Heti nagybeszamolo

Idöjaras 

A heten varatlanul beköszöntött az ösz. Oktoberben errefele meg nyarvege szokott lenni, de most napközben is hüvös volt a het eleje. Hetfön mar megjelentek a felhök, kedden egesz deutan esett. Honapok ota az elsö esö.
Öszies az idö, arnyekban fazok, a napon melegem van, es mihelyst lemegy a nap, zuhan a hömerseklet. Jaj annak, aki otthon felejti a kabatjat.
Hajnalonkent mar fazok az agyban, lefekveskor meg jo, de 5 körül jön a fazas. Ennek oka a resnyire nyitott ablak is lehetett. Mikor felraktam az egy honapja leesett függönyt, eszrevettem, hogy a csukottnak hitt ablak valojaban nyitva van.

Projektem

A mult het a megerkezese volt, ezen a heten elkezdtem a projektet a gyerekekkel. Voltunk a fiatalok központjaban, ahol 16-22 közötti fiuk vannak. Szegeny csaladbol vannak, a szülök nem tudjak eltartani öket, igy ott lakhatnak. Ez egy jol felszerelt epületnek tünik (eddig meg csak az udvaron voltunk). Voltunk egy iskola utani iskolaban is, ahol a gyengebb tanulokat korrepetaljak. 6,7,8. osztalyosok vannak ott, a varos egyik legszegenyebb negyedeben. Az iskola is eleg lepusztult. Voltunk az onkologian, ami a varoson kivül van, hamarosan körbeepitik, egy uj varos születik ott. Dzsamit is epitenek. Ezt a helyet szeretem a legjobban. Van a gyereknek egy nagyon jol felszerelt jatszoszobajuk. Itt jatszunk velük, ha van kedvük, energiajuk. Ha nem az se baj, nagyon jol elvagyok a jatekaikkal, csak az a baj, hogy legojuk nincs.

Nyomi lettem

Napok ota santikalok. Het elejen sikerült nekem is belerugnom az oly sokat ’rugott’ lepcsöbe. Van az udvaron egy teljesen felesleges 5 cm-es ’lepcsö’, amit mar sokan megtalaltak. Sikerült ugy belegyalogolni, hogy kek, zöld (nehol piros) a bal nagylabujjam. Raterhelni nem tudok, ezert nagyon hülye a jarasom.

Fözöcske

A heten sütihet volt. Egyik este Szabi azzal allitott be, hogy süssünk valamit. Piskota lett belöle. A tepsibe ragadas ellen olajjal vedekeztünk, mert nem volt sütöpapir. Olyan jol bevalt, hogy ezutan mindig ezt hasznaltuk, akarmit csinaltunk.
Vekony lett a teszta, a szeleken egett, ezert a darabokat lekvarral kevertük össze.
Masnap megint piskota, de ketszeres mennyisegben, es kerek formaju. Nutellaval a tetejen. Volt egy kis rantottas mellekize, de mindenki dicserte (mar akinek jutott).

Harmadnap kiharcoltam a linzert. Meg szaggatot is talaltunk hozza, de nem volt semmi alapanyag, ezert elmentem boltba. Vettem sütöport, lekvart, porcukrot, margarint meg 4 kilo cukrot. Ezen nagyon elcsodalkozott a boltos, de minden cukrunk elfogyott. Felirattam hitelre, de kerdezte, hogy a fönök megengedte-e. Mondtam, hogy meg szep! A biztonsag kedveert felirat a nevem. Kesöbb kiderült, hogy kell meg margarin, vissza kell mennem. Oke, de hogy fogom kimagayarazni a fönök elött? Visszamentem, es pont ott volt ö is. Mondtam neki, hogy sütünk (talan ö is kap belöle), kell vaj, ja meg az elöbb vettem 4 kilo cukrot (a többiröl nem szoltam), azt mondta oke. Akkor minden rendben, talan meg venni kene ezt-azt. Szigoruan a köz javara.
Szabi összegyurta a tesztat, majd pihenni hagytuk. Az idö letelte utan azt mondta, fejezzem be. Mar csak kinyujtani, kiszaggatni es kisütni kell, meg betölteni. Semmiseg.
A teszta tul hig volt, ezert jelentös mennyisegü lisztet kellett meg beledolgoznom. Nyujtodeszka nem volt, a retkes konyhapulton nem akartam dolgozni, ezert egy kis tepsi aljat valasztottam. Azon sokszor kellett kinyujtani a tesztat.
Az elöirt 10-15 perc helyett fel oraig sült az elsö tepsi, talan az olaj miatt, vagy csak 200 fokon kellett volna sütni 150 helyett. Közben szaggattam folyamatosan. Mar egyszerre ket tepsiben sütöttem, de ujabbak kellettek, mert a teszta sosem akart kevesebb lenni. Az olajozas bevalt, könyen levalt a tepsiröl a süti. Folyton mosogattam a tepsiket, mert rengeteg teszta volt meg. Csak nyujtottam, sütöttem, nyujtottam, sütöttem, mosogattam. Ejfel körül elfogyott, es kisült minden. A felsö reszek közepet mar nem lyuggattam ki, pedig volt ra egy jo ötletem (Fantas kupak).
Betöltöttem lekvarral, es eltettem masnapra.
Az egyik talcat körbekinaltam ebednel, sikerem volt, a masik talcat meghagytam estere a bucsupartyra (az olasz lany tavozasat ünnepeltük/sirattuk). Mindenki örült neki, különösen, hogy nem en ettem meg mindet. Azert legközelebb ketszer is meggondolom, hogy akarok-e pepecselös sütit.

Ott az asztal közepen az az enyem.

Vasarlasok

Neten vettem egy magyar-török szotart. Remelem minel hamarabb megerkezik.
Napok ota ragom a törökök fület, hogy mozgositsak ismeröseiket, hol tudok nagyon olcso biciklit venni. Lassan haladnak a dolgok, de azt a fülest kaptam, hogy a Sanko Park utan van valahol az olcso biciklik boltja. Elindultam arra. Elsantikaltam arrafele, majd mikor mar eleget mentem, leszolitottam egy biciklis ferfit, hogy tudja-e merre van egy bicajbolt. Magyarazott valamit, de mikor latta, hogy nem ertem, elkisert (nem volt messze, de visszafele egy kisebb utcaban).
Kerdeztük mennyibe kerülnek a biciklik. Nagy szamokat mondott az elado, 3, 4, 500 lira. Azt hittem rosszul hallok. Egy masik boltban 130-160-ert kapok. Mondtam, hogy ez tul sok, melyik a legolcsobb? Mutatott egy 200 lirasat. Elöl-hatul teleszkop, nem tünik tul rossznak, de a 200 lira erösen tulhaladja az 50 liras alomhatart. Valaki azt mondta, ennyiert is lehet kapni, masok szerint lehetetlen (kb. 6000 Ft). Mondtam, hogy nekem ez is sok. Erre a biciklis jotevöm felhivta egyik baratjat, aki tud angolul. Nem ertem miert hivjak ilyenkor mindig az ismeröseiket, telefonon keresztül ugy sem tudnak segiteni. De most kivetelesen nagyon is hasznos volt.
Mondtam neki, hogy olcso biciklit akarok. Mondta, hogy uton van, 1 perc mulva odaer.
Mar menni akartam a dragasag miatt, de ekkor megerkezett a barat (egy barattal) egy fekete BMW-vel. Csodalkozott, hogy ilyen fiatal vagyok, a telefonban azt hitte, 50-es vagyok.
Mondtam, hogy minden bicikli draga, kene egy olcso hely. Kerdezte tetszik-e valamelyik, mondtam igen, de sokba kerül. Mondta, probaljam ki. Minek, ha nincs ra penzem? De mondta, ne aggodjak, probaljam ki. Mentem vele egy kört. Mondta, hogy 100 lira nekem, a többit ö kifizeti. Mondtam, nem fogadhatom el, de nem engedett, kifizeti. Abban maradtunk, hogy ha nem talalkok olcsobbat, visszamegyek.
Visszafele talalkoztam Emrevel, a nagy biciklis ankaraival. Elmeseltem neki a storyt, hogy 100 liraba kerül. Azt mondta, legközelebb lehet, hogy meg olcsobb lesz.
Kesöbb az jutott eszembe, lehet, hogy nem is olyan dragak arrafele a biciklik, csak nekem mondott irrealisan magas arat az elado, hatha le tud huzni. Es a BMW-s pasas nem is fizetne a masik felet, csak nekem mondta, az eladonak meg megmondta, hogy ’Ne szorakozz mar, mennyiert adod?’. Lehet, hogy a 100 a normal ar.
Vasarnap nagyon unatkoztunk, ezert kikocsikaztunk a Metrohoz. Ott biztosan van olcso bicikli, de csalodni kellett, mert a legjobb ajanlatuk ez volt:

Tapasztalatok

Az ablakbecsukas nem oldotta meg a hajnali fazast. A halozsakomat is magamra vettem, de igy is hideg volt. Ma magameva tettem egy vastag takarot.

Az egyik török, aki felvett minket stoppolaskor, es kesöbb összefutottam vele a varosban, mondta, hogy tudok venni 50 liraert biciklit. Ma felhivattam öt, es kiderült, hogy azok az olcso biciklik Mardinban vannak.