ápr. 7.

Az utolsó vacsora

Még vagy két hete felvetettem Alinak (főnök), hogy mi lenne, ha főznék magyar kajákat a búcsúestemre? Na ná! Csináljam, volt a válasz, az egyesület fizeti.
Tyúkhúslevest meg hortobágyi húsos palacsintát vagy töltött káposztát terveztem almás és meggyes lepénnyel, pogácsával, túrós táskával és kakaós csigával. 40 személlyel számoltam, kb. 150 lírából jön ki. A 25 önkéntestől beszedek fejenként 3-at, a többit az egyesület fizeti.
Pár nappal korábban az egyiptomi lányok mondták, hogy ők is akarnak főzni, mert egyikük anyja jön látogatóba. Ennek nem örültem, nem akartam osztozni a dicséretekben.
Kértem, hogy csak levest ne főzzenek, de két félét is akartak. Azt mondták csak keveset, kóstolónak. Ekkor újragondoltam az egészet. Talán nem csinálok levest, de végül a második elhagyása mellett döntöttem.
Hétfő este volt a vacsora. A süteményeket vasárnap megcsináltam, hogy hétfőre csak a leves maradjon (még a bőröndjeimet is össze kellett volna pakolni).
Ebéd után megcsináltam a lepényeket és a pogácsát. Mivel a lakásban nincs sütő, át kell hordani a tepsiket az egyesülethez. Ha megsült, elmosni és belerakni a másikat. Ezzel el is ment a délután. Este a túrós táskákhoz és kakaós csigákhoz fogtam hozzá. Elég lassan haladtam (főleg a tepsik és átjárkálás, várakozás miatt). Hajnali 3 után fejeztem be a túrósokat, a csigák még hátra voltak. Azt másnapra halasztottam. Így is 4-re kerültem ágyba. Talán kicsit túlvállaltam magam.
Másnap délután befejeztem a csigákat. A recept túl sok élesztőt írt. Kitartó lisztezéssel sikerült a nyúlós masszából (takonyból) tésztát csinálnom. Sajnos eléggé élesztős maradt az íze.
A levessel viszont nem volt gond. Két 15 literes edényben főztem. Megint kiváló lett.
Aztán este jöttek az egyiptomi lányok. Hozták az ételeket. Nem csak két levest csináltak, hanem egy csomó mást is.
Túl sok kajánk van!
Az övékkel kezdődött a vacsora, volt aki bezabált belőle. Mikor egy óra múlva az enyémre került a sor, már tele volt.
A süteményeknek nagyon örültek, dicsérték az almásat. Nagy részét gyorsan el is pusztították.

Aztán következett a leves.

Különraktam a zöldségeket, a húst, a tésztát és a levet. Egyszer csak az egyik grúz lány mondja, hogy nagyon finom. Odanézek, csak a levét ette. Mondtam, hogy jöjjön és tegyen bele mindenből. A magyaroknak nem kellett mondani. Nekik is nagyon ízlett.
Maradt még bőven. Rábíztam Viktorra, egyék a következő napokban. Kár lenne a szemétben látni.