feb. 22

Kamionos nap

Payas, Toprakkale

Pentek este meg nem volt tervem a hetvegi utazasra. Aztan Bori mondta, hogy Payasba mennek, mehetek. Van ott egy var, egy regi hid, meg egy 1350 eves olajfa. Ezeken kivül jelentektelen tengerparti kisvaros.
Korai, reggel 7-es indulasban allapodtunk meg egy masik csoporttal együtt.
Minket egy szemelyauto kivitt a varos szelere. Ott vacillaltam, hogy a normal uton vagy az autopalyan menjünk-e. Az orszaguton nagyobb a forgalom, fökent szemelyautok mennek ott, nem lassü kamionok. De aztan a palyara vezetö uton megallt egy kamion, es beszalltunk.
Nagyon örültem, hogy üres, igy 90-nel mentünk meg az emelkedökön is. Fel tavnal is tovabb vitt az Osmaniye utani lehajtoig. Onnan egy masik – szinten üres (gyors) – kamionnal mentünk. Iskenderunba tart, ami talan azt jelenti, hogy elvisz minket egeszen Payasig, ami az ö celja fölött van. De egyszer csak megallt egy csomopontnal. Sajnos nem egyfele megyünk. Atsetaltunk a fizetökapun, at a masik utra. Egy mikrobusz megallt nekünk. Meglepödtem, hogy gaykorlatilag Payasban voltunk. Elvitt minket a varhoz.
Nagyon gyorsan ideertünk, a masik csoportra meg biztos varni kell.
Megneztük a varat a tizorai es nehany iskolas csoport utan. Sik terepen van, es belül szinte teljesen üres. Mintha disznek epitettek volna oda.

A masik csoportrol semmi hir, nem valaszoltak az SMS-re.
Megneztük az ezereves olajfat. Egy dzsami udvaran van.

Majd az öreg köhid következett. Nem tul nagy szam.

Kisetaltunk a tengerhez a varos szelen allo falusias/tanyasias hazak között. Nagyon nem bamultak meg minket, de szerintem nem mindennapi latvanyt nyujtottunk.

A part köves, sokaig sekely. Uszni nem igazan lehet. Azert bokaig, terdig belementünk. A tavolban egy-ket hajo, egy ferfi horgaszik.

1-kor hazaindultunk, hogy idöben hazaerjünk, ki tudja lesz-e olyan szerencsenk, mint idefele.
A partrol egy kocsi bevitt minket a varoshoz. Onnan kigyalogoltunk a szeleig. Egy indulo kamionba bekeredzkedtem. Vigyen el minket az autopalyaig. Onnan egy ujabb kamion kb. 20 km-en at. Majd ujabb kamion. Osmaniye közeleben kerdeztem, hogy tudja-e hol a toprakkalei var? Lattam a terkepen, ha egyszerü odajutni, meg kene nezni. Tudta. Elvitt egy utig, ahonnan mar közel van. Onnan mar lattuk is. Eddig eleg jol haladtunk, megengedhetjük ezt a kiteröt, de azert sietni kell vele.
Lemasztunk az autopalyarol az orszagutra, es elindultunk a var fele. Majd lestoppoltunk egy kamiont, ami elvitt oda.
Felgyalogoltunk a varhoz.

Nagyon meleg volt (talan 27 fok is). Volt ott egy angolul beszelö ferfi, mondta, hogy ez Törökorszag legmelegebb resze.
Meg az elözö kamionos figyelmeztetett, hogy ne menjünk be a varba, mert veszelyes, csak kivülröl nezzük meg. Nekem okes, de a gyerekeknek (a gyerekeimnek!?, Borinak es a gruz lanynak) veszelyes. Oke, hogy idösebbnek nezek ki, ök meg talan fiatalabbaknak, de ez azert tulzas. Na mindegy. Ha ott vagyunk, akkor alaposan körbenezünk. Eleg lepusztult a var, a mennyezet itt-ott beomlott (veszelyes, ha az ember nem figyel).

Bori a teriszonya miatt lemaradt, (mar az elözö varnal is feluton a biztonsagos talajt valasztotta). A gruz lany egy lyuk fölötti atkelesnel maradt le. En megneztem a hatso reszeket is.

A varat harom ut veszi körbe, vagy visszamegyünk az autopalyaig az egyik iranyban, vagy az orszagutra megyünk a masik iranyban. Ki tudja melyik a jobb? Ugyhogy a ket sav között rohangaltam, stoppolva a kocsikat, attol függöen, hogy epp melyik savban jött valaki. Az autopalya nyert. Egy kamion visszavitt minket oda. Aztan megint egy kamion. Irakba tartottak, vagyis erintik Antepet, vagy legalabbis közel kerülünk hozza.
Elkepesztöen lassan haladtunk. Sima terepen 50-60-nal, emelkedön 20-30-cal. Pedig voltak nalunk gyorsabb kamionok, jobban megrakva. Ök miert tudnak haladni? Mi miert nem? Vagy csak kimeltek a kocsit? Es miert engednek fel a palyara ilyen lassu jarmüveket? Gyakorlatilag allo jarmüveknek szamitanak! Nalunk nem mehet fel semmi, ami nem tud minimum 60-nal menni.
Nagyon lassan mult az idö, lassan fogytak a kilometerek. Igy rank fog esteledni meg Antep elött. Ez be is következett ugy 30-40 km-re a varostol. Az ipari parki lehajtoig jutottunk. Mar nem vagyunk messze, csak alljon meg valaki. Meg is allt egy uj Volkswagenes harmincas ferfi. Meg volt lepödve, hogy stoppal utazgatunk, meg hogy megallnak nekünk. De hat ö is ezt tette!
A belvarosban tett ki minket, kb. fel 7 lehetett.
A masik csoportol meg mindig semmi hir. Valami baj lehet! Felhivattuk mindket telafonnal rendelkezö lanyt, aztan vegre megnyugodhattunk. Minden rendben, visszaertek a varosba.