykent mar 10 liraba kerültek a szendvicsek. Maradt a varakozas a vacsorara a nemzetközi jaraton.

Ket magyar ült mellettem, valami konferenciarol jöttek hazafele. Eleg sok magyar volt meg a gepen.
Az elöetel füstölt lazac (nyersen) volt francia yoghurtos zöldbabsalataval. A föetel csirke rizzsel, a desszert vaniliakrem volt, es az elmeradhatatlan kemeny keksz vajjal es sajttal.

Ehes voltam. Mindent megettem. A szomszed vaniliakremjet is. A kekszeit meg kesöbb a vonaton ettem meg.
Pestre erkezve megint utlevelellenörzes (magyaroknak minek?). Reka anyja es keresztanyja vartak rank. Engem elvittek a kökiig. Azt meg nehany eve atepitettek, igy kerdezgetni kellett mi merre van. Böven elertem az utolso vonatot.
Hazafele megettem a repülös kekszet, meg a bolti török kekszböl egy kicsit, de közben elment az etvagyam, emelyegtem.
Szolnokon atszallas, elötte varakozas a hüvös szelben. Este fel tizenkettökor ertem haza, meg tudtam fogni egy taxit. Hetköznap este az egyetlen es utolso taxit, mar epp haza akart menni, mikor hivtam.
Mindenestöl 12 orat utaztam.

Betegsegek

Aki Antepbe jön, keszüljön a következö nyavajakra:

Hasmenes: ez alap, mindenkinek tul kell esnie rajta, hozzatartozik a beavatashoz. Az egyesületnel kapott kajak eleg biztonsagosak, de masok mint itthon, ezert elkerülhetetlen egy hosszabb kapcsolat a WC-vel. Ha meg ’odakint’ eszik az ember valami helyi specialitast (különösen valami bizonytalan eredetü hazi keszitesü izet), akkor az isten (Allah) se mondja meg, mik lesznek a következmenyek.
De van ellenpelda is. Az egyik oloasz fiu itta a csapvizet, mindenfelet megevett, es nem sok baja lett töle.

Orrszarazsag: föleg nyaron elkepesztöen szaraz a levegö (10-40% paratartalom), nagyon meleg van, es sok a por a varosban az allando epitkezes es felujitas miatt. Sokunknak kiszaradt az orrnyalkahartyaja. Eleg kelelmetlen, de Magyarorszagon lehet ra venni zselet. Itt Antepben orrsprayt adtak volna, de az azonnal elparolog, de lehet, hogy csak felreertettek a patikaban.

Szaraz bör: az elöbbi okok es a kemeny viz miatt a bör is kiszarad. A kezkrem elengedhetelen, de a nagyobb problema a talppal lehet. Nekem es az elöbbi olasz fiunak (es ki tudja meg kinek) ocsmany modon kiszaradt a sarkunk, es berepedezett 1 cm melyen. A szarazsag, a meleg, a sok seta megtettek hatasukat.
A betegseg lefolyasa a következö: elöször napokig fajdalmat ereztem a sarkamban. Az hittem kemeny az agy. Ekkor napokig labujjhegyen probaltam lepkedni. Kesöbb a fajdalom elmult, de kb. 1 het utan azt vettem eszre, hogy nagyon melyen be van repedve a bör a sarkamon. Nem gondoltam, hogy ilyen egyatalan lehetseges!
Ekkor a netet bujtam megoldasert. Olivaolajat ajanlottak. Ezt hasznaltam, remelem puhitott a börömön. Majd mar otthon elmentem börgyogyaszhoz. A kapott kremmel kezelem.
Gyogyulasi idö ismeretlen.

Töltes nelkül ket honapig

Ket honapon keresztül nem töltöttem a telefont, megis csak 1 egyseget merült az akksija.

Ezt persze ugy sikerült elerni, hogy csak addig volt bekapcsolva, amig neha-neha beallitottam az ebresztest masnapra.
Magyar telefont nem nagyon erdemes Törökorszagba hozni (ujat venni meg plane nem), mert a török sim kartyaval egy-ket hetig lehet hasznalni, aztan letilt, es csak egy nagyobb összegert lehet ujra aktivalni.

Szept 8. 

Atatürk Barajı

Szabi, en meg a lengyel fiu (Grzegorz) ugy döntöttünk szombaton, hogy masnap megnezzük az Atatürk Barajıt (duzzasztogat). Reggel 8-ra beszeltünk meg talalkozot, Grzegorz ebren is volt, de Szabinak kellett egy kis idö mig eszhez ter az elözö napi ivaszat utan. A gond nem a amasnapossaggal volt, hanem a rövid alvasidövel.
Kajat keszitettünk, es megreggeliztünk. Szabi 4 szem fokhagymat evett egy pohar Fantaval. Ezzel el is volt majdnem egesz nap.
Haromnegyed 9-kor keszen alltunk. A varos szelet stoppal akartuk elerni, mert nem tudtuk, melyik dolmuş megy arra. Kimentünk a Sanko Parkhoz, es meg is allt egy kocsi. Megertettem vele, hogy az Urfaba tarto utig vigyen el minket. Aztan megint stoppoltunk a varos szeleig, par perc utan mar türelmetlenek voltunk. Jött egy jo Audi, es mindenkeppen meg akartuk szerezni magunknak. A hüvelykujjam felmutatasa helyett lefele integettem, (mint az ut szeli szolgaltatok), es bevalt! Beszalltunk a kocsiba,es irany a varos szele.
A soför a dicseret miatt talan (jo a kocsija), vagy talan mindig igy vezet, de nem kimelte a kocsit. Mentünk 130-cal a kocsik közt. Valamiert a ketsavos uton a törökök nem szeretnek jobbrol elözni. Inkabb rafutnak a masikra, es villognak, dudalnak 1 meterre mögötte, minthogy jobbrol a tök üres külsö savban megelöznek a lassu kocsit. Mi is parszor közel voltunk, hogy belerohanjunk valakibe, de a legmelegebb helyzet az volt, amikor a külsö es belsö savban levö ket kocsi közt elmentünk (mit elmentünk, atsuhantunk!). kivetelesen jobbrol elözte a belsö savban levö kocsit, de az meg begyorsitott, a külsö savban meg haladt valaki erörebb. A ket kocsi mar majdnem egymas melle ert, de volt meg epp egy audinyi hely egy gyors elözeshez. Azt hittem a mellettem levö visszapillanto nem fogja tulelni (talan en sem), de megoldotta a soför. Kiertünk a varosbol.
Egy mikrobusz vett fel minket, es a szomszed települesig, Nizipig vitt. A varos elejen tett ki minket, igy gyalog tovabbmentünk a masik vege fele. Minden lampanal remeltük, hogy a következö az utolso, de mindig volt meg egy. Keresztülgyalogoltuk a varost, es a masik vegen felvett minket valaki a következö varosig, Birecikig. Ott a szokasos kanyarunkban ujfent stoppoltunk. Meg is allt egy regebbi kocsival egy eltorzult arcu ember. Nem nagyon tetszett, de hatha minden rendben lesz. Mikor beszalltunk, mondta, hogy penzert visz el minket. Rögtön kiugrottam, a többiek is kiszalltak, es mondtuk, hogy nincs penzünk. Majd megallt nekünk egy harmincas apuka a ket kisfiaval. Az elöl ülö fiu atengedte nekem a helyet, ö hatrament, a többiek beültek közejük. Nagyon rendesek voltak, a ferfi beszelt egy keveset angolul. A Coca Colanal dolgozik, valoszinüleg irodista. Egeszen Şanlıurfaig vittek minket, a nagyszüleihez mentek. Meg szerencse, hogy a nagyszülök azon az uton laknak, ami nekünk kellett.
Egy supermarketben (Bim) vettünk vizet meg kekszet, a benzinkuton pisiltünk, majd stoppolas megint. Viszonylag messze voltunk a varos szeletöl, es a rendörök elhajtottak minket. Mondtak, hogy menjünk kijebb. Megint seta.
Nem igazan akartak felvenni minket. Voltak, akik megalltak, de mashova mentek, vagy csak kikiabaltak ezt-azt az ablakon ’vicces’ fiatalok. Mar-mar azt hittem fel kell adnunk az utazast, tul sok idö telt el. Mire odaerünk, jöhetünk is vissza, ha nem akarjuk, hogy ranksötetedjen. Vegül megallt egy közepkoru ferfi egy jobbfele autoval. Elmutogattam neki, hogy a Diyarbakırbe tarto uton van egy leagazas a mi celunk fele, oda akarunk eljutni. Megertette. Varatlanul lefordult egy földutra, kerdeztem hova megy, mondta, hogy a keresztezödeshez. Meg is erkeztünk oda, ö meg ment tovabb.
Ezutan ket ferfi es egy kisfiu vett fel minket. Mi harman bezsufololdtunk melle a hatso ülesre. Bozova hataraig vittek minket. Ott utepites volt, a forgalomeltereles miatt abban remenykedtünk, hogy le tudjuk inteni a lassu kocsikat, de nem jött össze. Elindultunk a varos fele. Talan be is ertünk, talan nem, mar nem emlekszem, talan keresztül is mentünk rajta.
Leintettem, vagy megallt nekünk egy ös Renault. Utközben magyarazott valamit az iszlamrol. Kaptunk töle angol nyelvü könyveket is, es mondta, hogy visszafele elvisz minket Urfaig. Ennek nagyon örültünk. Elvitt minket a duzzasztogat bejarataig, de a kapun az örök nem engedtek be minket. Visszavitt minket kb. 500 meterrel egy keresztezödesig. Ott is be lehet menni. Ott felhivta egy angolul beszelö baratjat. Azt hittem a visszaut talalkozohelyet fogjuk megvitatni, de kiderült, hogy gyorstalpalot akart adni telefonon az iszlamrol. Ott helyben meg akart teriteni minket. Par perc dögunalmas beszelgetes utan sikerült megszabadulni töle, talan abban maradtunk, hogy mindenkeppen talalkozunk, vagy emailezünk majd.
Mondta a soför, hogy ha vegeztünk, csak integessünk neki, es visz minket Urfaba. Ott helyben megfogadtuk, hogy ezt nem fogjuk megtenni.
Megint stoppoltunk, de alig volt auto. Majd megallt egy dolgozo, es mondta, hogy par perc utan visszajön ertünk. Vissza is jött, es elvitt minket a ’latogatoközpontba’.

Egy kavezo/teazo van a domboldalon, es a korlat mögül nezhettük az alattunk folyo Eufrateszt, meg a kb. 200 meterre levö gatat.

Ha tudtuk volna, hogy csak 300 m seta, nem varunk a kocsikra.
Kilenc kocsi kellett, hogy a 200 km-es tavot megtegyük, es kb. 5 ora a normal 2 helyett.
Egy kis pihenö es tea utan ugy döntöttünk, latni akarjuk a felduzzasztott folyot, es uszni is akarunk, ha itt kell aludnunk akkor is.
Elindultunk feljebb, de hamarosan egy nagy bejaratba ütköztünk biztonsagi örökkel. Ök közöltek, hogy nem mehetünk tovabb. Csalodottan visszaindultunk. Lefele lestoppoltunk egy kocsit, mondtuk, hogy a folyohoz akarunk eljutni. Az elöbbi keresztezödesig vittek minket. Utközben befordultunk valami kempingbe. Ott egy csomot kanyarogtunk, majd valahol kirakta utasat, aki azt hitte Magyarorszag valahol Afrikaban van, de remelem sikerült helyreraknom. Kifele menet lattuk, hogy van egy nagy uszomedence is csuszdakkal.
A keresztezödesnel mondta a soför, hogy 2 km jobbra a folyo. Elindultunk gyalog, közben stoppoltunk. Feltavnal felvett valaki, es a hidnal kiszalltunk.

Itt a meder környeke füves, bokros, fas volt.

Probaltunk egy homokos, tiszta reszt tallani, de ugy tünt ahhoz meg sokat kell gyalogolni. Meglattam egy lefele vivö ösvenyt, es volt nemi kavicsos tisztas is. Ugy döntöttünk jo lesz.
Letelepedtünk. A viz nagyon tiszta volt. Elöször ruhastol mentünk a vizbe csak bokaig, de elkepesztöen hideg volt.

Meg nehanyszor ’megmertük’ a viz hömersekletet a labunkkal, es arra jutottunk, hogy lehetetlen itt uszni. De nem azert jöttünk ide, hogy szarazok maradjunk. Nem azert cipeltem a buvarcuccot, hogy most visszaforduljunk. Korabban amugy is elhataroztuk, hogy bemegyünk a vizbe, ha mar eljöttünk idaig. Tul sokat utaztunk ahhoz, hogy feladjuk. Nem volt visszaut, gatyara kellett vetközni (fürdögatyara), es irany a viz. Elöször csak labszarközepig jutottunk. Fel perc utan kijövet fajt a labunk a hidegtöl. Szabi mondta, hogy uszott mar ket fokos vizben, ez se lehet gond. Eleg optimista volt meg akkor.
Parszor meg bementem-kijöttem, minden alkalommal egy kicsit melyebbre. Kb. combközepig jutottam el. Lehetetlennek tünt az uszas, a többiek mar fel is adtak. Talan en is fel akartam adni, de aztan bementem derkig. Ez volt a holtpont, ezutan mar le tudtam guggolni szepen lassan. A lengyel fiu le is borult volna elöttem tisztelete jeleül, ha nem lett volna ö is terdig a vizben. Mar nyakig a vizben guggoltam. Emberfeletti teljesitmenyem öt is inspiralta, ö is megmartozott a vizben, de orditva ment ki a partra. Toporzekolt, es a k. betüs szot ismetelgette (lengyelül ugyanugy van, es ugyanazt jelenti). Szabi is a ferfiak köze akart tartozni, bement derekig a vizbe, es uszasra keszen allt. Mondtam, hogy ne legyen örült, de belevetette magat a vizbe.

Az arca eltorzult, es gyorsan kifele uszott. Mikor vegre kijutott, visitva toporzekolt a parton. Alighanem hidegnek erezte a vizet.

En meg visszamentem parszor, egyre jobb volt, uszni is tudtam, de 30-40 mp utan mindig ki kellett jönni. A buvarkodasnak bucsut mondhattam, 1 perc utan talan nem is elnek. Ket meter melyen pedig ki tudja milyen hideg varna ram.
A többiek feladtak meg egy probalkozas utan, de en kezdtem elvezni. Mentem volna meg, csak lassan indulni kellett. Megszaritkoztam, közben Szabi apro (2 cm) rakokat gyüjtött egy üditösüvegbe. (Masnap meghaltak, valoszinöleg tulmelegedtek)
Visszamentünk a hidhoz, es stoppoltunk. A legelsö kocsi megallt nekünk. Egy öreg Renault, benne egy 60-as es egy 70-es bacsi. Mikor beszalltunk volna, odaert a hitteritö. Jelzett, hogy mehetünk vele. Mondtam a többieknek, hogy szalljanak be, neki meg jeleztem, hogy ’bocs’, de velük megyünk. Szerencsere problema nelkül lemondott rolunk, es tovabbment. Feltem, hogy harcolni fog a tatakkal a lelkünkert. Hogy miert jött eppen akkor arra? Talan ott ’jarörözik’, hogy lecsaphasson a kereszteny turistakra.
A tatak egeszen Urfaig mentek, eleg ’kemenyek’ voltak, nyomtak a 40 eves kocsinak. 110-zel is mentünk. A többiek jol bealudtak a hatso ülesen.

Urfa közelebe erve lekanyarodtunk egy földutra (kavicsutra). Kerdeztek, hogy a központba megyünk-e, mondtam, hogy Antepbe. A reakciojabol megertettem, hogy ez a lekanyarodas meg jo is lesz nekünk.
Itt sem kimeltek a kocsit, 70-nel mentünk az öklömnyi köveken vagy 6-7 kilometeren keresztül. Aztan beertünk a varosba, ott ketszer is utbaigazitast kertek, majd pont ott raktak ki, ahol stoppolnunk kellett. Korabban mar voltam ott.
Egy kis seta utan felvett minket valaki, de csak kb. 5 kilometerre mentünk vele. Aztan ket fiatal vett fel minket, de ök se vittek csak 30-35 kilometerre Suruçig.
Ekkor mar este 7 volt. Mindjart besötetedik, kene egy kocsi egeszen Antepig.

Senki sem allt meg, vagy nem oda mentek, ahova mi. Közben szepen besötetedett.
Azon golndolkoztunk, hogy a mellettünk levö szemethalombol tüzet kene gyujtani, hogy lassanak minket, vagy felgyujtjuk Grzegorzt.
Mar sötet volt, amikor visszatolatott egy fiatalokkal teli kocsi, beszeltek angolul, kerdeztek hova megyünk. Mondtak, hogy itt a sötetben senki sem fog felvenni minket, mert nem latnak. Menjünk a fenybe.
Elindultunk egy közlekedesi csomopont fele, az alaposan ki volt vilagitva. Megalltunk ott, ahol az ut kettevalt az Antepbe tarto autopalyara es a normal utra. Igy ketszeres eselyünk van.
Hiaba a feny, elmentek mellettünk, csak egy kamion allt meg, de ö csak a varosig ment. Meg egy-ket dolmuş akart felvenni minket, de elhajtottuk öket.
Viszont 50 percnyi varakozas utan mar fizetni is hajlandok voltunk. Meg is allt egy dolmuş, kerdeztem mennyi Antepbe az ut, mondtak, hogy 15 lira. Mondtam, hogy 10-et megadok erte, mondtak, hogy 15, mondtam, hogy nincs penzünk, csak 10 lirank van. Beleegyeztek. Grzegorz vegre fellelegezhetett.
Fizettünk, nem akartam nagyobb cimletet adni, nehogy megtudjak, több penzünk van. Grzegorz külön fizetett, es kesöbb visszakapott egy csomo penzt. Valami nagyobb cimletet hasznalhatott, meg jo, hogy nem kötöttek belenk. A dolmuş szük volt, de legalabb kenyelmetlen.
Antepbe beerve le kellett volna szallni, de lustak voltunk megkerdezni, hova megy. Remeltük, hogy a központba tart. De aztan egyre vilagosabb lett, hogy a buszpalyaudvaron fogunk megallni. Az meg a varos szelen van. Igy is lett. Kerdeztem, hogy bemegy-e a központba, de azt mondta, csak kesöbb.
Visszasetaltunk az egyik föbb uthoz, es stoppoltunk megint, de csak a taxik es dolmuşok alltak meg, öket meg elkergettük. Vegül sok seta utan felszalltunk egy dolmuşra, ami azt mondta, hogy a Sanko Parkhoz megy. A stadion mellett tett le minket, onnan azert eleg messze van a Sanko Park. De Szabinak ismerös volt az utca, mint kiderült az en utcam egyik keresztutcajanak vegenel voltunk.
Hazamentem, lepakoltam a cuccaimat, majd irany az egyesület es vacsora.
Aznap igen sokat gyalogoltunk varosokon keresztül, varosokon belül, meg mindenhol. Idönkent az autosok futtattak meg minket, ha nem idöben fekeztek, akkor futnunk kellett utanuk. 20 km-t szerintem megtettünk, de fura mod nem volt faraszto.

Szept 7.

Jogositvany nelkül

Mindenek elött le kell szögeznem van jogsim, nemzetközi is, csak eppen akkor nem volt nalam.

Szombatra nem jött össze kirandulas sehova, bar talaltam egy csoportot, akik Rumkalebe indultak, de delben nelkülem leptek le.

Estefele setaltam a varosban, majd visszamentem az egyesülethez. Kilenc körül jött Ali (a fönök), hogy van egy litvan önkentes a varosban. Epp litvan kulturalis estet tart, mehetünk, ha akarunk, de eleg messze van. Senki sem akart menni, majd Adri ravett, hogy menjek, hatha jo lesz, es nem akart egyedül lany lenni. Vegül Toğrul is csatlakozott, igy 4-en lettünk. Ali 85-ös Mercijevel mentünk, utközben vettek piat. Kerdezte van-e jogsim, mondtam igen. Örült neki, mert igy ihat, en meg majd visszavezetek.

Kb. 20 percig autoztunk. Kimentünk a varosbol, el is tevedtünk egy kicsit, de vegül megerkeztünk egy hetvegi hazhoz. Volt ott vagy 6-8 török ferfi, meg ugyanennyi gyerek (lanyok fiuk vegyesen). Plusz mi a 4 külföldi, ebböl kettö lany. A verandan ültünk, projektor es laptop az asztalon. Nem nagyon tudtam mire szamitsak. A mi kulturalis estjenk nem ilyenek.
Kint vagyunk a feneben, nem ertjük a többieket, a litvan lany pedig az egyedüli önkentes. Nem ertettük a beszelgetest, jobb hijan pisztaciat ettünk (biopisztacia hejaban, pörköletlenül). A litvan lany a konyhaban tevekenykedett. Mikor elekszült, asztalhoz ültünk.

Az elsö fogas egy rozsaszin leves volt, de elegge bizalmatlank voltunk vele szemben, mert nem gyülölcsleves volt, hanem valami hibrid. Zöldsegek uszkaltak benne. Hagytam a többieket hadd kostolgassak, ha tulelik, en is eszek belöle. Ali izlelgette, es kierezte belöle a tojast. Ezalatt en a hazi keszitesü kenyerrel probalkoztam. A sos nagyon füszeres volt, nem izlett, erös ize volt. A gyümölcsös mar ehetönek bizonyult, a legnagyobb problemaja az volt, hogy kicsit megegett. Vegül raszantam magam a levesre. Eleg fura. Gyümölcsös, zöldseges rozsaszin valami. Ök nyaron gyakran eszik nyaron.
Majd következett a desszert. Vanilias jegkrem kenyerlevesben. A leves az edes kenyerböl keszült, de inkabb kihagytam az egeszet.

Kaja utan a gyerekeknek menniük kellett, hogy a felnöttek ihassanak. Velük együtt valaki elment kebapert, hogy valami jot is ehessünk.

Meg a vacsora elött mutatott nekünk a litvan lany rövidfilmeket es kepeket az orszagarol es magarol.

Vacsora utan beszelgettünk vele, es kiderült, hogy csak 5 napja van itt egy masik szervezetnel. A sok ferfi közül kettö ott dolgozik. Uszni tanit gyerekeket, 1 evig lesz itt. Jelenleg egyedül van önkenteskent a szervezetnel.

Fel tizenkettö körül mar mentem volna, de Aliek jol elvoltak, nem akartam felbeszakitani öket, es Adri emlekeztetett ra, hogy a kb. 1 oraja megrendelt kebap meg nem erkezett meg. Azt azert nem kene kihagyni.

Vegül mi is jol ereztük magunkat, beszelgettünk, viccelödtünk, ettünk. Fel egy körül visszaindultunk. En voltam a soför. Kinyitottam az ajtot, es ekkor beejtettem a kulcsot egy bokorba. Nemi tapogatozas utan meglett. A kocsi automata valtos, meg nem vezettem ilyet, de egy kis gyorstalpalo utan ment minden. A forgalom kicsi volt, az utvonal egyszerü. Jo volt vezetni, mert mar kb. 1 eve nem öltem kormany mögött.

A jogsi az egyesületnel maradt, de Ali azt mondta, ha megallitanak a rendörök, csak mondjam azt, hogy Magyarorszagrol jöttem, Törökorszag nagyon szep, stb. De vegül nem kellett par szavas töröktudasom legjavat megcsillogtatnom.

Aug. 31- szept 1. 

Mardin, Midyat, Hasankeyf 

Egyik este összefutottam egy törökkel, aki korabban felvett minket stoppolaskor. Meghivott egy fagyira, es mondta, hogy mielött hazamegyek mindenkeppen menjek el Mardinba, mert a hazak különlegesen szepek.
Egy-ket nappal kesöbb, amikor a hetvegi utazast terveztük, Mardin volt a cel, igy nem volt kerdes hova menjek.
Eleg sokan indultunk, 12-15-en. Voltak, akik mar pentek este elindultak. Csoportokra oszlottunk, en a belga fiuval es a szloven baratnöjevel stoppoltam.
Reggel 5-kor talalkoztunk az egyesületnel tök fölöslegesen, mert csak negyed 7-kor indultunk, mert korabban nincs se busz, se kocsi az utakon.
A varos szelen stoppolni kezdtünk, par perc utan megallt egy kisteherauto. Mind a 8-an felültünk a platora, ahol mar volt 4 ember, ök pisztaciaszüretre indultak. Megvolt a hangulata az utazasnak, de eleg nagy volt a menetszel, vedekezni kellett ellene.
A következö kocsi egy egyterü Fiat volt. A soför eleg beszedes volt, de csak a szokasos dolgokat ertettük meg, hogy nös es 4 gyereke van. (Akik nekünk megallnak mind sok gyerekkel rendelkeznek, 4-5 teljesen normalis)
A harmadik kocsi egy uj terepjaro volt (pick up), vele csak egy kisebb tavon mentünk. A következö jarmü egy kamion volt, vele egesz hosszan mentünk, de kamionhoz meltoan viszonylag lassan. Ketten voltak a kamionban, idönkent megalltak, es ellenöriztek valamit a kocsin. Del körül megalltunk a semmi közepen, es mondtak, hogy teazzunk. Miert ne? Egy földuton bementünk a 30 meterre levö hazhoz. Körülötte kukoricamezö. 4-5-en elenk jöttek üdvözölni minket, a hazhoz erve meg több ferfit talaltunk. Majd meg több jött ki a hazbol. Volt ott mar vagy 10 ferfi, ki tudja hany volt meg a hazban? Es vajon volt-e nö? Nemsokara megkaptuk a teankat, majd megtudtunk ezt-azt az emeberekröl. Kiderült, hogy baratok, nehanyan testverek, es az ott levö 3 eves fiu az egyik kamionos fia. A tulaj a kukoricaföldböl el gondolom, ami elmondasuk szerint eleg nagy. Nem lattam a veget, mert a kukorica is magas, nem csak en.
Megittuk a masodik teankat is, aztan kiderült, hogy nem mennek tovabb, ugyhogy elindultunk. Elötte meg keszitettünk közös kepeket, es kiderült, hogy van internet a semmi közepen. Abban maradtunk, hogy majd elküldöm a kepeket.

Bal szelen a soför, mellette a belga es a szloven önkentes, a többi török

Kikisertek minket az uthoz, es a soför szerzett nekünk kocsit. Elöször egy szemelyautos ismeröset intette le, de az tele volt. Majd egy kamiont allitott meg, es mondta neki, hogy vigyen el minket. Hogy az ismerösei miert epp akkor jöttek arrafele, azt nem tudom. Talan mindenki az ismeröse, vagy csak az ismerösei jarnak arra? A kamion Iranba tartott, minket 25 km-re a cel elött tett ki. Gyorsan felvett minket egy platos Transit. Ketten voltak benne, en beültem mellejük, a többiek a platora kerültek az egy lada ’barackszallitmany’ melle.
A soför autoversenyzönek kepzelte magat, szlalomozott a kocsik között, ketszer majdnem neki is mentük valakiknek, a piroson is atmentünk. A hegyi szerpentinen sem lassitott. Sorra hagytunk le mindenkit, kanyaban atsodrodtunk a masik savba. Kerdeztem, hogy szeret-e vezetni. Igen volt a valasz, de panaszkodott a kocsira, a sajat kocsijaval jobb lenne. Gondolom!
Mardinba erve mondtam, hogy a varhoz akarunk menni. Problema nelkül elvitt minket, meg tan örült is, hogy segithet.
Setaltunk egy kicsit a varosban, a közepkori hangulatu szük utcakban. A varos egy dombon van, teljesen mas hangulatu, mint Antep. Nagyon különleges, hangulatos, labirintusszerü varos. Nehanyan szamarhaton jarnak.

Az epületek diszesek, faragott ködiszekkel.

Beültünk egy kavezoba inni valamit. A varos es a domb legszelen voltunk, a teraszrol lattuk az alattunk jo melyen elterülö tajat.

Kaptunk egy sms-t a masik csoporttol, hogy a helyi ifjusagi központban vannak.
Megkerdeztem az epp szünetet tarto rendöröket, hol a hely. Ök meg megkerdeztek a pincert. Ö meg elvezetett oda. Nagy meglepetes volt, hogy csak 50 meterre voltunk tölük. Az is kellemes meglepetes volt, hogy a harmadik csoport is ott volt.

Nemi eves-ivas es vizipisztolyozas utan sziesztaztunk a földszinten egy közepkori var hangulatu teremben. Felfeküdtünk 3-4 szekre, kenyelmes volt, Mehmet joizüen horkolt, alig lehetett felebreszteni.
Delutan elindultunk varost nezni. Utközben összefutottunk a többekkel, akik elözö nap indultak, es egy masik csoporttal Diyarbakırböl. Velük Rizeben talalkoztunk a tereningen. Köztük volt Nora is. Visszamentem velük a központba, hogy lerakhassak a csomagjaikat. A többiek tovabbmentek, igy szetszakadtunk.
Elindultunk a var fele, de mondtak, hogy arrafele nem jutunk el, max a falakat lathatjuk. Visszafordultunk. Kesöbb ujra egyesült a csapat, majd ujra szetvalt. Sok ember sokfelet akar. Este 7-re vissza keleltt mennünk a csomagokert. Nem aludhattunk ott, pedig jo lett volna. Eredetileg Diyarbakırbe akartam menni, az ottani önkentesekhez aludni, de a többiek leszavaztak. Igy a terv az lett, hogy itt veszeljük at az ejszakat talan egy parkban.
Este megvacsoraztunk egy etterem kepzeletbeli 4. emeleten. A tetön ettünk, 1 orat vartunk a kajara. Utana atmentünk egy kavazoba, es ejfelig ott mulattuk az idöt.

Akkor mar nagyon faradtak voltunk. Visszamentünk az etetrembe, mert a tulaj megengedte, hogy a tetön aludjunk. Nem az asztaloknal, hanem egy masik tetöreszen telepedtünk le. At kellett maszni, de senki sem zuhant le. Nem volt semmim az alvashoz, az olasz fiu ideadta a halozsakjat, ö nem aludt. A tetö meleg volt, de kemeny, es a csak egyetlen oldalon levö cipzar miatt csak a jobb oldalamon tudtam feküdni. Eleg kenyelmetlen, de 1-2 orat, talan 3-at is tudtam aludni. Nehanyan egyatalan nem aludtak, ök vegigpofaztak az estet, meg cigiztek. A szel felem fujt, az etterem kemenyeböl idönkent ramszallt a füst, de legelabb sült hus illata volt. Ha fujt a szel, hideg volt, ha nem fujt meleg a halozsak alatt.
Reggel 6 körül ebredtem, de 7-ig ’agyban’ maradtam. Mikor összepakoltam, lattam, hogy csupa hamu a halozsakom fejresze.

Felig erett granatalmat ettünk, meg a 25-26 oras sajtos szendvicsemet, de nem volt baja. Majd elindultunk Midyatba öten.
Az olasz lanynak elegge sürgös volt, alig akarta megvarni, hogy lenyeljem a kenyerem. Kigyalogoltunk a varos szeleig. Persze utközben volt idö a kobor macskak simogatasara, es a 10 perces kenyervasarlas sem volt gond az olasz lanynak.

Ket csoportban stoppoltunk, az olasz lany es a tuneziai baratja, a belga fiu es a szloven baratnöje meg en. Eleg gyer volt a forgalom. A masik csapatot kb. 15 perc utan felvettek, mi tovabb vartunk, es vartunk. Nehanyan megalltak, de nem Midyatba tartottak. 40-50 perc utan ugy döntöttünk, hogy dolmuşra szallunk, meg is allt egy, de 9 helyett 90 lirat ertettem utiköltsegkent, mondtuk, hogy nem.
Rögtön ezutan felvett egy mikrobusz, talan pek volt a soför, es elvitt minket a következö települesig. Utközben leelöztük a dolmuşt. A varosban aztan felszalltunk ra, 20 lira harmunknak. Egy török lany mellett ültem, telefonon rolunk (is) beszelt. Valamelyik települesen keresztülmenve lattuk az egyik csoportot, epp ettek valamit.
Midyat központjaban szalltunk le.

Korabban azt mondtak, hogy nagyon szep közepkori varos, de mi faradtak voltunk, leültünk egy parkban. Kesöbb elindultunk felfedezni a varost, de csak 1-2 utcat lattunk, meg a bazart.

Bananeves utan ugy döntöttünk, irany Hasankeyf. Elindultunk a varos szeleig, utközben a helyi CBA-ban (Bim) vettünk kajat. Kifele jövet epp odaert az olasz es a tuneziai. Ök is vasaroltak, majd együtt indultunk tovabb.
Hamarosan megallt egy kamion. Szerencsenk volt, mert parban mentek, igy a ket csapat be tudott ülni a ket kamionba. Egeszen Hasankeyfig vittek minket.

Megerkezve a Tigris folyohoz akartunk menni, elindultunk lefele, de zsakutcanak bizonyult. A helyi gyerekek nagyon erdeklödtek irantunk. Elindultunk tovabb, szerencsenkre, mert igy a regi hid romjaihoz jutottunk.

A hidnal gyerekek jatszottak, szokas szerint az elsö dolguk volt penzt kerni, de hamar lekoptak.
Talaltunk egy kis arnyekos területet a csirkek es pulykak meleltt.

Negyon meleg volt. A többi csoport is odaert szepen lassan, nehanyan bementek a vizbe. En is mentem volna, de a sarkamon berepedezett a bör, a viz meg eleg piszkos, a meder kavicsos, papucsom meg nem volt. A viz gyors sodrasu, a part szemetes, szaros pelenka is büzlött ott. Volt ott egy ’örült’ 14 eves török fiu, felmaszott a hid romjara, es a vizbe ugralt.

Minket is hivott, nehanyan ki is probaltak.
A török (vagy kurd) kislanyok megleptek minket, sarbol es homokbol keszitettek etelt es italt. Nagyon tetszett nekik a szöke szloven lany.

Egyre többen lettünk, es ideje volt mar indulni Antepbe Batmanon es Diyarbakırön keresztül.

Az ut kb. 6-8 ora, estere fogunk visszaerni. Visszamentünk a hidhoz es at a tuloldalra, indulas elött meginni valamit. Majd vissza a hid tuloldalara stoppolni. Irdatlan meleg volt, az utrol visszaverödö napsugarak egettek a labamat.
Hamarosan felvett minket egy pick up. Egy kurd ferfi vezette, jol beszelt angolul. Dicserte a török kiejtesemet. Ha jol emlekszem Batmanban tett ki minket. A következö lampatol stoppoltunk tovabb. Egy fiatalember vett fel minket. Eleg gyorsan vezetett, a maximum 160 volt. A lassu kamionok elött nem lassitott, inkabb az utolso pillanatban fekezett egy nagyot, par meterrel a kamion elött, vagy elrantotta a kormanyt elözeshez, mikor a szembe savban vegre elhaladt az auto. Egyszer majdnem belerohantunk egy kamionba, de lathatoan nem idegesitette öt ez a jelentektelen eset. Ez volt az ö stilusa. Elvezte a vezetest. A trafipaxoknal mondjuk betartotta a sebesseghatart. Nagyon laza volt. Ö talan Bismilben tett ki.
A helyi fiatalsag körenk gyült, kerdeztek hova megyünk. Talan kocsit probaltak szerezni, nagy volt a nyüzsges. De nem talaltak. Egy motoros fiu felajanlotta, hogy egyenkent elvisz minket az 50 km-re levö Diyarbakırbe, talan 3 liraert fejenkent. Finoman jeleztük neki, hogy hülye ötlet. Mar nagyon zavaro volt a körenk gyült tömeg, probaltunk eloldalogni, de követtek. Megallt egy jo kocsi tele közepkoru ferfiakkal. 4-en vagy 5-en voltak, mondtak, hogy elvisznek harmunkat. Mondtam nekik, hogy a kocsijuk mar igy is tulterhelt, de nem aggasztotta öket az a matematikai problema, hogy az 5 szemelyes kocsiba nem fer bele 8 ember. Szivesen elvittek volna minket (vagy csak a szöke szloven lanyt). Aztan megertettek, hogy nem megyünk velük, es a tömeg is oszlott egy kicsit. Szerencsere megallt egy kamion, ami Diyarbakırbe ment.
Atszeltük az egesz varost, mentünk össze-vissza kis utcakon keresztül, mar-mar azt hittem haza akar vinni minket, de szerencsere a varos masik vegen tett ki minket, az Antepbe tarto uton. Ott volt a ceg, ahova ment. Az autopalyan vagy orszaguton egy rövidke darabon a szembe savban mentünk, de ö is meglepödött, hogy hivatalosan nem hajthat fel az utra onnan, ahonnan szeretett volna. Talan mar regebben jart arra.
Szinte rögtön felvett minket egy sokkal jobb kamion. Jobb szerettünk volna egy gyors szemelyautot, de ö megallt, es Antepbe tartott. Eltünk a lehetöseggel.
60-nal mentünk. Egesz nap alig ettünk, kerdeztem akar-e majd vacsorazni, mondta, hogy igen. 6-7 körül megalltunk egy autos/kamionos etteremnel. Hivtam az asztalunkhoz, de mondta, hogy jo neki egyedül. Kesöbb csatlakoztak hozza mas soförök, lett tarsasaga, velük beszelni is tudott.
En egy levest ettem sok kenyerrel, meg a belga fiu hagymajat es zöldsegeit, amit a kebapjahoz kapott. A citrombol limonadet csinaltam.
Este 9 körül megint megalltunk, mondta, hogy vacsorazni akar. Megint? De lehet, hogy az elözö helyen nem evett. Ö a soförök tarsasagaban vacsorazott, mi külön, de meghivott minket teara (legalabbis nem fizettünk erte).
Volt az asztalon egy granatalma izü szörpnek kinezö valami. Eleg jo ize volt, de mondta a pincer, hogy salataöntet. Engem ez nem tart vissza, cukros vizbe rakom,es italt keszitek belöle. Meglepödtem, hogy nem oldodik vizben. Ugy nezett ki, mint egy fereg, vagy a szine alapjan, mint valami a WC-ben. A szamban összemixeltem, es nem csalodtam az izeben.
Mikor indultunk, a soför meg elment WC-re, es a kezembe nyomta a kamion kulcsat. Mondta, hogy beszallhatunk. Lehet, hogy megbizhato abrazatom van? Mondjuk nekem is szimpatikus volt, ha beszelnem a nyelvet, talan baratok is lehetnenk.
11-kor megalltunk Antep elött 30 km-rel egy kamionos pihenöhelyen. Mondta, hogy faradt, es aludni akar. Kicsivel korabban ereztem is, hogy mintha elfaradt volna. Megertettük, hogy nem csak egy kis pihenesröl van szo, hanem csak reggel indul tovabb. Mondtuk, hogy mi megyünk, mondta, hogy veszelyes, meg mar nincsenek kocsik az uton. Mondta, hogy aludhatunk a kamionban, ö egy szobaban alszik. Mondtuk, hogy mindenkeppen megyünk. Megertette, es probalt talalni nekünk egy masik kamionost, aki Antepbe tart. Ugy nezett ki, hogy nincs senki. Elindultunk az ut fele, ekkor talalt valakit. Elköszöntünk, es beszalltunk a masik kamionba. Nagyon rendes volt az elözö soför, csak faradt.
Elindultunk, es hamrosan athajtottunk az autopalyakapun. Van egy kis kütyü a szelvedön, es athaladaskor pittyen egyet, minden automatikus. Lehet, hogy nem a kamionosoknak szant kapun hajtott at, mert azonnal megallitottak a rendörök. Lehet, hogy csak sima közuti ellenörzes volt. Eleg sokaig neztek a papirokat, szondaztattak is, ugy tünt, mintha valami nem lenne rendben. Remeltem minket nem elelnöriznek. Mondtam a többieknek, hogy bujjanak el az ülesek mögött, nehogy belenkkössenek. De kertek az utleveleket. A belga fiunak nem volt semmi irata, de szerencsere nem volt problema, tovabbengedtek minket. Gondolom nagyobb problema let volna, ha sziriai menekültek lettünk volna.
Antepbe erve mondta, hogy nem megy a belvarosba, kiszalltunk a varos szelen. Azonnal stoppolni kezdtünk, es rögtön meg is allt a 3. kocsi. Regi kocsi, fiatal fiu, hangos zene (de legalabb nem török), nagy sebesseg. Ö is autoversenyzönek kepzelte magat, de rendes volt, elvitt minket a belvarosba a Sanko Parkhoz. Ott mondtam, hogy egy kicsit meg tovabb mennenk. Az egyesülethez közel szalltunk ki. Ejfel körül erkeztünk.
Sok dinnye, majd vacsora, alapos fürdes, majd fekves. A ket nap alatt kb. 900 km-t stoppoltunk, de nagyon megerte.