Szept 7.

Jogositvany nelkül

Mindenek elött le kell szögeznem van jogsim, nemzetközi is, csak eppen akkor nem volt nalam.

Szombatra nem jött össze kirandulas sehova, bar talaltam egy csoportot, akik Rumkalebe indultak, de delben nelkülem leptek le.

Estefele setaltam a varosban, majd visszamentem az egyesülethez. Kilenc körül jött Ali (a fönök), hogy van egy litvan önkentes a varosban. Epp litvan kulturalis estet tart, mehetünk, ha akarunk, de eleg messze van. Senki sem akart menni, majd Adri ravett, hogy menjek, hatha jo lesz, es nem akart egyedül lany lenni. Vegül Toğrul is csatlakozott, igy 4-en lettünk. Ali 85-ös Mercijevel mentünk, utközben vettek piat. Kerdezte van-e jogsim, mondtam igen. Örült neki, mert igy ihat, en meg majd visszavezetek.

Kb. 20 percig autoztunk. Kimentünk a varosbol, el is tevedtünk egy kicsit, de vegül megerkeztünk egy hetvegi hazhoz. Volt ott vagy 6-8 török ferfi, meg ugyanennyi gyerek (lanyok fiuk vegyesen). Plusz mi a 4 külföldi, ebböl kettö lany. A verandan ültünk, projektor es laptop az asztalon. Nem nagyon tudtam mire szamitsak. A mi kulturalis estjenk nem ilyenek.
Kint vagyunk a feneben, nem ertjük a többieket, a litvan lany pedig az egyedüli önkentes. Nem ertettük a beszelgetest, jobb hijan pisztaciat ettünk (biopisztacia hejaban, pörköletlenül). A litvan lany a konyhaban tevekenykedett. Mikor elekszült, asztalhoz ültünk.

Az elsö fogas egy rozsaszin leves volt, de elegge bizalmatlank voltunk vele szemben, mert nem gyülölcsleves volt, hanem valami hibrid. Zöldsegek uszkaltak benne. Hagytam a többieket hadd kostolgassak, ha tulelik, en is eszek belöle. Ali izlelgette, es kierezte belöle a tojast. Ezalatt en a hazi keszitesü kenyerrel probalkoztam. A sos nagyon füszeres volt, nem izlett, erös ize volt. A gyümölcsös mar ehetönek bizonyult, a legnagyobb problemaja az volt, hogy kicsit megegett. Vegül raszantam magam a levesre. Eleg fura. Gyümölcsös, zöldseges rozsaszin valami. Ök nyaron gyakran eszik nyaron.
Majd következett a desszert. Vanilias jegkrem kenyerlevesben. A leves az edes kenyerböl keszült, de inkabb kihagytam az egeszet.

Kaja utan a gyerekeknek menniük kellett, hogy a felnöttek ihassanak. Velük együtt valaki elment kebapert, hogy valami jot is ehessünk.

Meg a vacsora elött mutatott nekünk a litvan lany rövidfilmeket es kepeket az orszagarol es magarol.

Vacsora utan beszelgettünk vele, es kiderült, hogy csak 5 napja van itt egy masik szervezetnel. A sok ferfi közül kettö ott dolgozik. Uszni tanit gyerekeket, 1 evig lesz itt. Jelenleg egyedül van önkenteskent a szervezetnel.

Fel tizenkettö körül mar mentem volna, de Aliek jol elvoltak, nem akartam felbeszakitani öket, es Adri emlekeztetett ra, hogy a kb. 1 oraja megrendelt kebap meg nem erkezett meg. Azt azert nem kene kihagyni.

Vegül mi is jol ereztük magunkat, beszelgettünk, viccelödtünk, ettünk. Fel egy körül visszaindultunk. En voltam a soför. Kinyitottam az ajtot, es ekkor beejtettem a kulcsot egy bokorba. Nemi tapogatozas utan meglett. A kocsi automata valtos, meg nem vezettem ilyet, de egy kis gyorstalpalo utan ment minden. A forgalom kicsi volt, az utvonal egyszerü. Jo volt vezetni, mert mar kb. 1 eve nem öltem kormany mögött.

A jogsi az egyesületnel maradt, de Ali azt mondta, ha megallitanak a rendörök, csak mondjam azt, hogy Magyarorszagrol jöttem, Törökorszag nagyon szep, stb. De vegül nem kellett par szavas töröktudasom legjavat megcsillogtatnom.