feb. 16

Nem vagyok terrorista!

Terrorizmus gyanujaval kapcsoltak le az autopalyanal.

Vasarnap a hegyekbe akartunk menni Helgaval egy kis faluba. A Google Earth-ön talaltam a helyet. Nincs ott semmi, de valoszinüleg szepek a hegyek, es fentröl talan a Földközi-tengert is lathatjuk. Persze kerdeses, hogy a hegyi szerpentinen van-e forgalom, el tudunk-e jutni oda?
Azert esett a valasztas erre a jelentektelen falura, mert a környezö települeseken mar mind jartam. Hegyekben meg ugysem voltunk, eleg közel van ahhoz, hogy egy nap alatt megjarhassuk. Bori is jött volna, de a Szabi terjesztette hasmenes agyhoz/WC-hez kötötte.
Kibuszoztunk az ipari parkhoz vezetö utra, es ahogy kitettem a kezem, meg is allt az elsö auto. Ez azert nagy mazli! 40-50 km-re vitt, Nurdağı-ig. Ott ugy döntöttem, hogy inkabb az autopalyan folytatjuk az utat. Olyan rendesek voltak, hogy kivittek a felhajtoig. Ott a rendörök mellett atsetaltunk a fizetökapun, fe la palyara. Nem kapcsoltak le minket.
Hosszu az a felhajto, sokat kellett setalni. Leintettünk egy kamiont. Ami eleg rossz valasztas, mert emelkedökön csak döcög, raadasul mar volt benne ket utas, nem ertettem miert all meg, de helyet csinaltak nekünk.
Lehet, hogy jobb lett volna az orszaguton folytatni, mert a kamionnal egy ora alatt tettük meg a maradek 50 km-t Osmaniyeig. A varos fölött le kell kanyarodni az autopalyarol, es a keleti majd a deli elkerülö uton haldni, majd delen lefordulni a hegyekbe vezetö utra.
Ki is szalltunk, es elindultunk az elkerülö ut fele. A fizetökapuknal forgalomellenörzes volt, minket is megallitottak.
Elkertek az utlevelünket, es kerdeztek, hova megyünk. Mondtam, hogy Küllübe. Csodalkoztak, hogy auto nelkül vagyunk, es hogy miert akarunk Küllübe menni. Probaltam elmagyarazni, hogy kirandulni megyünk a hegyekbe, biztos szep lesz. Nem nagyon akartak tovabb engedni. Atkutattak a taskainkat, közben telefonaltak valakinek, az utlevel vegeig naluk. Mondtak, hogy üljünk le az ut szelen es varjunk. Nagyon ment az egyeztetes, telefonalas.
Ertem en, hogy nem szep dolog az autopalyan stoppolni, meg tilos is, de ekkora ügyet keriteni belöle! Most mi lesz, itt tartanak minket estere? Miert nem lehet minket tovabb engedni egy ejnye-bejnyevel?
Varakozas közben azon jart az eszem, hogy talan a hellyel van baj. Talan kurd hegyi gerillak vannak ott? Hülyeseg! Ez nem kurdisztani terület.
Majd jött egy kocsi civil ruhas emberekkel, es rolunk beszeltek. Mondtak, hogy szalljunk be a kocsiba, es elvisznek valahova. Talan a hegyi utig? Tök jo! De nem, a rendörsegre mentünk. Keresztülkisertek az epületek közti udvaron a kormanyzosag es a birosag között. Na, gyorsan el fognak itelni minket!
Bekiserttek egy irodaba, es leültettek. Vartunk. Kerdeztem, hogy valakire varunk-e? Igen, valaki jön. Par perc utan jött is valaki, de csak törökül beszelt. Aztan felhivtak valakit, aki tudott angolul, vele beszetem telefonon. Kerdezte miert akarunk Küllübe menni? Mondtam, hogy kirandulni indultunk, veletlenül valasztottam azt a helyet a Google Earth-ben. Mondta, hogy 3 eve valami terrorista akcio, vagy tabor szinhelye volt. Upsz! Amugy is messze van, fent van, hideg van, veszelyes. Ne menjünk oda!
Ezutan egy masik szobaban az elöbbi kihallgatotiszt megtargyalta vele, hogy miröl beszeltünk telefonon. (Meg jo, hogy nem kerdeztem ra az autopalyanal, hogy mi a baj? ’Tan terroristak vannak a hegyekben?’ Meg, hogy azt se mondtam: ’Nincs nalunk fegyver, se drog, hadd menjünk tovabb.’ Ezek talan rontottak volna a helyzetünket. Bar, amikor kerdeztek, hogy van-e baratunk ott, igennel feleltem, mert azt hittem, akkor gyorsabban utunkra engednek.)
Amig varakoztunk, megadtam a rank vigyazo valakinek Ayhan telefonszamat (a mentorunk az egeysületnel). Mondtam, hivjak fel. Ö majd tisztara mos minket. Felhivtak (egy masik szobaban persze).
Ezutan mar baratsagosabban viszonyultak hozzank (addig sem voltak kemenyek vagy ellensegesek. Legbelül biztos ereztek, hogy nem vagyunk mi veszelyesek.)
Megneztek az egyesület Facebook oldalat, lattak a kepeket rolunk. Lattak, hogy önkentesek vagyunk. Közben kaptunk teat is. Miutan megmutattam nekik Helgat az egyik foton, mar ’vadasztak’ ra az összes többin. Mar teljesen barati volt a hangulat, viccelödtünk is. Bar az en kiletem meg nem nyert teljes igazolast. Egyik kepen sem voltam rajta. Mondtam, hogy ezek a környezetvedelmi projektröl keszült kepek, en meg a gyerek projektben vagyok. Vegül csak akadt nehany kep, amin epp eszek az egyik kulturalis esten. Most mar ketseg sem ferhet hozza, hogy veszelyt egyedül a kenyerre jelentek.
Oke, minden rendben. Kerdeztem, mehetünk-e, de meg mindig volt valami. A masik szobaban javaban folyt a bürokracia. Jelentes, jegyzököny, miegymas megirasa. Azt meg ala kellett irnunk. Meg fotot is csinaltak rolunk. Ujjlenyomatot nem vettek.
Aztan a lekünkre kötöttek, hogy kerüljük a hegyeket. Hideg, tavoli, veszelyes, es csak terepjaroval lehet feljutni. Dzsekiben, szandalcipöben amugy sem elnenk tul (hat meg a gerillakkal!).
Bevittek a varosközpontba, hogy ott nezelödjünk. Akkora volt a bizalom irantunk, hogy mikor elsönek szalltam a kocsiba, meg a gepfegyvereket sem ovtak tölem. Ott voltak szabadon a labaim elött.
Kiszalltunk, elbucsuztunk, epp csak ölelkezes nem volt.

Az egyik titokban keszitett foto a kihallgatokrol.

Ö volt a 'legkemenyebb' kihallgato.

A jelentes/jegyzökönyv

Megneztük a muzeumot.

Setaltunk a varosban

Aztan haza indultunk. Vagy 3-4 km-t gyalogoltunk kifele, mire felvett egy auto. Egeszen Antepig visznek minket. Milyen jol alakul/vegzödik a nap! Egy 30 valahany eves soför, egy idös bacsi, es egy neni. Urfaiak, kurdok. Az (öreg)asszony egyik fia (5 van) most vonult be katonanak Ciprusra. Adanabol ment repülövel. Öt vittek oda, most hazafele tartanak. Nagyon baratsagosak voltak, mar mar tul bizalmasak is. Lehet hogy felre ertettük, de mintha pornozni/mozizni akart volna rajtunk a öregasszony, valami olyat kert, hogy csokoljuk meg egymast, de mondtuk, hogy nem vagyunk hazasok.
Minden rendben volt, de mikor megerkeztünk Antepbe, közöltek, hogy 50 lira lesz, mert ez taxi volt. Maskor az anyagi igenyeket elöre kene közölni! Eleg merges lettem, mondtam, hogy draga (a busz se kerül ennyibe), de hajlando vagyok adni 20-at (megelözendö a balhet). Erre mar ök sem voltak tul bolgogok. Tartottak az arat, en is a magamet. Vegül a kezükbe nyomtam a huszast, es elmentünk.
Bebuszoztunk az egyesülethez, ahol mar terjedt a hir rolunk terroristakrol.

A hegyekbe nem jutottunk el.