feb. 15

Negyböl harom csoport feladta

Harran - Şanlıurfa

Szombatra beszerveztek a lanyok Harranba. Mar voltam ott, de annyian vannak, hogy kellek nekik. Megint ugy volt, hogy a 3 fiura 3 lany jut. Masnapra ezt egy hasmenes megoldotta, ugyhogy csak ket lannyal stoppoltam. A helytakarekos franciaval es a szinten nem nagy helyigenyü gruzzal. Sajnos nem beszel angolul.
Korabban mindig keleti iranyban hagytuk el a varost, az utobbi idöben mindig nyugatrol. Ezen a napon ujra kelet az irany. Normal esetben a központbol stoppolunk ki, de ma busszal megyünk. Szabi mondta, hogy a Tugay-os busz a jo. 10-15 percet vartunk ra, majd ugy döntöttem, stoppoljunk. Feljebb gyalogoltunk, hogy felvehessük a poziciot, ekkor megerkezett a busz.
Tulzsufolt volt, nem akartam felszallni ra, de a többiek igen. Valahogy sikerült bepasziroznunk hatunkat az amugy is 150%-os telitettsegü utasterbe. Tettünk egy kiados körutat a varos nyugati feleben, majd rakanyarodtunk a ’nagy utra’. Ott kellett volna leszallni, es kistoppolni a varos szeleig, mert nemsokara eszaknak fordult a busz, hogy ott is körülnezhessünk. Nem tudom hol van a Tugay-i varosresz, gondoltam kesöbb visszakanyarodunk a ’nagy utra’. De nem. Az eszakon levö buszpalyaudvar volt a vegallomas.
Onnan mar közel az autopalya, elindultunk fele. De az az ut megsem a sztrada volt, az meg e mögött volt. Odaig nem megyünk. Stoppolni kezdtünk.
Egy kocsi kivitt minket a stoppolos helyünkre. Mindehhez 1 ora 20 perc szüksegeltetett, kb. 1 oras kesesben voltunk. Ezzel a busszal sem jövök többe! Vagy leszallok, ahol kell.
Egy kisteherauto vett fel minket. Jo tempoban haladtunk Nizipig. Az eredeti cel az volt, hogy a varos utan par km-rel megallunk, es atmaszunk az autopalyara, de a buszos incidens utan olyan lelkiallapotban voltam, hogy nem erdekel, csak menjünk. Ott egy fiatal srac vett fel minket, ö meg jobban nyomta, haladtunk rendesen. Nem is baj, hogy az orszaguton maradtunk.
Birecikig jutottunk. Ott nem akart senki sem felvenni a csöpögö esöben. (Elözö este elfelejtettem megnezni az idöjaras elörejelzest.) Vagy fel orat vartunk, mire egy kamion felvett. Miutan elindultunk, mondta, hogy fejenkent 20 lira, (a busz olcsobb). Nem tudtam, viccel-e, bizonytalanul mondtam, hogy alljon meg. De nem allt meg, oke, biztos csak vicc.
Adott vizet meg narancsot. Attol meg napokig fajt a hüvelykujjam.
Mentünk Şanlıurfaig a helyenkent nagy esöben. Mondta is, hogy maradtunk volna otthon. (Csak ezen a napon volt rossz idö.)
Nagysokara megerkeztünk Urfahoz, ekkor ujra mondta, hogy 20 lira per fö. Mondtam, hogy sok, ekkor mar 10-zel is megelegedett volna. Mondtam, hogy 5-öt adok. Nem, tiz! Nem fizettem, inkabb nem beszeltem rola, majd elmulik.
Mikor megerkeztünk, kiszalltunk, a penzt nem emlegettem, szerencsere ö sem. Megköszöntem neki az utat, es indultunk delnek Harran fele. Valahol a központban voltunk, az elkerülö uton kellett volna menni, de a multkor alig volt rajta forgalom. Nem akartam az esöben kockaztatni. Igy viszont valoszinüleg sokat kell gyalogolni.
Ehesek voltunk, beazott a cipönk, pisilni kellett. Megalltunk egy benzinkuton megoldani az elsö es utolso problemat. Aztan raneztem az oramra. Tul kesö van a 40 km-re levö Harranhoz, (en mar amugy is voltam ott napsütesben). Mondtam, hogy a program törölve, itt nezünk szet, aztan irany haza.
Hamarosan ket utcagyerek jött segiteni a turistaknak. Mondtak, hogy elkisernek a Balıklı Göl-ig (halasto). A legnepszerübb (talan az egyetlen) turistalatvanyossag a var mellett. Azt mondtak, közel van. Bevezettek minket a labirintusszerü sikatorokba. Egy idö utan mondtak a lanyok, hogy ne menjünk tovabb. En biztam bennük. Kb. 10 perc utan vegre kiertünk egy nagyobb, forgalmasabb utcara. Ott mar a francia is felismerte a helyet (kb. 1 honapja volt ott). Onnan mar közel volt a var es a halasto, amit en is ismerek. Adtunk nekik (kertek) minimalis borravalot. Többet kellett volna, de nem volt eleg apro. Megneztük a hatalmas es szep parkot, majd irany a var.

A var mellett fent a dombon egy temetöt is megneztünk.

A var bejarata a masik oldalon van. A lanyok azt hittek zarva van, de nem engedtem lebeszelni magam rola. Nyitva is volt. Kivülröl jol nez ki, de belül meglepöen lepusztult. Csak par kö van, de a kilatas jo a varosra.

Vedökorlat nincs.

Megint eltelt az idö, indulni kell. Közel van a varos szele, de nem emlekeztem pontosan merre kell menni. Követtük a tablakat. Az 5 csillagos holtelnel lestoppoltunk egy sportterepjarot. Benne egy Belgiumban elö törökkel. Most azt hiszem katonanak kellett visszajönnie. Ö elvitt minket a stopphelyre.
Ott hamarosan összefutottunk a masik csoporttal. Elükön Helga. Ök eljutottak Harranba, meg egy tradicionalis szir buliba is meghivtak öket. Volt tanc, jokedv, meg levegöbe lövöldözes. Ettöl nagyon megijedtek, de a szirek csak jol ereztek magukat.
Egyszerre vettek fel mindkettönket. Minket egy 65 ev körüli ferfi. Török utasat hamarosan kirakta, aztan szaguldottunk Suruç fele az esöben. Nem eppen tatas volt a tempo! Szinte halalfelemem volt. A szembesavban meg az idiotak nem kapcsoljak fel a lampakat. Minek is az az esöben!
Megerkeztünk a suruçi leagazashoz. Mondtam, hogy nem akarok bemenni a települesre, nem akarok busszal menni, stoppolni akarok. Nem ertette meg. Bevitt minket. A nyaron egyszer mar visszasetaltam innen a föutra, most is ez vart rank. Nemi kölcsönös ertetlenkedes utan visszaindultunk. Kellett a fenenek ez a seta. İdöveszteseg!
A helyiek erdeklödve figyeltek minket, mi voltunk az aznapi szenzacio. Aztan kerdeztem, meg mondtak, hogy nem kell visszasetalni, egyenesen is ki lehet jutni a föutra, rövidebb is. Ajanlom, hogy igazuk legyen! Visszafordultunk, közben stoppoltunk. Par autoval kesöbb megallt valaki egy uj, jo Volkswagennel. Nem Antepig megy, de egy darabon elvisz. Egy kurd gyogyszeresz volt. Kerdezte mit gondolok a PKK-rol? Jo-e, rossz-e? Mondtam, nem tudok rola sokat.
Majd megalltunk egy eresztezödesnel. Mondta, mindjart jön a busz. De mi nem akarunk busszal menni, nincs penzünk. Azt mondta, nem gond, kifizeti. Minimalis ellenkezes utan elfogadtam. Esös, borus az idö, egy ilyen leheöseget most meg kell ragadni. Negyon rendes volt, varakozott velünk az esöben (a kocsiban). Vesz kajat, vizet, ha ehesek, szomjasak vagyunk. Felirta a nevet, hogy jelöljem be Facebookon. Megneztem a lapjat, nem mertem bejelölni, mert mintha rokonszenvezne a PKK-val. Egyesek szerint terroristak, masok szerint csak a független Kurdisztanert harcolnak. Mindegy, nincs szükseg egy kockazatos ismerösre.
Befizettettünk a dolmuşra. Nem ment be teljesen a központba, kb. 2 km-t setaltunk.
Otthon kiderült, hogy a Helgaek csoportjat leszamitva aznap mindenki letett Harranrol. Mindenki Urfat nezte meg. Meg Szabi es Sandro is (a tisztan fiu csapat). Mondjuk ök 10 km-re megközelitettek.