Aug. 31- szept 1. 

Mardin, Midyat, Hasankeyf 

Egyik este összefutottam egy törökkel, aki korabban felvett minket stoppolaskor. Meghivott egy fagyira, es mondta, hogy mielött hazamegyek mindenkeppen menjek el Mardinba, mert a hazak különlegesen szepek.
Egy-ket nappal kesöbb, amikor a hetvegi utazast terveztük, Mardin volt a cel, igy nem volt kerdes hova menjek.
Eleg sokan indultunk, 12-15-en. Voltak, akik mar pentek este elindultak. Csoportokra oszlottunk, en a belga fiuval es a szloven baratnöjevel stoppoltam.
Reggel 5-kor talalkoztunk az egyesületnel tök fölöslegesen, mert csak negyed 7-kor indultunk, mert korabban nincs se busz, se kocsi az utakon.
A varos szelen stoppolni kezdtünk, par perc utan megallt egy kisteherauto. Mind a 8-an felültünk a platora, ahol mar volt 4 ember, ök pisztaciaszüretre indultak. Megvolt a hangulata az utazasnak, de eleg nagy volt a menetszel, vedekezni kellett ellene.
A következö kocsi egy egyterü Fiat volt. A soför eleg beszedes volt, de csak a szokasos dolgokat ertettük meg, hogy nös es 4 gyereke van. (Akik nekünk megallnak mind sok gyerekkel rendelkeznek, 4-5 teljesen normalis)
A harmadik kocsi egy uj terepjaro volt (pick up), vele csak egy kisebb tavon mentünk. A következö jarmü egy kamion volt, vele egesz hosszan mentünk, de kamionhoz meltoan viszonylag lassan. Ketten voltak a kamionban, idönkent megalltak, es ellenöriztek valamit a kocsin. Del körül megalltunk a semmi közepen, es mondtak, hogy teazzunk. Miert ne? Egy földuton bementünk a 30 meterre levö hazhoz. Körülötte kukoricamezö. 4-5-en elenk jöttek üdvözölni minket, a hazhoz erve meg több ferfit talaltunk. Majd meg több jött ki a hazbol. Volt ott mar vagy 10 ferfi, ki tudja hany volt meg a hazban? Es vajon volt-e nö? Nemsokara megkaptuk a teankat, majd megtudtunk ezt-azt az emeberekröl. Kiderült, hogy baratok, nehanyan testverek, es az ott levö 3 eves fiu az egyik kamionos fia. A tulaj a kukoricaföldböl el gondolom, ami elmondasuk szerint eleg nagy. Nem lattam a veget, mert a kukorica is magas, nem csak en.
Megittuk a masodik teankat is, aztan kiderült, hogy nem mennek tovabb, ugyhogy elindultunk. Elötte meg keszitettünk közös kepeket, es kiderült, hogy van internet a semmi közepen. Abban maradtunk, hogy majd elküldöm a kepeket.

Bal szelen a soför, mellette a belga es a szloven önkentes, a többi török

Kikisertek minket az uthoz, es a soför szerzett nekünk kocsit. Elöször egy szemelyautos ismeröset intette le, de az tele volt. Majd egy kamiont allitott meg, es mondta neki, hogy vigyen el minket. Hogy az ismerösei miert epp akkor jöttek arrafele, azt nem tudom. Talan mindenki az ismeröse, vagy csak az ismerösei jarnak arra? A kamion Iranba tartott, minket 25 km-re a cel elött tett ki. Gyorsan felvett minket egy platos Transit. Ketten voltak benne, en beültem mellejük, a többiek a platora kerültek az egy lada ’barackszallitmany’ melle.
A soför autoversenyzönek kepzelte magat, szlalomozott a kocsik között, ketszer majdnem neki is mentük valakiknek, a piroson is atmentünk. A hegyi szerpentinen sem lassitott. Sorra hagytunk le mindenkit, kanyaban atsodrodtunk a masik savba. Kerdeztem, hogy szeret-e vezetni. Igen volt a valasz, de panaszkodott a kocsira, a sajat kocsijaval jobb lenne. Gondolom!
Mardinba erve mondtam, hogy a varhoz akarunk menni. Problema nelkül elvitt minket, meg tan örült is, hogy segithet.
Setaltunk egy kicsit a varosban, a közepkori hangulatu szük utcakban. A varos egy dombon van, teljesen mas hangulatu, mint Antep. Nagyon különleges, hangulatos, labirintusszerü varos. Nehanyan szamarhaton jarnak.

Az epületek diszesek, faragott ködiszekkel.

Beültünk egy kavezoba inni valamit. A varos es a domb legszelen voltunk, a teraszrol lattuk az alattunk jo melyen elterülö tajat.

Kaptunk egy sms-t a masik csoporttol, hogy a helyi ifjusagi központban vannak.
Megkerdeztem az epp szünetet tarto rendöröket, hol a hely. Ök meg megkerdeztek a pincert. Ö meg elvezetett oda. Nagy meglepetes volt, hogy csak 50 meterre voltunk tölük. Az is kellemes meglepetes volt, hogy a harmadik csoport is ott volt.

Nemi eves-ivas es vizipisztolyozas utan sziesztaztunk a földszinten egy közepkori var hangulatu teremben. Felfeküdtünk 3-4 szekre, kenyelmes volt, Mehmet joizüen horkolt, alig lehetett felebreszteni.
Delutan elindultunk varost nezni. Utközben összefutottunk a többekkel, akik elözö nap indultak, es egy masik csoporttal Diyarbakırböl. Velük Rizeben talalkoztunk a tereningen. Köztük volt Nora is. Visszamentem velük a központba, hogy lerakhassak a csomagjaikat. A többiek tovabbmentek, igy szetszakadtunk.
Elindultunk a var fele, de mondtak, hogy arrafele nem jutunk el, max a falakat lathatjuk. Visszafordultunk. Kesöbb ujra egyesült a csapat, majd ujra szetvalt. Sok ember sokfelet akar. Este 7-re vissza keleltt mennünk a csomagokert. Nem aludhattunk ott, pedig jo lett volna. Eredetileg Diyarbakırbe akartam menni, az ottani önkentesekhez aludni, de a többiek leszavaztak. Igy a terv az lett, hogy itt veszeljük at az ejszakat talan egy parkban.
Este megvacsoraztunk egy etterem kepzeletbeli 4. emeleten. A tetön ettünk, 1 orat vartunk a kajara. Utana atmentünk egy kavazoba, es ejfelig ott mulattuk az idöt.

Akkor mar nagyon faradtak voltunk. Visszamentünk az etetrembe, mert a tulaj megengedte, hogy a tetön aludjunk. Nem az asztaloknal, hanem egy masik tetöreszen telepedtünk le. At kellett maszni, de senki sem zuhant le. Nem volt semmim az alvashoz, az olasz fiu ideadta a halozsakjat, ö nem aludt. A tetö meleg volt, de kemeny, es a csak egyetlen oldalon levö cipzar miatt csak a jobb oldalamon tudtam feküdni. Eleg kenyelmetlen, de 1-2 orat, talan 3-at is tudtam aludni. Nehanyan egyatalan nem aludtak, ök vegigpofaztak az estet, meg cigiztek. A szel felem fujt, az etterem kemenyeböl idönkent ramszallt a füst, de legelabb sült hus illata volt. Ha fujt a szel, hideg volt, ha nem fujt meleg a halozsak alatt.
Reggel 6 körül ebredtem, de 7-ig ’agyban’ maradtam. Mikor összepakoltam, lattam, hogy csupa hamu a halozsakom fejresze.

Felig erett granatalmat ettünk, meg a 25-26 oras sajtos szendvicsemet, de nem volt baja. Majd elindultunk Midyatba öten.
Az olasz lanynak elegge sürgös volt, alig akarta megvarni, hogy lenyeljem a kenyerem. Kigyalogoltunk a varos szeleig. Persze utközben volt idö a kobor macskak simogatasara, es a 10 perces kenyervasarlas sem volt gond az olasz lanynak.

Ket csoportban stoppoltunk, az olasz lany es a tuneziai baratja, a belga fiu es a szloven baratnöje meg en. Eleg gyer volt a forgalom. A masik csapatot kb. 15 perc utan felvettek, mi tovabb vartunk, es vartunk. Nehanyan megalltak, de nem Midyatba tartottak. 40-50 perc utan ugy döntöttünk, hogy dolmuşra szallunk, meg is allt egy, de 9 helyett 90 lirat ertettem utiköltsegkent, mondtuk, hogy nem.
Rögtön ezutan felvett egy mikrobusz, talan pek volt a soför, es elvitt minket a következö települesig. Utközben leelöztük a dolmuşt. A varosban aztan felszalltunk ra, 20 lira harmunknak. Egy török lany mellett ültem, telefonon rolunk (is) beszelt. Valamelyik települesen keresztülmenve lattuk az egyik csoportot, epp ettek valamit.
Midyat központjaban szalltunk le.

Korabban azt mondtak, hogy nagyon szep közepkori varos, de mi faradtak voltunk, leültünk egy parkban. Kesöbb elindultunk felfedezni a varost, de csak 1-2 utcat lattunk, meg a bazart.

Bananeves utan ugy döntöttünk, irany Hasankeyf. Elindultunk a varos szeleig, utközben a helyi CBA-ban (Bim) vettünk kajat. Kifele jövet epp odaert az olasz es a tuneziai. Ök is vasaroltak, majd együtt indultunk tovabb.
Hamarosan megallt egy kamion. Szerencsenk volt, mert parban mentek, igy a ket csapat be tudott ülni a ket kamionba. Egeszen Hasankeyfig vittek minket.

Megerkezve a Tigris folyohoz akartunk menni, elindultunk lefele, de zsakutcanak bizonyult. A helyi gyerekek nagyon erdeklödtek irantunk. Elindultunk tovabb, szerencsenkre, mert igy a regi hid romjaihoz jutottunk.

A hidnal gyerekek jatszottak, szokas szerint az elsö dolguk volt penzt kerni, de hamar lekoptak.
Talaltunk egy kis arnyekos területet a csirkek es pulykak meleltt.

Negyon meleg volt. A többi csoport is odaert szepen lassan, nehanyan bementek a vizbe. En is mentem volna, de a sarkamon berepedezett a bör, a viz meg eleg piszkos, a meder kavicsos, papucsom meg nem volt. A viz gyors sodrasu, a part szemetes, szaros pelenka is büzlött ott. Volt ott egy ’örült’ 14 eves török fiu, felmaszott a hid romjara, es a vizbe ugralt.

Minket is hivott, nehanyan ki is probaltak.
A török (vagy kurd) kislanyok megleptek minket, sarbol es homokbol keszitettek etelt es italt. Nagyon tetszett nekik a szöke szloven lany.

Egyre többen lettünk, es ideje volt mar indulni Antepbe Batmanon es Diyarbakırön keresztül.

Az ut kb. 6-8 ora, estere fogunk visszaerni. Visszamentünk a hidhoz es at a tuloldalra, indulas elött meginni valamit. Majd vissza a hid tuloldalara stoppolni. Irdatlan meleg volt, az utrol visszaverödö napsugarak egettek a labamat.
Hamarosan felvett minket egy pick up. Egy kurd ferfi vezette, jol beszelt angolul. Dicserte a török kiejtesemet. Ha jol emlekszem Batmanban tett ki minket. A következö lampatol stoppoltunk tovabb. Egy fiatalember vett fel minket. Eleg gyorsan vezetett, a maximum 160 volt. A lassu kamionok elött nem lassitott, inkabb az utolso pillanatban fekezett egy nagyot, par meterrel a kamion elött, vagy elrantotta a kormanyt elözeshez, mikor a szembe savban vegre elhaladt az auto. Egyszer majdnem belerohantunk egy kamionba, de lathatoan nem idegesitette öt ez a jelentektelen eset. Ez volt az ö stilusa. Elvezte a vezetest. A trafipaxoknal mondjuk betartotta a sebesseghatart. Nagyon laza volt. Ö talan Bismilben tett ki.
A helyi fiatalsag körenk gyült, kerdeztek hova megyünk. Talan kocsit probaltak szerezni, nagy volt a nyüzsges. De nem talaltak. Egy motoros fiu felajanlotta, hogy egyenkent elvisz minket az 50 km-re levö Diyarbakırbe, talan 3 liraert fejenkent. Finoman jeleztük neki, hogy hülye ötlet. Mar nagyon zavaro volt a körenk gyült tömeg, probaltunk eloldalogni, de követtek. Megallt egy jo kocsi tele közepkoru ferfiakkal. 4-en vagy 5-en voltak, mondtak, hogy elvisznek harmunkat. Mondtam nekik, hogy a kocsijuk mar igy is tulterhelt, de nem aggasztotta öket az a matematikai problema, hogy az 5 szemelyes kocsiba nem fer bele 8 ember. Szivesen elvittek volna minket (vagy csak a szöke szloven lanyt). Aztan megertettek, hogy nem megyünk velük, es a tömeg is oszlott egy kicsit. Szerencsere megallt egy kamion, ami Diyarbakırbe ment.
Atszeltük az egesz varost, mentünk össze-vissza kis utcakon keresztül, mar-mar azt hittem haza akar vinni minket, de szerencsere a varos masik vegen tett ki minket, az Antepbe tarto uton. Ott volt a ceg, ahova ment. Az autopalyan vagy orszaguton egy rövidke darabon a szembe savban mentünk, de ö is meglepödött, hogy hivatalosan nem hajthat fel az utra onnan, ahonnan szeretett volna. Talan mar regebben jart arra.
Szinte rögtön felvett minket egy sokkal jobb kamion. Jobb szerettünk volna egy gyors szemelyautot, de ö megallt, es Antepbe tartott. Eltünk a lehetöseggel.
60-nal mentünk. Egesz nap alig ettünk, kerdeztem akar-e majd vacsorazni, mondta, hogy igen. 6-7 körül megalltunk egy autos/kamionos etteremnel. Hivtam az asztalunkhoz, de mondta, hogy jo neki egyedül. Kesöbb csatlakoztak hozza mas soförök, lett tarsasaga, velük beszelni is tudott.
En egy levest ettem sok kenyerrel, meg a belga fiu hagymajat es zöldsegeit, amit a kebapjahoz kapott. A citrombol limonadet csinaltam.
Este 9 körül megint megalltunk, mondta, hogy vacsorazni akar. Megint? De lehet, hogy az elözö helyen nem evett. Ö a soförök tarsasagaban vacsorazott, mi külön, de meghivott minket teara (legalabbis nem fizettünk erte).
Volt az asztalon egy granatalma izü szörpnek kinezö valami. Eleg jo ize volt, de mondta a pincer, hogy salataöntet. Engem ez nem tart vissza, cukros vizbe rakom,es italt keszitek belöle. Meglepödtem, hogy nem oldodik vizben. Ugy nezett ki, mint egy fereg, vagy a szine alapjan, mint valami a WC-ben. A szamban összemixeltem, es nem csalodtam az izeben.
Mikor indultunk, a soför meg elment WC-re, es a kezembe nyomta a kamion kulcsat. Mondta, hogy beszallhatunk. Lehet, hogy megbizhato abrazatom van? Mondjuk nekem is szimpatikus volt, ha beszelnem a nyelvet, talan baratok is lehetnenk.
11-kor megalltunk Antep elött 30 km-rel egy kamionos pihenöhelyen. Mondta, hogy faradt, es aludni akar. Kicsivel korabban ereztem is, hogy mintha elfaradt volna. Megertettük, hogy nem csak egy kis pihenesröl van szo, hanem csak reggel indul tovabb. Mondtuk, hogy mi megyünk, mondta, hogy veszelyes, meg mar nincsenek kocsik az uton. Mondta, hogy aludhatunk a kamionban, ö egy szobaban alszik. Mondtuk, hogy mindenkeppen megyünk. Megertette, es probalt talalni nekünk egy masik kamionost, aki Antepbe tart. Ugy nezett ki, hogy nincs senki. Elindultunk az ut fele, ekkor talalt valakit. Elköszöntünk, es beszalltunk a masik kamionba. Nagyon rendes volt az elözö soför, csak faradt.
Elindultunk, es hamrosan athajtottunk az autopalyakapun. Van egy kis kütyü a szelvedön, es athaladaskor pittyen egyet, minden automatikus. Lehet, hogy nem a kamionosoknak szant kapun hajtott at, mert azonnal megallitottak a rendörök. Lehet, hogy csak sima közuti ellenörzes volt. Eleg sokaig neztek a papirokat, szondaztattak is, ugy tünt, mintha valami nem lenne rendben. Remeltem minket nem elelnöriznek. Mondtam a többieknek, hogy bujjanak el az ülesek mögött, nehogy belenkkössenek. De kertek az utleveleket. A belga fiunak nem volt semmi irata, de szerencsere nem volt problema, tovabbengedtek minket. Gondolom nagyobb problema let volna, ha sziriai menekültek lettünk volna.
Antepbe erve mondta, hogy nem megy a belvarosba, kiszalltunk a varos szelen. Azonnal stoppolni kezdtünk, es rögtön meg is allt a 3. kocsi. Regi kocsi, fiatal fiu, hangos zene (de legalabb nem török), nagy sebesseg. Ö is autoversenyzönek kepzelte magat, de rendes volt, elvitt minket a belvarosba a Sanko Parkhoz. Ott mondtam, hogy egy kicsit meg tovabb mennenk. Az egyesülethez közel szalltunk ki. Ejfel körül erkeztünk.
Sok dinnye, majd vacsora, alapos fürdes, majd fekves. A ket nap alatt kb. 900 km-t stoppoltunk, de nagyon megerte.