Szept. 29

Rumkale 3

Szombat reggel egy nagy ketnapos turara indultunk volna Kappadokiaba, de pentek este az utolso pillanatban (szokas szerint) meggondoltak magukat a lanyok, es mashova mentek. Nekem maradt a B terv, Rumkale vasarnap. Igy legalabb sokaig tudtam aludni, es egesz nap a visszaemlekezeseimet irtam.
Kivetelesen nem a mikrobusszal mentünk, hanem stoppal. Reggel 6-ra volt megbeszelve a talalkozo, elötte szendvicskeszites. Az telefonom meg magyar idö szerint ebresztett, igy kestem, de masok is.
Kibuszoztunk a varos szeleig (egy igen hosszu utvonalon). Kilencen voltunk, harom csoportra oszlottunk. Nagyjabol egyszerre vettek fel minket. Mi egy uj, fekete, jo BMW-be szalltunk be. Elöl egy ferfi, mellette a szöke baratnöje vagy felesege vagy ki tudja kije. Megalltunk tankolni, es kocsit mosni. Megdöbbentem, hogy ez a kocsi is gazzal megy. Kaptunk tölük vizet. A nö nagyon valogatott a CD-k között, de 20 perc mulva sem talalt megfelelö zenet.
Birecikig vittek minket, ahonnan eszakra kell fordulni. Hamarosan az egyik csoport is odaert. A következö kocsi egy feher, ös Renault volt (termeszetesen gazos) egy öreg hazasparral. Kivetelesen nem az en nemzetisegemnek örültek, hanem a francia lanynak, mert az ö lanyuk Parizsban lakik. Ök majdnem a celig vittek minket. A regi Halfetitöl 10 km-re levö uj Halfetiig. Itt megint beert minket az elöbbi csoport.
Lestoppoltak egy kis traktort. Felültünk a rakomany tetejere, engem meg hivott a soför a sarvedöre.

Nem tul kenyelmes, nagyon kell kapaszkodni. Kb. 6 kilometerre vittek el, de eleg is volt.

Nem volt nagy forgalom, a masik csoport elindult gyalog. Mi vartunk, en ettem. Majd mi is elindultunk, es hamarosan felvett minket egy fiatalember egy feher, uj Hundaijal.
Halfetiben a megbeszelt helyen vartuk a többieket, de ök mashol vartak minket. Hala a telefonnak, egymasra talaltunk. Heten mar elötte nap odautaztak, es a ket fö buszozos, nemstoppolos csapat is megerkezett.
Felszalltunk a hajora, ami kivitt minket a ’nyilt vizre’. Eljatszottak a lemerült akksi poent, es masfel orat kell varnunk a segitsegre. Elhittük, es uszni kezdtünk. Hideg volt a viz. Sikerült lebeszelnem az uj olasz lanyt, hogy felhevülten belevesse magat a vizbe a hajo tetjeröl.
Buvarkodni nem tudtam, a viz nagyon mely a közepen, semmi latnivalo, 2 m a latotavolsag. Csak a felszinen uszkaltam, meg egyszer lemerültem a hajocsavar közeleben, de lehetetlen tajekozodni a tejszerü vizben.
Majd csodak csodajara megjavult a motor, es visszamentünk a partra. Mindenkeppen el akartunk menni a szokott helyünkre.

Ayhan felhivta a hajos baratjat, aki elvitt oda minket ingyen, de csak arra futotta, hogy körbenezzünk a hajorol, mert utasokat vett fel a hajo. Velük mentünk vissza Halfetibe. Sajnos uszni mar nem tudtunk, indultunk vissza.

Voltak akik azonnal talaltak kocsit egeszen Antepig, nekünk elöbb meg kellett ennünk a jegkremünket.
Megallt egy jo BMW, de valami felreertes miatt nem vett fel minket, viszont a föntebb levö ket csapat (5 fö) beszallt. Ezutan sokat kellett varni, senki se oda ment, ahova mi.
Majd az egyik parkoloör leintett egy jo Volkswagent nekünk. Bizonytalan volt a soför, hogy elvigyen-e minket, de nem engedtük el. Itt is volt valami felreretes. Azt mondta, nem Antepig megy, csak Birecikig. Nekünk az is jo, beszalltunk.
Utközben kiderült, hogy Isztambuli, es Frankfurtban dolgozik, meg hogy beszel nemetül, de azt meg en mar elfelejtettem. Az is kiderült, hogy Antepbe megy, nem Birecikbe.
Nagyon meleg volt a kocsiban, szerintem melegebb, mint kint, de öt nem zavarta. En majdnem elaludtam.
Ö volt az egyetlen török, aki azt mondta – rögtön beszallas utan – kössem be magam. Kesöbb meg is lett a haszna, mert megallitottak a rendörök, de tovabbengedtek minket. Mas kocsikat atvizsgaltak.
Antepbe erve kerdeztem, hogy a varosközpontba megy-e. Mondott valamit, hogy elöbb a cegehez megy. Vegül en ceget nem lattam, viszont az autopalyakauval meggyült a baja. Nem volt kartyaja, pittyegett a kapu. Visszatolatott, de nem tudott venni jegyet, igy athajtottunk. Gondolom kesöbb büntetest fog fizetni.
A varosban követtük a varosközpont tablakat, majd megallt egy jo szallodanal. Mondta, hogy itt lakik. Kiszalltunk, es elindultunk gyalog. Ereztük, hogy nem vagyunk messze. Majd a biztonsag kedveert elövettem a GPS-em. 1,5 km volt az egyesületig.