feb. 8

Kahramanmaraş

A hetvegi turat en szerveztem, ami majdnem össze sem jött, mert tul sok lany jelentkezö jutott ket fiura. Kettesben stoppolni a legoptimalisabb, harom meg oke, de negy mar necces. Rank meg volt vagy öt jelentkezö fejenkent.
Amikor mar minden veszni latszott, sikerült egy ujabb fiut beszervezni, igy megindulhatott a lanyok özöne. Probaltam kordaban tartani, nekem meg a francianak kettö, Tamas harommal is elbir. Estere mindegyik csoporthoz szegödött meg egy fö, ami mar kiverte nalam a biztositekot. Nem akarok negyesben stoppolni! Tamasnak meg 4 lanya van, az ugy lehetetlen.
Egesz este bosszankodtam, de azzal nyugtattam magam, hogy volt mar pelda negyes csoportra.
Reggelre normalizalodott a helyzet, mindharom csoportban 4 fö.
Az uticel a Maraş melletti Ceyhan folyo, rajta a több szaz eves köhiddal, meg ha sikerül eljutnunk valahogy az 5 km-rel fentebb levö reszre, akkor a szep, sziklas, szakadekos folyopart. (Nem sikerült eljutni) Elötte vagy utana varosnezes Maraşban.
Ket kistestü es egy extrem kistermetü lannyal utaztam, igy kenyelmetlenül, de befertünk az autok hatso üleseire.
Kerülövel jutottunk el Maraşba, ket kocsi meg ket kamion segitsegevel. Az utolso csoport (20-30 perc kesessel indulva) ugyanezen az utvonalon legelsönek ert a varosba.

Tizorai utan talalkoztunk velük es a harmadik csoporttal a varban. Nem sok maradt belöle, a falak közti reszt parkositottak.

Megneztük az ott üzemelö muzeumot, ami a franciak elleni haborut meseli el. Tul nagy harc nem volt, mert a franciak telen jöttek. Faztak es nem volt mit enni, ugyhogy par nap utan hazamentek felgyujtva a hazakat.

Epp tegnap volt a függetlenseg evforduloja (feb. 12).
Ezutan a közelben megebedeltünk, es fagyiztunk egyet. A varos hires a fagyijarol. Teljesen mas mint nalunk, kecsketejböl van. Izesitetlen, feher es kemeny. Harapni kell! Az egyetelen izesites a tetejere szort pisztacia, vagy csokiöntet.

Kibuszoztunk a folyohoz.
Elsetaltunk az öreg hidhoz, majd turazni mentünk a dombok közt a duzzaszto mögötti tohoz.

Helgaval meg akartuk maszni az egyik meredek dombot, de csak neki seikerült. Az en sima talpu cipömben eletveszelyes volt.
Visszafele talaltunk egy patakmedret.

Azon bementünk az erdöbe, majd talaltunk valami barlangot egy domb tetejen.

Nehanyan fölmasztak, de latva a nehezsegeket, nem kockaztattam ebben a cipöben. A többiekkel visszamentünk a meder menten, ök meg nagysokara (egydarabban) le tudtak maszni a dombrol.

A folyon lentebb van egy uj hid, a varost elekrülö ut resze. Arra vettük az iranyt. Közben talaltunk valami erdekeset.

Ket kocsival eljutottunk majdnem a varos szeleig.

Ott mondta egy bacsi, hogy a kocsik nem Antepbe mennek. Menjünk vissza, es a varoson keresztül probalkozzunk. De ez az ut megy Antepbe! Mar mentem volna vissza, de vegül megallt egy kocsi. Velük hosszan tudtunk menni, az autopalyaig. Kb. 20 percünk maradt sötetedesig. Gyorsan jött egy kocsi, azzal majdnem az egyesületig jutottunk. Minimalisat kellett setalni. Az anyosülesen ülö közepkoru ferfi jart Magyarorszagon buszsoförkent. Boldogan sorolta a török-magayr közös (hasonlo) szavakat. Meg ezt a mondatot: Cebimde çok küçük elma var. – Zsebemben sok kicsi alma van.